Egy vesszőről

Hegyi Zoltán

Hegyi Zoltán

2017. április 21., péntek 16:28

A költészet napján indultam el Székre, egy dallammal a fejemben. A széki Szabó Varga György (született 1907-ben) énekli Petőfi Sándor Te vagy, te vagy barna kislány című folklorizálódott versét, káprázatosan. Úgy intonál, mint egy észak-amerikai őslakos, és még úgy is, hogy szinte halljuk mellé a furulyát is. Az meg mintha Moldvából szólna, hosszan. Érdekes dolog ez a folklorizálódás, versszakok tűnnek el, változnak meg, a végén már senki nem tudja, hogy jön-e vagy megy, egy kicsit olyan, mint egy Rákóczi-kép egy tornácos mezőségi ház törött üvegű ablakában. Merthogy a nagyságos fejedelem mindenféle kóbor történetek szerint különféle fák alatt méltóztatott üldögélni a környéken, mígnem kultusszá nemesedett. Rákóczi keserves. Vágják az erdei utat, viszik a magyar fiúkat. Ami aztán hopp, átment a románba, taie calea padurii, mint ahogy egy kolinda a magyarba. Hogy mindezeken elszöszölhetek, azt annyi minden más mellett Kallós Zoltánnak köszönhetem, aki 1969-ben gyűjtötte az éneket Martin György és Sztanó Pál társaságában.

Most meg éppen „megültem” Válaszúton. Aminek a jelentésén már annyiszor. Meditációs bázis. Jó alkalom s indok erre gyakran kínálkozik, jelenleg éppen az, hogy huszonöt éves a Kallós Zoltán Alapítvány, amely a szórványvidéken élő magyar gyermekek oktatására bentlakásos kollégiumot is működtet. Több mint kétszáz diák került már ki a négyosztályos iskolából, innen akár a szamosújvári Téka Alapítványhoz is mehetnek tovább, ahol beindították a mezőgazdasági szakiskolát. Főleg vegyes házasságokból származó gyerekekről van szó, akik közül sokan nem is tudtak magyarul. Briliáns koncepció a megmaradásért, ami itt a szórványban olyan, mint a medve – nem játék. Nézem a kölyköket, olyanok, mint bárhol máshol, szépek és önfeledtek. Láthatóan nem érzékelik (nem is dolguk), hogy más iskolák diákjai pénzért is csupán a töredékéhez juthatnak annak a csodának, ami számukra mindennapos. Csak éppen csendben beléjük ivódik minden, amit a néha felbukkanó Lajbis Ember összegyűjtött nekik és az örökkévalóságnak.

A gyűjtőutak pora már elült, a gyakran abszurd és kockázatos események tűz mellett felidézhető, formálható mesékké változtak, amelyek szép lassan beépülnek a folklórba, mert ahogy egyik legkedvesebb adatközlője, Szájka Rózsa néni oly pontosan megfogalmazta egy alkalommal: „Ragadnak össze a szövegek, Zoli bácsi, egyik indul a másik után.”

Közismert történet például, hogy magnója nem lévén, Kallós Zoltán sokáig hallás után jegyezte le a dalokat, míg egyszer valaki felhívta Kodály Zoltán figyelmét az áldatlan állapotra, és hogy jó volna megtámogatni a szvetterest egy szerkezettel.

Kodály azonnal saját hatáskörébe utalta a problémát, ám a java, a betyárosan okos észjárás gyönyörű példája csak ezután következett, hiszen a később legendássá vált Uher magnót be is kellett juttatni Romániába, ami a korabeli viszonyok között nem volt egyszerű feladat. Így aztán Kallós elindult Budapestre, és közben a vámáru-nyilatkozatba beírta románul, hogy magnetofonszalagok, és a biztonság kedvéért vitt is magával néhány tekercset. Visszafelé pedig, immár a készülék boldog tulajdonosaként, elhelyezett egy vesszőt a két szó közé, imigyen: magnetofon, szalagok. A kultúrtörténeti jelentőségű írásjelnek köszönhetően profi körülmények között folytatódhatott a felbecsülhetetlen jelentőségű gyűjtőmunka.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Évtizedek múltán, bár önmeghatározása szerint megmaradt egyszerű mezőségi magyar embernek, Kallós Zoltán ikonná vált. A sokszínű Erdély magyarságának szellemi vezetői közül Tőkés László a vastagnyakú kálvinista forradalmár, Böjte Csaba a feltétel nélküli szeretet evangélistája, ő pedig a hagyományok éltetője és továbbadója. Bármily különösnek hangzik is ez az örökös széthúzásban, itt és most a napnál is világosabb.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.21.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.