Csak a migránsok

2018. március 14., szerda 12:01, frissítve: szerda 12:36

A hódmezővásárhelyi fiaskó után egy pillanatra megtorpant a Fidesz migránskampánya, de azóta kettőzött sebességgel robog tovább. Magát Soros Györgyöt kevesebbet emlegetik, a migránshírek azonban továbbra is központi helyet kapnak a kormánysajtóban, és a közösségi oldalakon is százszámra bukkannak fel a hol valódi, hol álhírekről szóló megosztások. Soros helyét épp az ENSZ vette át, az óriásplakátok azzal riogatnak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete bontana kerítést, és telepítené az országba migránsok tízezreit.

A pillanatnyi elbizonytalanodást követően a kampánytanácsadók magasabbra tekerték a hangerőt, nem akarnak változtatni a stratégián. Szakértők szerint ez amúgy is végzetes hiba lenne, hiszen egy jól felépített kampányból nem lehet csak úgy kilépni. Azaz nem is nagyon lehetett más választása a kormánynak, mint folytatni, amit a maga módján tökélyre vitt: az ország elfoglalásával riogatva, a tényeket figyelmen kívül hagyva mindenkit ellenségnek lefesteni, aki nem támogatja politikáját.

A propaganda azért lehet sikeres – ha az –, mert az átlagos szavazó nem követi napi rendszerességgel a történéseket, így nem tudja, hogy az ellenzéki pártok egyike sem akarna migránsokat befogadni, és eszükbe sem jut lebontani a határkerítést. A józan ember egyetért abban a kormánnyal, hogy az országnak nincs szüksége tömeges betelepülőkre – akik Nyugat-Európa számos városában valóban komoly gondokat okoznak. Meg hát sokkal egyszerűbb lelkesen bólogatni a vezér szólamaira, mint utánanézni, hogy igaz-e, amivel riogatnak. Az átlagszavazó azt sem feltétlenül tudja fölmérni, hogy ha ide akarnának jönni a migránsok, már rég itt lennének, minthogy több százezren vannak az Európai Unióban, és senki nem akadályozza őket a szabad mozgásban.

Szomorú, hogy a kormányoldalon senki nem törődik azzal, ez a visszataszító kampány mennyire rombolja a lelkeket, és hogy mennyire szalonképtelenné teszi az országot. Gondoljunk csak a Lázár János bécsi videója által kiváltott osztrák fölháborodásra, illetve az ENSZ-tisztségviselő kijelentésére, amely szerint Orbán Viktor rasszista.

Nem véletlen, hogy a migránskampány irányítói ilyen erőteljesen léptek rá a gázpedálra, hiszen egyre-másra érik a csapások a két hónapja még biztos győztesnek látszó kormánypártot. Először kiderült, hogy a tízmilliárdokba kerülő hadjárat ellenére már túl is teljesítették az unió elvárásait, minthogy az elmúlt három évben mintegy 2300 menekültet fogadtak be a húszezer letelepedési kötvényesen felül. Aztán napvilágra került, hogy az unió csalás elleni hivatala már tavaly ősszel elküldte az Elios-jelentést a kormánynak, amelyben a miniszterelnök vejének cégével kapcsolatban fogalmazták meg a korrupció gyanúját. Február 25-én mint derült égből a villámcsapás érte őket, hogy az április nyolcadika főpróbájának beharangozott hódmezővásárhelyi polgármester-választáson kiütötte Lázár János emberét egy korábban ismeretlen civil. Végül a napokban lapunk hasábjain derült fény arra, hogy ismét csak korrupció gyanúja vetődhet föl Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes svédországi rénszarvasvadászatainak finanszírozása kapcsán, legújabban pedig egy Kósa Lajos gyanús dolgait érintő ügy került napvilágra.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Mint a felsorolásból is látszik, kikerült a közbeszéd tematizálása a Fidesz kezéből, és azt sem tudni, hogy a felfokozott migránsozás mint válaszlépés mennyire lesz kontraproduktív. A Fidesz ugyanis annyira bezárta maga előtt az ellenzéki szavazók felé vezető utat, hogy kétmilliós táborán túl nem tud megszólítani új választókat. Ezt igazolja a vásárhelyi példa is, ahol valamivel több választót tudott megmozgatni, mint korábban, és ez mégis csúfos vereséget jelentett. Az Elios-botrány, illetve Vásárhely óta készült közvélemény-kutatások a kormánypárt népszerűségvesztését mutatják, bár még mindig jelentős előnnyel vezet a második Jobbik előtt. Ugyanakkor a kormányváltás iránti erős vágyat illusztrálja, hogy nő azok száma, akik részt akarnak venni a választáson. Ez nyilván az ellenzékre leadott szavazatok gyarapodását jelentené.

Egyetlen, de a február 25. óta történtek miatt egyre inkább hihető forgatókönyvben reménykedhetnek a Fidesz vezetői: hogy az ellenzék nem tud egységesen föllépni, így elaprózódnak a kormányváltást akarók szavazatai.

Orbán Viktor szerencséje, hogy még nincs egyetlen vele egy súlycsoportba tartozó kihívója sem. Ha lenne ilyen karizmatikus vezető az ellenzéki oldalon, az egyesíteni tudná a kormány leváltását kívánó szavazatokat. Így jelen állás szerint a kormányváltást akarók leginkább a több civil mozgalom által is középpontba helyezett választói bölcsességben reménykedhetnek. Időközi alapon már többször is bebizonyosodott, hogy az emberek képesek kiválasztani a Fidesz leváltására esélyes jelöltet és pártot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.14.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.