A cinizmus keretei

2018. január 11., csütörtök 07:48, frissítve: csütörtök 10:03

A mafla arcú, robusztus férfialak idegenkedve, de elszántan tartja markában a milói Vénusz makettjét, míg főkötős asszonya vaskos kötetet ajánl figyelmébe. Kerényi Jenő Szocialista kultúra című életnagyságú szobra a Magyar Nemzeti Galériában látható Keretek között – A hatvanas évek művészete Magyarországon című tárlat egyik kulcsműve. A tűnődő páron kíváncsiság és tétovázás egyszerre lesz úrrá a szépség közelében. Mit nekik tört karú antik márvány, erős váll az ő istenük! – gondolhatja, aki végigjárja a pompás tárlatot.

A szocializmust elvégre konzerveken hizlalt bicepszek és tartósított ígéretek építették. A készülés, a gyarapodás talán a hatvanas évek legfontosabb metaforája és hazugsága. És bár az évtized elején álltak még az alacsonyra ácsolt bitófák, a foghíjtelkeken emelet épült emeletre, az égbe törő jégszekrényösszkomfort pedig lehűtötte lassan a forradalmi hevületet. A gőzölgő gulyás fölött jóleshetett belegondolni: a határ a (vörös) csillagos ég.

Az üzenet tehát nem volt túl bonyolult, és az említett kiállítás látni engedi azt is, milyen változatos tónusban, hányféle csatornán juttatták el a honpolgárokhoz, mennyire mesterien hajtogatták megállás nélkül, apró változtatásokkal mindenhonnan ugyanazt. A hősies és soha meg nem álló építkezés eredményeihez idomult a belsőépítészetnek az orosz absztrakt hagyományokat háziasító, mai szemmel meglehetősen megmosolyogtató formakultúrája is. Nem volt már szükség Szabad Nép-félórákra, a frissen a panelokba költözőknek a bumfordi műbőr bútorok, a Fürge ujjakban közölt horgolási minták és a kacsintós pénztárcák egyaránt azt sugallták: dőlj hátra, élvezd az életet! A leszámolásoknak, lám, vége. Kevesebben lettünk, igaz, és bár továbbra is szemmel tartunk, figyeld a híreket te is, tájékozódj! Íme, a szobádban böhöm nagy televízió vibrál, a mi kutyánk kölyke pedig már az űrben ugat. (Ott is pusztul el, de mi akkor sem lassítunk!)

Még egy szál, a kiállításon túlról. A békemozgalom és az űrverseny eszement paradoxonát a Kádár-kori játszóterek esztétikuma is visszatükrözte. Ilyen-olyan sérüléseket mindenki szerzett ezeken a rideg fémből és korhadt fából összetákolt, rakétákat, tengeralattjárókat, kibelezett űrbázist mímelő mászókákon, amelyek fakó festésükkel bágyadtan lakták be a porózus díszkaviccsal és a marxizmus félreérthetetlen kritikáját megfogalmazó kutyagumikkal otthonos parkokat. A homokozóba piszkító ebek azzal szembesítették a kölyköket, hogy az építkezést provokátorok aknamunkája nehezíti olykor. Minden mindennel összefügg. A hidegháború szimbolikája már óvodáskorban felsejlett.

De elkalandoztam. Arról akartam írni még, hogy a Kádár-kor iránt érzett minden ellenszenvem ellenére el kell ismerni: bujkál abban valami ördögi báj, hogy a mindent behálózó, alattomos, cinizmussal is alaposan átitatott agresszív politikai üzenetkézbesítés valamennyire legalább választékos volt akkoriban. Hogy nemcsak az újság, de a köztéri szobor meg a filmplakát, nemcsak a híradó, de a váró falán a csempe, sőt a közértben a kávédaráló is mondta, csak mondta. Mára mindebből mintha csak a cinizmus maradt volna. Fölhangosított hangszórókból kiabált egyenmondatok, amelyeket visszhangzó felületek másolnak végtelenül. Egysíkúbb, szürkébb a propaganda.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A XXI. században se szükség, se idő nincs keretekkel piszmogni. Felesleges Vénusz-makettel bíbelődni, kiüresedtek a formák. Nem is bajlódik ezzel manapság a politikai kommunikációért (vagy bármilyen kommunikációért) felelős agytröszt. Az 1968 és 2018 között eltelt ötven évben hatványra emelték a hatékonyságot. A toldozott-foldozott utópia virtuális szellemharccá alakult. Szemünk előtt zajlik az utolsó utáni elképzelt összecsapás. Sosem voltunk ennyire unalmasan megvezetve még. Ez pedig nem sok jót ígér.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.10.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.