Beleszólni a választásba

2018. április 5., csütörtök 08:31, frissítve: csütörtök 11:57

A kormánypártok politikusai lassan nem csak követőikkel, önmagukkal is elhitetik, hogy április 8-án a világ egészét befolyásoló választás lesz hazánkban. Sőt azt is, hogy a világpolitika legfontosabb törekvése, hogy beleszóljon a magyarok dolgába. A paranoia úgy eluralkodott Orbán Viktoron és hívein, hogy szinte nincs nap, amikor ne találnának egy újabb sunyi ellenséget. Nézzük – természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen annyi helyünk nincs –, kik voltak azok, akik az elmúlt időszakban a legádázabb módon fenekedtek a magyar érdekek ellenében!

A sort Soros Györggyel kell kezdeni, aki feltétlenül bevándorlóországgá akarja tenni hazánkat, ázsiaiak és afrikaiak százmillióit telepítve közénk. A miniszterelnök szerint Sorosnak sosem a száját kell nézni, mindig a kezét, mert olyan ember ő, aki tehetségesen beszél lyukat a hasunkba. Noha a 87 éves milliárdos többször elmondta, hogy semmilyen terve sincs, több milliárd forintnyi közpénz ment el plakátra, konzultációra, majd megint plakátra.

Aztán itt van az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának (CONT) tényfeltáró küldöttsége, amely azért jött Magyarországra, hogy több szempontból is megvizsgálja az uniós forrásokból megvalósult projekteket, beleértve a felcsúti kisvasút megépítését. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter felháborítónak nevezte, hogy az unió ezt a projektet vizsgálta. A bevándorlást segítő uniós szabályokat gond nélkül megszavazó, ám a közösségi fórumokon roppant bátor Deutsch Tamás meg egyenesen odáig ment, hogy ez is csak politikai fogás, amivel mi másba, mint a választásba akartak beleszólni.

Később mint derült égből a rezsicsökkentés, jött az E.ON, bejelentve: olcsóbban tudná adni a gázt a nemzeti szolgáltatónál, mivel a szabad piacról szerzi be azt. Így éves szinten 13 ezer forintot spórolhatnának a fogyasztók. Németh Szilárd rezsibiztos azonnal felhördült, és közölte a multival, hogy „kicsit fogják vissza az agarakat”.

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke akkor került a listára fő gonoszként, amikor közölte: meg kell fontolni, hogy a strukturális támogatások elosztási szempontjaiban az is tükröződjék, hogy az egyes tagországok mennyire veszik ki a részüket a menekültválság kezeléséből, illetve betartják-e a jogállami alapelveket.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Világméretűvé lett a paranoia, amikor az ENSZ is célponttá vált. Voltak, akik még emlékeztek rá, hogy bizonyos Orbán Viktor 2015-ben világkvótát javasolt a szervezet ülésén. Azóta nagyot fordult a történelem, és amikor a főtitkár Antonio Guterres azt szorgalmazta, használják ki a bevándorlás előnyeit, ő személyesen és az Egyesült Nemzetek Szervezete egészében is a választásbefolyásolók feketelistáján találta magát. Noha jelenleg csak olyan bevándorló tartózkodik az országban, akit a kormány engedett be – vagy jó pénzért, vagy azért, mert úgymond udvariasan kopogtatott –, a riogatás elképesztő méreteket öltött. Jött Ingeborg Gräßle, az Elios-ügyet vizsgáló EP-bizottság elnöke, aki a nemzet vejének lejáratásával próbálkozott az ördögi Brüsszel emberi megtestesüléseként. Nem maradhattak ki az ukránok sem, akikkel szemben szintén könnyen mozgósítható a tábor a kétségkívül elfogadhatatlan oktatási törvény okán. Még a népszerű közösségi hálós figurát, Tibi atyát is megtalálták – miután már neki is sok lett az uszítás –, de folytathatnánk a sort a vérig sértett bécsiekkel, a svéd rénszarvasokkal, a csengeri asszonykórussal, esetleg a különféle számlákat rejtegető svájciakkal.

Egy főre jutó ellenségek számában egyre jobban állunk tehát. Igen ám, de a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás azt mutatta, hogy a folyamatos ellenségképzéssel tele a hócipője a többségnek. Ennek alapján is reméljük: lesz ok meglepődni kormányoldalon, amikor április 8-án kiderül, hogy a magyar emberek is szerettek volna beleszólni a választásba.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.04.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.