A katalánok 2006-ját láttuk

Kuthi Áron

Kuthi Áron

2017. október 4., szerda 20:43, frissítve: hétfő 08:59

Riasztó volt nézni a vasárnapi katalán népszavazás rendőri erőszakot mutató képsorait. Paradox módon úgy szoktunk hozzá a menekülő tömeg látványához, hogy a pánikot egy-egy furgonos ámokfutó, fegyveres dzsihádista vagy késsel hadonászó szélsőséges Allah-hívő okozza. Ám most spanyol rendfenntartók vertek, húztak a földön, hurcoltak el szavazni induló katalánokat. Mindezt az után, hogy a spanyol kormány az alkotmányra hivatkozva illegálisnak mondta ki a Katalónia függetlenedéséről szóló népszavazást. Madrid szerint arányos és szakszerű volt a rendőrség fellépése (vajon honnan ilyen ismerős a fordulat?), és ettől a ponttól garantálható is, hogy ami történt, az nem egy szép szavakkal körített, tárgyalásos elszakadási folyamat epizódja, hanem egy fájdalmakkal terhelt függetlenedési harc örökre agyakba vésődő emléke. A katalánok 2006-ját láttuk, ujjkitörést, szemkilövést, vért, gumibotozást, gumilövedékek nyomait az emberek testén.

A spanyol kormányfő szerint nem történt sem népszavazás, sem erőszak. Mariano Rajoy persze pont annyira nincs kapcsolatban a valósággal, ahogy az Európai Unió összes szervezete az Európában zajló folyamatokkal. Az Európai Parlament elnöke, a Rajoyékat is soraiban tudó néppárti Antonio Tajani annyit kockáztatott meg, hogy törvénytelennek mondta a voksolást. Az Európai Bizottság ennél kissé továbbment, Junckerék úgy nyilatkoztak, az erőszak nem lehet politikai eszköz. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egy delegáltja segítségével aggódott a helyzet miatt. De a népszavazásokat máskor árgus szemmel követő Európa Tanács a bekékült uniós politikai elitet megszégyenítő módon pörgette le magáról a vasárnapot. Médiarészvételük a tárgyban eddig nulla. Mert ez nem is volt népszavazás. Csak össznépi színpadi előadás.

Nem repesztették ketté az internetet a demokratikus alapjogok érvényesülésére oly érzékeny nemzetközi szervezetek tiltakozásai sem. Szakértőik bizonyára kivették jól megérdemelt szabadságukat, miután tudományos alapokra helyezték az illiberális Lengyelország és a jogállami normák követése helyett évek óta homályban tévelygő Magyarország útválasztását. Az Amnesty International az aránytalan rendőri fellépés ellen szólalt fel. A Human Rights Watch a térségi szakértőjén keresztül tudatta, hogy nem kellene gumibotozni. Kétségtelenül bátor megnyilvánulások. A közép-európai szakadár uniós tagországokat verbális ostorral regulázó, az alternatív visegrádi csoport megalakulásánál is ott settenkedő Guy Verhofstadt európai parlamenti képviselőtől annyi tellett, hogy nyugalomra hívja föl a feleket, különösen a katalánokat, akik szerinte nem is akarnak függetlenséget, mert a felmérésekben csak 40 százalékuk támogatta a leválást. Az európai balliberálisoknak megfelelő politikai muníciót ad, hogy néppárti kormányfő vereti a népet, csakhogy az ő szóbeli ütlegeik sosem néznek túl az aktuális eseményeken.

Az autonómiaküzdelem egyelőre jól kimondott, de sikertelen véleményformálás arról, hogy a föderalizmus felé tolt EU-projekt bármikor sérüléseket szenvedhet. A skótok már majdnem beleköhögtek az egyre szorosabb együttműködésként elképzelt integrációba, és a brexittel egy percre felvetődött az északírek távozása is Nagy-Britanniából. A tanulság eddig annyi, hogy az EU-nak a szeparatizmusra nincs semmilyen forgatókönyve, eladható narratívája, annyira bele van gőzölve a központosításba.

Az is érdekes kérdés, hogyan fajulhattak a dolgok addig, hogy egy országrész az elszakadás egyirányú utcájába lép. A gyanú, hogy mindkét fél belefáradt megkövesedett álláspontjának hajtogatásába, nem alaptalan. De nagyjából akkor ültette el Madrid az október 1-jei népszavazás magvát, amikor az alkotmánybíróság 2010 nyarán törölte a „nemzet” szót a 2006-ban kidolgozott, a katalán és a madridi parlamentben is elfogadott, hatályban lévő katalán statútum legtöbb pontjából. Rossz hírünk van a Rajoy fölött ítélkezőknek is: ezt a rázós terepet a szocialista José Zapatero kormányai készítették elő, hosszú évek kitartó munkájával.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

És mi lett volna, ha ezeket az eszement, függetlenségi lázban égő katalánokat hagyják békében szavazni? Nem lehetett volna akkor is rácsapni a fejükre az ólajtót, és azt mondani: gyerekek, ez nagyszerű, de mégiscsak alkotmányellenes és illegális volt a buli, köszönjük a részvételt, tessék most már hazamenni? Akkor nem kellett volna ezt a szánalmas bizonyítványt kiállítani. Nem nézegetnék tíz- és százezrek az interneten, hogy a fegyveres spanyol rendőr katalán tűzoltót ver. Játékban maradna az a madridi érvelés, hogy többen többször is szavazhattak. Lehetne mantrázni, hogy a 42 százalékos részvétel kínosan alacsony. Így viszont Rajoyéknak nincs jogalapjuk erre. Jobbulást a demokráciába belesérülteknek!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.04.

A szerkesztő ajánlja

Tompos Ádám, Schuszter Csaba

„Jelentsen fel, úgysem fog történni semmi”

A Központi Nyomozó Főügyészség előtt a fideszes „jelölt” karácsonyi csomagjának ügye.

Majláth Ronald

Szélesedő szakadék, és egy elveszett nemzedék

Egyre nehezebb tapasztalatlan fiatalként boldogulni a globalizált világban.

Pallagi Marianna

Aggódnak a magyarok, amiért ukrán katonákat telepítenének Kárpátaljára

A helyi magyarok úgy vélik, hogy a nacionalisták után a frontot megjárt harcosok is célba vennék őket.

Tölgyesi Gábor

Meggyógyítani a törött szárnyú lelkeket – interjú Vásáry Tamással

A zongoraművész, karmester Cziffra Györgyről, a zenén túli jótékonysági koncertjéről és a kalandos hangversenyekről.