Elment az utolsó szocialista miniszterelnök

2013. június 19., szerda 18:27, frissítve: csütörtök 09:31

Ma délután elhunyt Horn Gyula. Neve köré számos titulust, jelzőt tehetünk: ő volt a Népköztársaság utolsó külügyminisztere, akit még Helmuth Kohl is szeretett volna az Antall-kabinetben látni, ő volt a „határnyitó”, akiről utcát neveztek el Németországban. És ő volt a Magyar Köztársaság első szocialista kormányfője, és ő volt az utolsó valódi, ízig-vérig baloldali MSZP-s miniszterelnök is.

A hétgyermekes munkáscsaládból származó Horn Gyula ugyan már 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, csak két évvel későbbről számítjuk politikai pályájának indulását. Ötvenhat novemberében lépett be a karhatalmi őrszolgálatba, amit soha nem is tagadott. Azzal indokolta tettét, hogy bátyját forradalmárok ölték meg, ám több történész és közíró, köztük Pünkösti Árpád is leírta: alighanem egy szovjet teherautó gázolta halálra a filmrendező Gézát. Horn azonban kitartott igaza mellett, még ötven évvel később is úgy nyilatkozott erről a Die Weltnek, hogy a „törvényes rendet védte olyan szabadlábra került bűnözőkkel szemben, akik veszélyeztették a biztonságot”. Igen, azt a biztonságot, amely aztán harminc évig tartott, és kádári langyos vízként, gerincek millióit puhára főző gulyáságyúként ismerünk.

Meghalt Horn Gyula

Horn Gyula politikai pályafutása képekben

Részvét és együttérzés – reakciók

Ennek a rendszernek aztán nemcsak közönséges fogaskereke volt, nem is az MSZMP 800 ezer bomlasztóinak egyike: volt ő attasé Szófiában, követségi titkár Belgrádban, politikai munkatárs és osztályvezető a Külügyminisztériumban. A pártállam végén lett külügyér, aki – saját állítása és a balliberális legendárium szerint – az Alois Mock osztrák kollégájával közös és ünnepélyes vasfüggönybontásával megkezdte annak a szocialista népköztársaságnak a leépítését, amelyért ő maga is fegyvert fogott. Szerepe valószínűleg szimbolikus volt csupán, egyszer, a különféle titkosított adatok feloldása után talán megtudjuk, hogy mennyire.

Horn Gyula
Fotó: MTI

Mindenesetre azt, hogy miniszterelnök lehetett, két dolog tette lehetővé, ezek közül az egyik az a bizonyos szögesdrótvágás, a másik pedig az, hogy a rendszerváltásban és a privatizációban akkorát csalódott az ország, hogy abszolút többséget adtak Horn MSZP-jének. Nem a párt szlogenje – „Hogy a szakértelem kerüljön kormányra” – kapta a voksokat, hanem a háromhatvanas kenyér. Az SZDSZ-szel együtt már kétharmada is megvolt a Horn-kabinetnek, amelynek köszönhetjük a Bokros-csomagot, a csúcsra járatott spontán privatizációt, valamint azt a jellegzetes magyar balliberalizmust, amely baloldalivá tette a liberalizmust és liberálissá a baloldaliságot. (Aztán persze nem volt az sem liberális, sem baloldali.)

És mégis: mindezek ellenére Horn Gyula meg tudott maradni „a” szocialista politikusnak. Ebben csak kis szerepe van annak, hogy ő tényleg a párt embere volt – Medgyessy Péter a bankok, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon pedig a vadkeleti nagyvállalatok éléről lett a szocik kormányfője. Az sem véletlen, hogy ma a Jókai utcában terveket, tanulmányokat készítenek, hogy miként nyerhetnének újra választást a Horn Gyula-i értelemben vett kisemberpártisággal.

A válasz ennél sokkal egyszerűbb és mégis megfejthetetlenebb: Horn Gyula igazi személyiség volt. Őt a 20. század viharai valóban baloldalivá tették, nem pedig a kommunikációs szakértők elemzései győzték meg a szocdem dogmákról és harmadikutas reformkísérletekről.

Nyugodjék békében!

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.