A népszavazás veszélyes értelme

Nem a demokrácia ünnepe, hanem a többségi diktatúra megnyilvánulása

Techet Péter

Techet Péter

2017. január 6., péntek 19:45

Tavaly három népszavazás is zajlott a kontinensen, amelyek nem voltak szükségesek, de akár súlyos következményekkel is járhatnak. Nyáron a britek szavaztak európai uniós tagságukról, ősszel a magyarok a menekültkvótákról, az év végén pedig az olaszok az alkotmánymódosításról. Valamennyi népszavazás az adott ország kormányfőjének volt az ötlete, pusztán belpolitikai hatalmuk megerősítésére íratták ki a referendumokat, mert abban bíztak, hogy a nép többsége mögöttük áll. A briteknél és az olaszoknál a kormányfők annyira eltaktikázták magukat, hogy végül belebuktak saját népszavazásuk eredményébe.

Ugyan Magyarországon a kormány politikai sikerként próbálta népszavazási kudarcát eladni, egyedül a több mint egy évig tartó menekültellenes plakátkampány gazdasági háttéremberei örülhettek. Orbán Viktor az egész elmúlt évet arra az alkotmánymódosításra tette fel, amelyet végül – miután a szintén menekültellenes Jobbik kihátrált az alkotmánymódosítás mögül – könnyedén elfelejtett. (Miután a parlamentben elbukott.) David Cameron és Matteo Renzi elbotlott, Orbán Viktor pedig beleremegett saját népszavazásába. Nagyzolás volt mindhármuktól olyan kérdésekben népszavazást erőltetni, amelyek eleve nem voltak fontosak és aktuálisak. A brit, a magyar és az olasz népszavazás hatalomittas politikusok belpolitikai játszmáihoz kellett csupán. Cameron Brüsszellel szemben akart keménykedni, s ehhez kellett neki az egész népszavazás – ami azonban végül túl keményre sikerült. Renzi saját hatalmát akarta még egyszer megerősíteni egy népszavazással – de végül elveszítette. Orbánnak pedig a rezsi, a bankok és Soros György után egyszerűen kellett egy újabb ellenség – de a nép többsége csak ásított egyet a permanens forradalmon. A tavalyi népszavazások azonban nem csupán egyes politikusok tévedéseit mutatták meg, hanem a népszavazás veszélyes voltát is, noha a referendumot egyesek a demokrácia legtisztább formájának tartják, elvégre a népnek ekkor van lehetősége közvetlenül véleményt nyilvánítani egy-egy kérdésben. Mindezzel azonban rögtön adódik két probléma.

Népszavazás mint a többség diktatúrája

A népszavazáson nem a nép akarata, hanem a többségi akarat érvényesül anélkül, hogy a nép kisebbségbe kerülő tagjainak véleménye is számíthatna. A népszavazás éppen ezért nem a demokrácia, hanem a többségi diktatúra ünnepe. És mivel mindenki kerülhet egyszer valamilyen szempontból kisebbségbe, a népszavazás – ellentétben a különféle vélemények kiegyensúlyozására épülő parlamentarizmussal – mindenki számára veszélyessé válhat. A történelemben a népszavazás sokszor azt bizonyította, hogy könnyen egyetlen személy diktatúrájába torkolhat. III. Napóleon császárságát vagy Adolf Hitler teljhatalmát egyaránt népszavazások alapozták meg. A liberális parlamentáris demokrácia éppen ezért nem csupán az egyén, hanem a többség önkényét is korlátozni akarja: a liberális jogállam különféle elitista intézményei (alkotmánybíróság, ombudsmanok stb.), illetve a parlamentarizmus elvei (azaz a népuralom közvetettsége és kiegyensúlyozottsága) azt a célt szolgálják, hogy ne alakulhasson ki sem egyetlen ember, sem egyetlen osztály, sem valamilyen többség diktatórikus hatalma. A kisebbség ugyanis nem csupán része az adott népnek – és ezért védendő a többség önkényével szemben is –, de tetszőlegesen változik is. A többség diktatúrája így gyakorlatilag nemcsak az aktuális kisebbségre, hanem mindenkire veszélyt jelent. Míg a liberális jogállam és a parlamentáris demokrácia úgy van kitalálva, hogy a hatalom korlátozott és ellenőrzött legyen – persze az évezredes kérdést, miszerint „ki őrzi az őrzőket” e modell sem tudja maradéktalanul megválaszolni –, addig a népszavazás a nép pillanatnyi többségének korlátlan és ellenőrizetlen hatalmat ad. Éppen emiatt döntöttek úgy például a német alaptörvény atyjai a második világháború után, hogy nem engedik a szövetségi népszavazás intézménynek bevezetését, ott ugyanis – ellentétben a parlamenti választásokkal – a nép önkénye nyilvánul meg.

Bonyolult ügy, egyszerű kérdés, veszélyes válasz

És itt jutunk el a népszavazások másik problémájához: a feltett kérdéshez. A nép önkénye különösen akkor veszélyes, ha a feltett kérdés mögötti ügy túl komplikált. A nép ilyenkor is csak igent vagy nemet tud mondani, holott az adott kérdés sokkal komplexebb választ igényelne. Míg azonban a parlamentben, ahol jó esetben számos párt (azaz érdekcsoport) van jelen, a komplex kérdéseket komplexitásuknak megfelelő módon és időben tudják a képviselők megtárgyalni – és ez még inkább igaz a liberális jogállam nem demokratikusan (közvetlenül) választott intézményeire, mint például az alkotmánybíróságra –, addig a nép gyakorlatilag csak rosszul dönthet a gyors és egyszerű népszavazás során: vagy elvet egy fontos ügyet, mert nem értette meg bonyolultságát, vagy elfogad egy bonyolult ügyet, noha még nem lett megfelelően kitárgyalva. A népszavazás gyorsasága éppen ezért csak félrevezető, leegyszerűsítő válaszokat és ennek megfelelő bugyuta kampányokat tesz lehetővé. Amikor a britek az Európai Unióról, a magyarok a menekültkvótáról vagy az olaszok egy felettébb összetett alkotmányreformról szavaztak, a kampány csupán érzelmekről szólt. A briteknél az EU-ellenes tábor végül be is vallotta (igaz, csak a „demokrácia nagy ünnepe”, a népszavazás után), hogy hazug számokkal, adatokkal riogatta a lakosságot, de az EU-tagság mellett kampányolók is sokszor csupán az irracionális félelmeket táplálták. Magyarországon a kormány egy olyan kvótáról szavaztatott, amelyet már Brüsszelben sem gondolt senki komolyan, és az egész ügyből nagy honvédő háborút, retorikai keresztes hadjáratot és a „Nyugat alkonyát” fabrikálta. Olaszországban pedig a feltett kérdés egy kevesek által olvasott alkotmány reformjára vonatkozott ugyan, az ország mégis azonnal kettészakadt Renzi miniszterelnöksége – azaz a népszavazás által nem érintett kérdés – kapcsán.

Népuralom és vezére

Népszavazásnak valójában csak helyi szinten, könnyen eldönthető, konkrét kérdéseknél van értelme. Minden más esetben csupán a demokrácia és a parlamentarizmus egymás elleni kijátszásáról van szó: politikusok, akiknek a liberális jogállam és a parlamentáris demokrácia kontrollált és korlátolt hatalma túl szűknek bizonyul, „a népre” hivatkozva élhetik ki saját önkényüket. Carl Schmitt német jogász a liberális jogállam és a parlamentáris demokrácia kritikusaként pontosan látta a népszavazás eme veszélyét és ennek megfelelő „értelmét”. Miközben maga mutatott rá arra, hogy a többség – legyen az akár kétharmados – nem teremt legitimitást (elvégre a legitimitás jogi-morális, és nem matematikai-statisztikai fogalom), a népszavazás értelmét abban határozta meg, hogy ezen aktusban egyesül a nép és vezére akarata. Aki pedig nem ismeri fel a vezér akaratát – azaz kisebbségben marad –, az onnantól kezdve nem is része a népnek. Így teljesedik be a népszavazás valódi értelme: csak az lehet, csak az maradhat a nép egyenjogú tagja, aki a többséggel tart. Azaz az egyetlen vezér egyetlen akaratával.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Éppen ezért a népszavazás egyáltalán nem a demokrácia ünnepe, hanem a korlátlan vezéruralom lehetősége. Aktus, amelyben a nép kirekeszti önmagából mindazokat, akik az egyetlen létezhető akaratnak nem vetik magukat alá. Míg a parlamentarizmus az akaratok sokszínűségéről szól, a népszavazás csak egyetlen akaratot hagy végül érvényesülni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.01.06.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.