A migránskrízisről a tények tükrében

2018. január 25., csütörtök 14:14, frissítve: csütörtök 14:19

Könnyen lehet, hogy a kelet-európai rezsimeknek új vesszőparipa után kell nézniük 2018-ban, a bevándorlási statisztikák alapján ugyanis ez idő szerint épp kifulladóban van a migránskrízis. A földközi-tengeri térségben a bejövő migráció tavaly a 2016-os fele volt, míg kétéves távlatban ötödére csökkent.

Amit az ENSZ a világháború óta bekövetkezett legjelentősebb migrációs hullámnak nevezett, az 2015 októberében tetőzött. Akkor egyetlen hónap alatt 220 579-en jöttek Európába. Két évvel később ennek a mennyiségnek a 6 százaléka érkezett. Bár a magyarok többsége vélhetőleg a mai napig abban a hiszemben él, hogy azóta is napi szinten fokozódik a probléma, folyamatosan növekedő „migránshordákkal”, amelyeket kizárólag az Orbán-kerítés és a határozottan fellépő kormányzati politika tartóztat fel, ez – az ENSZ adatai alapján – nem áll meg. Szögezzük le: itt nem az a kérdés, hogy ellenezzük vagy ne adj’ isten támogatjuk az európai migrációt. Arról beszélünk csupán, hogy a számok az utóbbi két évben nemhogy nem növekedtek ijesztő mértékben, de jelentősen mérséklődtek. Ezenfelül a fő csapásirány sem a balkáni, hanem sokkal inkább a líbiai–olasz útvonal.

Nincs szükség különleges jártasságra a statisztikák értelmezésében ahhoz, hogy lássuk, mi történt két év alatt. Fenyegető növekedés helyett számottevő mérséklődés van. A mérési módszerek esetleges pontatlanságára hivatkozva sem vonhatók kétségbe a tények. Semmilyen valós alapja nincs a politikai érvelésnek, amely ettől a rendkívüli veszélytől óvná újra meg újra Európát. Európa köszöni szépen: megvédte magát a rendelkezésére álló eszközökkel.

Legfeljebb a „megvédünk magunktól” típusú maffialogika marad azoknak, akik körmük szakadtáig ragaszkodnak a félelemkeltő verzióhoz, miszerint a krízis minimum egy új tatárjárás, egy apokalipszis, ami miatt rendkívüli felhatalmazást kéne adnunk azoknak, akik megvédhetnének bennünket – ezek szerint leginkább maguktól. Hiszen igazán valós veszélyt stabilitásunkra nézve azok az erők jelentenek, amelyek erre építették politikai legitimációjukat.

Két éve még igaznak is tűnhetett, hogy reálisan növekvő veszélyeket rejt a migráció. De azóta sok minden történt. Ma furcsa úgy tenni, mintha még mindig az akkori helyzetben lennénk. Márpedig a propaganda mifelénk ezzel a módszerrel operál. Szó sincs arról, hogy tagadnánk a bevándorlás létét, esetleges kockázatait – de figyeljük meg, hogy nem fog érdemben reagálni a kormányzat az ENSZ által nyilvánosságra hozott friss adatokra. Mert az nem illik bele a naponta sulykolt narratívába, pláne egy választási kampányba. És ha nem illik bele, akkor elhallgatják vagy torzítják. A fő probléma, hogy a valóság és a valóság paródiája köszönőviszonyban sincs egymással. Elvégre ha tényleg ilyen szinten fenyegetne a népvándorlás, azt elhárítani vagy kezelni is csak a valós helyzetet alaposan ismerve lehetne, semmiképp sem tényhamisító, kizárólag gyűlöletkeltésre alkalmas, tényleges válságkezelésre pedig alkalmatlan szólamokkal.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

2017 fontos fejleménye volt, hogy a szíriai háborúnak – amely a migráció egyik fő forrása és hivatkozási alapja volt; egy időben minden érkező próbált úgy tenni, mintha szír menekült lenne – a legtöbb fronton vége lett. Tudjuk, hogy ma is folynak harcok szír területeken, az ISIS teljes megsemmisítése sem következett még be, és a törökök is offenzívát indítottak a kurdok ellen. De a terrorállamot legyőzték, minden nagyobb városát visszafoglalták. A szírek menekülése és az útleveleiket eldobáló álszír migránsok fő hivatkozási alapja gyakorlatilag megszűnt.

Máshogyan kellene tehát feltennünk az alapvető kérdéseket. Azon lehetne vitatkozni, hogy mennyire elfogadható a jelenlegi helyzet – hiszen a lecsökkent mennyiség is jelentős –, de nem vitatható a trendek alapvető változása. Ha Orbán Viktor holnap azt nyilatkozná, hogy egyedül ő győzte le a hordákat, akkor is be kellene vallania – a győzelmi jelentés farvizén –, hogy más szlogenek után kell néznie. Ez addig volt izgalmas, amíg jelen és jövő időben lehetett róla beszélni. Múlt időben nem ütős. Kéne valami más. Vagy legalább más is.

Túl az arról szóló kétségbeesett magyarázkodáson, hogy – mint kiderült – nagy titokban mégis behoztak egy európai uniós kvótányi menekültet az országba. Velük ugyebár nem voltak olyan drámai problémái a kormányzatnak, mint amelyekkel voltak szívesek fenyegetni mindannyiunkat a propagandázás során. Tudniillik hogy milyen szörnyű lenne, ha azt a nem egészen 1300 menekültet letelepítenék. Hogy mi lenne? Semmi más, mint ami eddig volt – minthogy mégis letelepítették őket, csak nem kötötték az orrunkra ezt a tényt.

A valóság tényeivel szembemenni rövidebb távon sem egészséges. Akkor sem, ha valakit eleve nem hatnak meg a morális szempontok. Január 7-én a Jean-Paul Sartre és Bertrand Russell által egykor létrehozott, a háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi bíróság utóda Párizsban megállapította az uniós tagállamok, köztük Magyarország bűnrészességét olyan emberiesség elleni cselekményekben, amelyek a menekültválság szándékosan gondatlan kezelésével függnek össze (amit most különböző okokból és ellentétes hangsúlyokkal Keleten és Nyugaton is sikertörténetként könyvelnek el a kormányok).

E testület ítélete természetesen mindössze morális és szimbolikus erővel bír, egyéb jogi szankciókkal nem jár, de elgondolkodtató lehet, hogy nem valami migránspárti szervezet vagy balliberális blogger magánvéleményéről van szó – hanem az egyetlen ilyen típusú nemzetközi bíróság által megfogalmazott ítéletről. Tudjuk persze, hogy sokakat nem hat meg a lelkiismeret és a józan humanista ész szava. Ami ennél is aggasztóbb: egyelőre úgy tűnik, itt a valóság legelemibb tényeivel sem sikerül szembenézni. Holott ez döntő lépés lenne a megoldás felé, mert a migránskrízis – és egyébként semmilyen más gazdasági vagy társadalmi kérdés – nem megoldható a tények ismerete nélkül.

Márpedig a migráció ötödére csökkenésével, illetve végső soron a valós kérdésekkel és a tényekkel kellene kezdenünk valamit az aggasztó mértékű ideológiai ámokfutás folytatása helyett. Ez akkor is hatékonyabb lehetne, ha tényleg meg akarnánk védeni Európát és a kultúránkat valamitől, ami netán fenyegeti. De még egyszer: a fő fenyegetés a migrációval visszaélő, polgárháborús gyűlöletre uszító, folyamatosan hazudozó embertelen kormányzati politika.

A szerző filozófus, borász

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.25.

Legolvasottabb cikkek

1

Pethő Tibor, Szathmáry István

Megszólalt az egyik utolsó élő csendőr

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.