A kisöreg

A tévé műsoráról – Lőcsei Gabriella jegyzete

Lőcsei Gabriella

2010. augusztus 14., szombat 16:22

Tizenöt éves a Spektrum Televízió. Jelentős esemény ez egy olyan létesítmény életében, amely hatalmas médiabirodalmak árnyékában született, és televíziós ismeretterjesztésre szakosodott. Méghozzá minálunk, Magyarországon!
Az 1995-ben, az HBO közép-európai leányvállalataként, napi négyórás műsorral induló Spektrum azon nyomban kedvező fogadtatásra talált. Persze, a hazai tévénéző nagyközönség lelkesedését az is magyarázza, hogy amikor az eleinte este hattól tízig színvonalas (!) történelmi, természettudományos és technikatörténeti filmeket vetítő tévétársaság bemutatkozott, még egyetlen világhírű ismeretterjesztő adó sem telepedett meg nálunk. Ráadásul a Spektrumot Budapesten meghonosító szakemberek – nagyon ügyesen – arról is gondoskodtak, hogy a külföldi – főleg angol és amerikai – produkciók mellett magyar ismeretterjesztő filmek is szerepeljenek a műsorban, és, hogy a művészetek iránt érdeklődő nézőket is magukhoz láncolják, a természettudományos ismeretek rajongó hívei mellett. A múlt század végén, a 90-es évek utolsó harmadában igazán lehetett szeretni az egyre terebélyesedő, igényes műsort szolgáltató Spektrumot.

Aztán az ezredfordulóra minden megváltozott a Spektrum körül; a kívülállónak elég nehéz volt megérteni, hogy miért. Talán a versenyszellem, talán a világméretű szellemi elsekélyesedés miatt kezdett el hígulni a Spektrum műsora is? Eleinte csak egy új műfaj „díszpéldányain”, az Életmód összefoglaló cím alatt jelentkező adásokon lehetett észrevenni – főzőcskék, reggeltől estig, fehérneműreklámok és militáns kalandok a fennmaradó időben – a felszínességet, a lazulást. Aztán az egész Spektrumon. 2008-ra, amikor az amerikai pénzekből működtetett magyar adó műsorideje napi huszonnégy órányi lett, és mire nyomdatechnikailag csodás folyóirat is társult hozzá, érdektelenné vált a Spektrum színképe. Kis ideig úgy tűnt, hogy a tizenéves televízió végelgyengülését a tulajdonosváltás sem képes gyógykezelni: a Chellomedia ugyanazon a zötyögős sínpáron bumlizott vele, amire – vagy nyolc évvel korábban – az HBO ráállította a Spektrumot.

Most azonban, a tizenötödik születésnapon, komoly változásokra figyelhetnek fel a Spektrum maradék hívei. Minden jel arra mutat, hogy kívül-belül megváltozik ez a tévéadó, méghozzá előnyösen. Színképe színesedik, mondandója komolyodik. Mint amikor a magára hagyott kiskamasz a lazaság haszontalan évei után, felsőbb iskolába lépve, váratlanul megembereli magát, és előrelátóbban, okosabban kezd „megnyilvánulni”, mint a felmenői közül bárki – ehhez hasonló szemlélet- és stílusváltásnak lehetnek tanúi az adó nézői augusztus végén, szeptember elején.

Ni csak, a kisöreg! – mondogathatjuk elnézően vagy kételkedve, de a Spektrum UniverZoom című, este fél tíztől megtekinthető, új műsorsávjából, új sorozataiból – Nagy ötletek kis bolygónknak, Földrengető katasztrófák, Kihalásra felkészülni!, Hová lett a gyermekkorunk?, Újrafeltalálók, Én és a vadon, Meteorok, dinók, mamutok, Élet a Marson? – mindnyájan okulhatunk. Muszáj volna okulnunk, hiszen akinek csak egy csöppnyi esze maradt, az is tisztában lehet vele, közös gondunk, hogy mi lesz az emberiséggel. Hogy aggasztó dolgok történnek a Földdel, hogy az emberiség módszeresen tette, s teszi tönkre ma is egyetlen lakhelyét. Hogy zöld bolygón élni egyre inkább a teljesíthetetlen álmok világába tartozik, ha sürgősen nem változtatunk az életstílusunkon, egyénenként is, és sok milliárdan egyszerre. Hogy a világűr lehetséges veszélyei – éghajlatváltozások, halálos sugarak, meteorok, üstökösök – arra köteleznek bennünket, hogy megfelelő túlélési stratégiákat fejlesszünk ki; hogy a természeti katasztrófák – árvizek, forgószelek, földrengések, vulkánkitörések – nemcsak irgalmatlan emberáldozatot követelnek, de rettenetes anyagi-gazdasági károkat is okoznak, az ilyen típusú veszteségek „jóváírása” pedig még az olyan jóléti társadalmak számára is hatalmas próbatétel, mint az Egyesült Államoké.

Az ilyen és ehhez hasonló sokkoló témákkal legfeljebb a napi híradótudósítások szintjén szembesül a tévénéző nagyközönség. A „Hogyan védekezhetünk ellenük?”, a „Miként lehet fölkészülni mindezekre?” szintjét még a nagy múltú tematikus tévétársaságok is messzire kerülik. A megújulófélben lévő Spektrum pedig, lám, meri is, tudja is tálalni őket. És – amennyire ez a nemrég indított sorozatok legelső epizódjai láttán megállapítható – nem az oktalan rémisztgetés színvonalán, hanem a józan és mindenki számára felfogható tanácsadás, a reményekre is feljogosító ismeretterjesztés keretei között. Hétköznap esti, szombat és vasárnap délelőtti adásidőben, megfontolt ismétlési rendben, hogy aki kíváncsi rájuk, véletlenül se maradjon le róluk. Előttük, utánuk könnyű mulatság – malacshow és csibefutam, nagyhatalmú ebek és szolgálatkész gazdik műsora: a Spektrum műsorszerkesztői tisztában vannak vele, hogy a legtöbb ember számára még az életbevágóan fontos természetvédelmi műsorokat sem lehet kötelezővé tenni. Aki csak szórakozni akar a képernyője előtt, és a hasznos tájékoztatást messzire kerüli, az is találjon kedvére való programot; hátha egyszer mégis felfigyel rá, mit szállít a Spektrum a könnyű mulatságok szomszédságában…

A nagy átalakítás során – szerencsére – a magyar témákat és a hazai gyártmányú filmeket sem száműzte műsorából a Spektrum Televízió. Változatlanul futtatja – igaz, hajnaltájban – a vagy tíz éve, Gyenes Károly által a Dunáról forgatott riport–dokumentum-sorozatot (Európa kék szalagja, a Duna); s ez az adó biztosítja a bemutatkozási lehetőséget annak a két fiatal honfitársunknak is, Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, akik kézi kamerával járják világot. Annak is a legveszélyesebb pontjait, hogy sajátosan kelet-közép-európai látószögből forgatott filmekkel mutassák be az itthon ülőknek, mi a helyzet Pakisztánban, Szomáliában, Irakban, Észak-Koreában… On the Spot című, „stábmentes” sorozatuknak – hogy miért nem adtak a munkájuknak magyar címet is, föl nem foghatom – sok a híve és sok a kritikusa. E sorok írója nem bírálja őket. Hogyan is bírálhatná, helyette és a kedvéért vállalkozik ez a két ifjú ember azokra az életveszélyes kalandokra, amilyenekre az ő erőiből már nem telne. Amikor pedig annyi idős voltam, mint Cseke Eszter és S. Takács András, a lehetőségeimből nem futotta volna világjáró nagy utakra… Ráadásul ők, ketten éppen úgy beszélgetnek távoli tájak hétköznapi embereivel, ahogyan én is diskurálnék velük: közvetlenül, tiszteletteljes együttérzéssel, az egyenrangúság szigorú szabályai szerint. Ha álarc mögé rejtik az egyéniségüket, ha fegyvert fognak rájuk, akkor is. Mert így vezérli őket, belülről is, az íratlan és örök érvényű médiaetika.

A szerkesztő ajánlja

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.