Donald Trump végveszélyben

Torba Tamás

Torba Tamás

2017. november 10., péntek 14:17, frissítve: péntek 16:24

Az FBI október 27-én letartóztatta Paul Manafortot, aki Donald Trump elnökjelölti kampányát vezette 2016 márciusától augusztusig, valamint munkatársát, Rick Gatest. Manafort ellen 12 pontban emelt vádat az esküdtszék. Többek között hazaárulást, pénzmosást, adócsalást, jövedelemeltitkolást és az ún. FACA-törvény megsértését róják a terhére. Az említett jogszabály a külföldi állam megbízásából és javára, javadalmazás ellenében folytatott tevékenység kötelező bejelentését és az elvégzett munkáról való tájékoztatást szabályozza. A vádak súlyosak. Ha bűnösnek találják, a 68 éves Manafort egész hátralévő életét szövetségi börtönben töltheti. A most pénzmosással megvádolt Rick Gates lába alatt áprilisban lett forró a talaj, amikor az elnök beiktatási folyamatában fontos szerepet játszó lobbista kormányzathoz közeli pozíciója tarthatatlanná vált állítólagos orosz kapcsolatai miatt.

Ezen a napon derült ki az is, hogy George Papadopoulos, Trump kampánycsapatának külügyi tanácsadója július óta működött együtt az FBI-jal, miután a hatóság megtévesztésével gyanúsították meg. Papadopoulos ez év januárjában zajló kihallgatásain folyamatosan hazudozott az FBI ügynökeinek az orosz vezetéssel az elnökválasztási kampány során kiépített-fenntartott kapcsolatait illetően.

A Fehér Ház igyekszik elhatárolódni Manaforttól és társaitól. Mondván, Manafort csak rövid ideig dolgozott a kampányban, alig ismerték, Gates és Papadopoulos pedig jelentéktelen figurák, egyszerű önkéntesek voltak. A tények nem támasztják alá az elnöki adminisztráció védekezését. Manaforthoz köthető ugyanis a jelölt republikánusok általi elfogadása. Az ő működése idején lett Trump a párt hivatalos elnökjelöltje. Gates a beiktatási folyamat kulcsszereplője volt, Papadopoulos pedig – fényképes bizonyítékok szerint – például egy 2016. március 3-án tartott, nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó kampányértekezleten közvetlenül az elnökjelölt mellett ült, ami egy szimpla önkéntesnek nem adatik meg.

Papadopoulosról más tények is nyilvánosságra kerültek. A külpolitikai tanácsadó 2016 márciusában – a kampánystáb vezetőinek jóváhagyásával – Olaszországban találkozott a máltai állampolgárságú Joseph Mifshud professzorral, a nemzetközi kapcsolatok szakértőjével, akinek bevallása szerint kitűnő orosz vonalai vannak. Mifshud a Valdaj klub tagjaként rendszeresen megfordul Oroszországban. Papadopoulos Mifshud segítségével, a kampánystáb – és vélhetően Trump – jóváhagyásával arra vállalkozott, hogy összehozzon egy találkozót a jelölt és Putyin elnök között. Ez nem is lenne probléma, hiszen minden elnökjelöltnek joga van saját külügyi stratégiát kidolgozni és a megvalósításához szükséges kapcsolatokat keresni. Trump kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy az orosz–amerikai viszonyban paradigmaváltásra van szükség. De akkor miért kell most elhatárolódni azoktól, akiknek közös jellemzője, hogy otthonosan mozognak Oroszországban?

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A Trump–Putyin-találkozó akkor ugyan nem jött létre, ám 2016 áprilisában Mifshud azzal dicsekedett Papadopoulosnak – e-mailben és Skype-on folytatott beszélgetések során –, hogy Moszkva több tízezer, Hillary Clintonra nézve kellemetlen tartalmú e-mail birtokában van. Mifshud ezzel alátámasztotta a vádat, miszerint valaki ekkor már feltörte a demokrata jelölt postafiókját, és a tartalom orosz kezekbe is eljutott. (Az amerikai szolgálatok szerint a postafiók feltörését is Moszkva rendelte meg.) Az onnan származó több mint húszezer levelet a Wikileaks 2016 júliusában hozta nyilvánosságra, komoly fejfájást okozva Clintonnak. (A Wikileakset az amerikai titkosszolgálatok moszkvai irányítás alatt álló szervezetként tartják nyilván.) Tehát Trump kampánystábja hónapokkal a levelek nyilvánosságra kerülése előtt tudott azok létezéséről és származásuk forrásáról is. Ebből a szemlélő levonhatja azt a következtetést, hogy egy külső szereplő befolyásolta az amerikai elnökválasztási kampányt.

A fentiek megdöntik Trump régen hangoztatott állítását, miszerint kampánya során az esetleges protokolláris találkozókon kívül – lásd a washingtoni orosz nagykövet azóta történt lecserélésével kapcsolatos korábbi híreket – bármiféle, az elnökké választásában szerepet játszó orosz „szál” emlegetése színtiszta hazugság. Trump híresen rossz viszonyban van az Egyesült Államok valamennyi titkosszolgálatával, amelyek tagjai jó ideje fenntartásaiknak adnak hangot az elnök Oroszország és Amerika viszonyának alakítása terén alkalmazott módszereivel kapcsolatban.

A Manafort-ügy azonban – mindezek ellenére – nem külpolitikai szempontból fontos. Az amerikai–orosz kapcsolatok szintje nehezen tudna még mélyebbre süllyedni, már ha eltekintünk a közvetlen fegyveres konfliktustól. A russzofóbia felkorbácsolása Washingtonban belpolitikai érdekeket szolgál. A fő cél az elnök maradék mozgásterének minimálisra korlátozása, ezzel a még mögötte álló republikánusok pozícióinak rombolása. A harc nem is republikánusok és demokraták között, hanem kifejezetten Trump hívei és ellenfelei között folyik. Miközben a Manafort-ügy névadója egyébként tipikus képviselője annak a „washingtoni bennfentes” közösségnek, melynek Trump – legalábbis szavakban – esküdt ellensége.

Ha mindez nem lenne elég, a vádesküdtszék vád alá helyezte Mike Flynnt, Trump összesen 24 napig regnáló nemzetbiztonsági tanácsadóját, hatóság megtévesztése, a FACA-törvény megsértése (Flynn Törökországnak lobbizott, amit elfelejtett bejelenteni) és más bűncselekmények gyanúja miatt. Az egyre több szereplőt felvonultató ügyben állítólag az elnök közvetlen családtagjairól (veje, lánya) is gyűlnek a bizonyítékok.

2018-ban Amerika befelé fordul. A fókuszban a Beltwayen belül (a Washingtont körülvevő autópálya-gyűrű) zajló események állnak majd. Az országot a nemzetközi vizeken eddig sem az elnök kormányozta. Amerika első számú közjogi méltósága rács mögé zárt vadállathoz kezd hasonlítani. Ahol a végén – az Egyesült Államok történelmében egyedülálló módon – akár valóban ki is köthet. Mármint rács mögött: egy szövetségi börtönben.

A szerző közgazdász

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.10.

A szerkesztő ajánlja

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.