A humán vagyon és a népességfogyás

Minden kormány felelőssége, hogy a rábízott erőforrásokkal gondosan gazdálkodjék

Csath Magdolna

2017. november 14., kedd 16:54, frissítve: kedd 20:03

Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az istennek soha több magyarja.

(Arany János)

A KSH augusztusi jelentése szerint 2017 első nyolc hónapjában megugrott a népességfogyás. Ennek alapvető oka a halálozási adatok romlása volt. Eközben viszont egyre javuló gazdasági adatokat látunk. Csökken a munkanélküliség, a harmadik negyedévben már csak 4,1 százalékon állt. A GDP növekedése a második negyedévben 3,2 százalék volt, a július–szeptemberi időszakban 60 ezerrel dolgoztak többen, mint egy évvel korábban. Természetesen nem mindegy, hogy a létrejövő munkahelyek milyenek, mekkora fizikai és idegi terheléssel járnak. De az sem mindegy, hogy a létrejövő GDP-ből mekkora hányad hagyja el az országot a külföldi cégek által hazavitt osztalék és profit formájában. A gazdasági mutatók nagyon fontosak, ám legalább ennyire – ha nem még inkább – fontosak az emberekkel kapcsolatos adatok. Mint például a népességstatisztikák.

Minden kormány felelőssége, hogy a rábízott erőforrásokkal gondosan gazdálkodjék. Az erőforrások között a legértékesebb a humán erőforrás, illetve – még kifejezőbben – a humán vagyon. Ezért vizsgálni kell a halálozások növekedése és ezzel összefüggésben a felgyorsult népességfogyás okait országos és regionális szinten is. Ez legalább olyan fontos, mint annak a vizsgálata, hogy hogyan kell javítani a cégek üzleti környezetét annak érdekében, hogy versenyképesebben működhessenek, és ezzel hozzájáruljanak a foglalkoztatás bővüléséhez, a GDP növeléséhez. A két téma között szoros a kapcsolat. A sikeres, versenyképes vállalkozásokhoz mindenekelőtt munkaerőre, mégpedig egészséges munkaerőre van szükség.

Ha továbbvisszük a gondolatot, egy sikeres ország nem is képzelhető el úgy, hogy közben gyorsuló mértékben fogy a népessége. Ehhez kapcsolódva érdemes tehát vizsgálni legfontosabb népességstatisztikai adatainkat.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A KSH október 25-ei jelentése alapján augusztusban a születések száma 4,8 százalékkal kevesebb, a halálozások száma 1,5 százalékkal több volt, mint 2016 augusztusában. Így a népességfogyás 1940 volt, ami 556 fővel – 40 százalékkal – több, mint egy évvel korábban. Ha hosszabb időtávot nézünk, az adatok még rosszabbak: 2017 első nyolc hónapjában a születések száma 0,6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, a halálozások száma 6,9 százalékkal növekedett. Ebben az időszakban a fogyás 28 963 fő volt, ami 6112-vel több, mint egy évvel korábban.

2017 első negyedévében 16,6, első fél évében 8,5 százalékkal haltak meg többen. Területileg mindkét időszakban minden megyében nőtt a halálozások száma, Hajdú-Biharban (20,5 százalék) és Somogyban (20) a legjobban. Az első fél évben a legrosszabb adatok Nógrádban (15) és Hajdú-Biharban (13,6 százalék) voltak. Az élve születések száma az első negyedévben 11, az első fél évben 8 megyében csökkent. A népességfogyást hosszabb időtávon vizsgálva az ábrán látjuk, hogy kisebb változásokkal folyamatosan magas szinten van.

2010-től 2017 augusztus végéig a lakosság a KSH adatai szerint 292 640 fővel fogyott. A 2017. I–VIII. havi adat különösen rossz, 26,9 százalékkal magasabb, mint az előző évi. Ez annyi, mintha eltűnt volna Komárom-Esztergom megye (2017-ben 297 381 fő) teljes lakossága. Ezzel szemben például Csehország lakossága 2010-ről 2017-re 10 517 247-ről 10 588 100 főre bővült. Csehországnak egyébként 2001 óta – két év kivételével – folyamatosan nő a lakossága, aminek az emelkedő születésszám mellett a stagnáló halálozási adat az oka. Kicsit hosszabb távon vizsgálva a magyar adatokat, azt látjuk, a lakosság 2001-ben a világ lakosságának 0,163 százalékát tette ki, ami 2017-re 0,13 százalékra csökkent – derül ki az IMF-adatokból.

 
MN-grafika
 

Érdemes a várható élettartamot is megvizsgálni, mégpedig nemzetközi összehasonlításban, illetve azt is, hogy a 65 évesek még hány évig élhetnek. Az Eurostat utolsó, 2015. évi adatai szerint a várható élettartam Magyarországon 75,7 év (férfiak esetén 72,3, a nők esetén 79 év). Az Európai Unió tagállamai közül csak négy (férfiak esetén négy, nők esetén csupán két) országban rosszabb a helyzet, mint nálunk. A 65 évesek várható további élettartama 2015-ben 16,6 (férfiaknál 14,5, nőknél 18,2) év volt. Itt is két vagy három ország van csak mögöttünk az EU-ban. A visegrádi négyek többi országának, illetve Ausztriának is jobbak az adatai.

A rossz népesedési adatok okait érdemes objektív módon feltérképezni. Kevés azt a tipikus magyarázatot adni, hogy a magyarok egészségtelenül étkeznek. Meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló munkahelyek típusát, az azokban végzett munka jellegét (hatását az egészségre és a várható élettartamra), a munkahelyi és társadalmi légkört, a minőségi oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés lehetőségeit, a környezeti ártalmakat. Figyelemfelkeltő, hogy a városi porszennyeződés tekintetében 2014-ben a rendelkezésre álló Eurostat-adatok alapján Magyarország volt a második legrosszabb pozíciójú ország (Bulgária mögött).

Arra is érdemes felfigyelni, hogy Magyarországon a munkahelyi balesetek száma 2015-ben 17 013 volt, ami 19 százalékkal több, mint 2011-ben. Ennek mi az oka? Nincs-e köze az összeszerelő munkahelyekre jellemző túlhajtottsághoz, a növekvő stresszhez?

Az oktatáshoz való hozzáférésről is találhatunk két érdekes adatsort. Az oktatásban részt vevő felnőttek aránya 2016-ban Csehországban 8,8, Ausztriában 14,9, Dániában 27,7, Franciaországban 18,8, Magyarországon csupán 6,3 százalék. Az uniós átlag 10,8 százalék.

Azon cégek aránya, amelyek továbbképzik munkavállalóikat az infokommunikáció területén, 2016-ban az EU-ban 22, Csehországban 22, Dániában 28, Németországban 29, Ausztriában 37, Szlovákiában 27, Svédországban 25, Finnországban 34, Norvégiában 42, Magyarországon mindössze 16 százalék. Pedig a jövőre való felkészültség önbizalmat ad a munkavállalónak, illetve csökkenti azt a stresszhatást, hogy el tud-e helyezkedni, ha valami miatt elküldik a munkahelyéről.

Tudjuk: nem új problémáról van szó, a fogyás 1990-ben kezdődött, és azóta kisebb-nagyobb intenzitással folytatódik. Sok kutatás vizsgálta az okokat. Azonban indokolt lenne a felgyorsult fogyás okainak újabb, a társadalmi-munkahelyi és környezeti hatásokat is részletesen vizsgáló kutatása. Azért is, hogy az eddigi állami lépéseknél hatásosabban és eredményesebben lehessen kezelni a problémát – azaz megállítani végre a népességfogyást. Hiszen ahogy gróf Széchenyi István is figyelmeztet bennünket: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

A szerző közgazdász

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.14.

A szerkesztő ajánlja

Wiedemann Tamás

Letelepedési biznisz: igaz vagy hamist játszottunk Rogán Antallal

Megvizsgáltuk a miniszter letelepedésikötvény-programmal kapcsolatos kijelentéseit. Az eredmény kevéssé biztató.

Gabay Balázs

Kuplerájból a válogatottba, kocsmából az élvonalba: íme, ő Urbán Flórián

Volt, hogy sörözőből hívta be Mészöly a nemzeti csapatba. A játékos, aki soha nem akarta befogni a száját, könyvet írt. Nehéz letenni.

Ficsor Benedek

Ady szerint plakátokkal „a sajtónak nem lehet konkurenciát csinálni”

Ady megmondja: bő száz éve írt pontos látlelet napjaink Magyarországáról. Meddig szabdalható egy életmű?

Vass Norbert

Virágzó kokainbiznisz – a felszippantott földrész

A Narcoamerica a szegénység, a kegyetlenség és a függőség motívumai köré szerveződő rendhagyó kontinenstörténet.