A valóban patrióta gazdaságpolitikáról

A feladat a kisvállalkozások számára barátságos, tartósan kedvező környezet kialakítása

2017. augusztus 25., péntek 18:03, frissítve: szombat 09:56

Raskó György üzletember, egykori MDF- és MDNP-politikus meglepődött azon, hogy az LMP kritikus a multikkal szemben. Az ezután elröppenő maoistázás közhelyes retorikai fogása minden úgymond piacpártinak, amikor szembesül a piacgazdaságot a társadalom érdekében és igazságossági szempontok alapján korlátozni akaró törekvésekkel. Pedig jól csak a szabályozott és a korlátozott piac működik.

A piac jó szolga, de rossz úr – ez a felismerés, mondhatni egészséges szkepticizmus meghatározó az LMP gazdasági szemléletében az alapítástól kezdve. Különösen kritikusak vagyunk a globálissá vált „piacgazdaság” (azaz kapitalizmus) negatív tendenciáival kapcsolatban. Célunk nem a rendszer megdöntése, hanem a jól működő, az embereket, a környezetet és a társadalmat jól szolgáló piacgazdaság megóvása vagy (ahol kell) kiépítése.

Az LMP által kiperelt iratok szerint 2012 és 2014 között egyes ipari multik 80 milliárd forint adókedvezményt és 140 milliárd forint beruházási támogatást kaptak. Ám ez a 220 milliárd csak a jéghegy csúcsa. A globális vállalatok számos más csatornán is felszívják az adófizetők pénzét. Ismert jelenség a lefelé tartó adóverseny: az államok egyre csökkentik a társaságok adóztatását, hogy a tőkebefektetéseket csábítsák. A 19-ről 9 százalékra csökkentett társasági adó 170 milliárdos kiesést jelent a költségvetésnek. A haszonélvezők a nagyvállalatok. Már amelyik adózott a nyeresége után, hiszen a multik szeretik eltüntetni, adóparadicsomokban kimutatni. (A helyzeten nem változtat, hogy néha ez az adóparadicsom már maga Magyarország.) Egy 2015-ös tanulmány szerint az USA legnagyobb cégei 2100 milliárd dollárt tartanak offshore számlákon. Ez a magyar GDP 17-szerese. Az ezáltal „optimalizált” adó szintén a magyar GDP többszörösére rúghat.

Méretükből és pozíciójukból fakadóan tehát a globális nagyvállalatok nagy előnyre tesznek szert a kisebb, helyi vállalkozásokkal szemben. Ezzel az erőfölénnyel azután élnek is. Különösen egy olyan kis, nyitott ország kiszolgáltatott, mint Magyarország. A KPMG tanulmánya szerint még az uniós pénzekből, az uniós nagyvállalati támogatásokból is 66 százalékot kapnak nálunk a külföldi multik. Ez nyolc másik európai ország átlagában 22 százalék.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A multik közvetett módokon is több támogatáshoz jutnak. Érdekérvényesítő képességük nagyobb, sokszor a nevük is kapukat nyit. Például a Mercedes gázbekötését, trafóállomását, iparvágányát, kerékpárútját, buszjáratait közpénz finanszírozza, a csak neki szükséges rendező pályaudvar is közpénzes intermodális átalakításban rejtőzik majd. A csak általuk alkalmazható szakmunkások túlképzése a rendelésükre történik, a bérek és munkafegyelem kívánatos szinten tartása érdekében. Ilyet a kis- és középvállalkozások (kkv) még iparterületekre tömörülve sem tudnak elérni. A multiknak nem is kell pályázniuk, csak utalni rá, mit szeretnének, és kéri helyettük más.

Magyarország félperiferiális ország, ahol ezek a hatások erőteljesen érvényesülnek. Helyzetünkből adódik az állandó tőkehiány. Ám a multik minden tőkebefektetése, idehozott termelési kultúrája és más pozitív hozadéka sem feledtetheti, hogy ahol lehet, saját érdekükben torzítják a gazdasági szabályokat, és jelentős részben ezzel a torzítással tartják fenn „versenyelőnyüket”. Ez egyrészt csökkenti a közösség forrásait, amit közszolgáltatásokra fordíthatna, másrészt bebetonozza a kiszolgáltatottságot, a világgazdaságban elfoglalt helyünket.

Logikus és racionális törekvés tehát, hogy ezeket a nem piacon szerzett előnyöket egy közösség vagy képviselője, az állam (esetleg egy államszövetség, mint az EU) csökkentse, a forrásokat másra fordítsa. Oktatásra, a jólét növelésére, a társadalmi problémák megoldására. A klímaváltozás vagy a migráció kezelésére. Vagy a kkv-k támogatására, fejlesztésére: ezek így nagyobb mértékben tudnák ellátni a gazdasági funkciókat, amelyek tekintetében most a multikra szorulunk.

Természetesen nem mindegy, hogy ez a támogatás hogyan történik. Ma Magyarországon névleg nagyon sok pénz megy kkv-támogatásra. Ám a kkv-khoz áramló közvetlen vállalkozástámogatásnak a rosszul beállított feltételek miatt valódi, hosszú távú haszna nincs. Az elsődleges szempont a források kiszórása. A hasznosulás, illetve annak ellenőrzése, hogy jó helyre ment-e a dolog, nem fontos. Elfolynak a pénzek alibitevékenységekre, amelyek ideiglenesen „teremtenek” ugyan munkahelyet, ám ha elfogy a támogatás, a bolt is bezár.

Ezért az állam feladata elsősorban a kisvállalkozások számára barátságos, tartósan kedvező környezet kialakítása. Ami állandó jelleggel kedvez a hazai kkv-knak, mert az oktatás, a szakképzés, az adórendszer, a vidékfejlesztés úgy van felépítve, hogy a jól teljesítő kisvállalkozások – egymással versenyezve – meg tudnak élni, jó teljesítménnyel tudnak fejlődni is. És nem ütköznek például a szükségesnél többször a multik erőfölényébe.

Nem csak azért „jobbak” a kisvállalkozások, mint a multinacionális nagyvállalatok, mert gyengébb a képességük megcsapolni a közös kasszát, rendesebben adóznak (elvileg), és ezzel a közösség sokat spórolhat. A kisebb méret, a helyhezkötöttség, a lokalitás önmagában érték. A kisebb vállalkozások, vállalatok könnyebben illeszkednek a helyi közösségekbe, a társadalomba. Tevékenységük hatásai közvetlenebbül visszahatnak rájuk, legyen szó a munkakörülményekről vagy az erőforrások használatáról. Kevésbé „elidegenedettek”, az emberléptékűséget képviselik.

A jövőben fölértékelődik azoknak a gazdaságoknak a szerepe, amelyek ellen tudnak állni a világgazdaság erősödő turbulenciáinak. Amelyek alapfunkcióikat akkor is el tudják látni, ha hirtelen komolyabb negatív változások történnek. A felében autóipari exportra épülő magyar gazdaság nem ilyen. Egy erős kisvállalkozói szektorral bíró és legalább az alapszükségletek kielégítésében hazai erőforrásokra támaszkodó, rugalmas magyar gazdaság ilyen volna.

A szerző gazdaságpolitikai szóvivő, LMP

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.25.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.