És szépen beültek Orbán Viktor uszályába

A balliberális oldal abban a kommunikációs térben maradt, amit a Fidesz jelölt ki

Nagy Attila Tibor

2017. július 22., szombat 09:00, frissítve: szombat 23:57

Meglepett kissé, hogy az Orbán-kormány pont július elejére, vagyis a nyári szabadságra időzítette a Soros Györgyöt támadó plakátkampányát. Az időzítés nem tűnt szerencsésnek, hiszen a választópolgárok ilyenkor még kevésbé foglalkoznak a politikával, sőt a lakosság egy része – még ha kisebbik része is – elmegy külföldre nyaralni, tehát őket eleve nem, vagy kevésbé érik el a plakátok.

Csakhogy a politikai szereplők tettek arról, hogy mégis nagy vihar keletkezzék a Soros-plakátokból. Ezt bizonyítja az is, hogy a kampány által keltett indulatok, érzelmek kitartottak a budapesti vizes vb elejéig. Ekkor azonban a kormány hivatalosan befejezettnek nyilvánította a kampányt, amelyet talán még évek múlva is emlegetni fogunk. Hatása akkora, hogy megköveteli a helyét a magyar kampánytörténelemben.

Orbán Viktor kormányfő szemmel láthatóan tudatosan provokálta balliberális ellenfeleit a Soros György elleni plakátokkal. Ők pedig lépre mentek, és szépen beültek az uszályába.

Nem véletlenül használtam a „tudatos provokálás” kifejezést. Az Európai Unió elleni kampány, „Brüsszel” ostorozása annyiban absztrakt volt, hogy a támadott alany nem igazán volt megfogható. A kormány által kijelölt újabb ellenségnek, Sorosnak viszont már van arca, élő személy, ráadásul milliárdos, ami eleve ellenérzéseket kelt a közvélemény egy részében. Nem őrült meg a Fidesz, amikor elindította újabb negatív kampányát, hanem nagyon is tudatosan, hideg fejjel cselekedett. Kutatások igazolják, hogy még a plakátozás előtt a kormányoldal sok embernek megtanította, kicsoda Soros, és ami legalább ennyire fontos, nem kevesen úgy is gondolkodnak róla, ahogy a Fidesz szeretné. Számos választópolgár már július elején az országra nézve veszélyes, kártékony személynek tartotta az üzletembert. A kormány kampánystratégái tehát jól tudták, hogy érdemes Soros György alakjára felfűzni egy újabb negatív kampányt, akár a nyár ellenére is.

Eközben a balliberális oldal – ez alatt nemcsak az átlagválasztó számára egyre nehezebben megszámolható baloldali-liberális kisebb és még kisebb pártokat értem, hanem a hozzájuk közel álló értelmiségieket, újságírókat is – még mindig nem volt képes megtanulni, hogy Orbán Viktor szereti szítani a konfliktusokat, hergelni az ellenfeleit, akik ugyanis így hátrányba kerülnek. Mert mi történik valójában? A baloldali-liberális politikai erők fennhangon elítélik a kormány felháborító lépéseit. A felháborodás zaja idővel elül. Majd a kormány újabb antidemokratikus tette, jogállamiságot sértő intézkedése újabb háborgást szül ellenzéki oldalon. Ez a verkli megy hét éve.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Most is ez történt. Orbánék nyilván előre tudták, hogy a Soros-plakátok lesznek annyira újszerűek, meghökkentők, felháborítók, hogy a balliberális oldal ugrani fog az újabb témára. Így is lett. Értékes médiafelületek – amelyekből az ellenzék számára nem mellesleg már nincs is olyan sok – mentek el a Soros-plakátkampány elítélésére. Megint elhangzottak szavak, amelyeket már oly sokszor hallhattunk Orbán 2010-es hatalomra jutása óta: ez hihetetlen, felháborító, most már tényleg átlépték a határt, most már aztán ez tényleg tűrhetetlen, antiszemita kampány folyik. Mi is az eredménye ennek az ellenzéki kommunikációnak? Zuhan emiatt a Fidesz népszerűsége? Nem igazán.

Természetesen nem akarom kétségbe vonni, hogy sokan valóban megbántva érezhették magukat, és a történelem sötét zsidóellenes szellemét látták a kormány kampányában. A hivatásos ellenzéki politikusoknak viszont fel lehetne tenni a kényelmetlen kérdést: milyen diskurzus vezet Orbán leváltásához? Az eddigiek mintha nem látszanának túl hatékonynak, különösen annak fényében, hogy a kormány számos vitatható, támadható lépést tett. A mostani hatalomnak kifejezetten érzékeny pontja a korrupció, tehát az ellenzék helyzete nem eleve reménytelen. Csakhogy a Fidesz legyőzéséhez ki kellene lépni a már-már unalomba fulladó felháborodáspocsolyából, és ténylegesen meg kellene szólítani olyan szavazókat, akiket a szimbolikus-közjogi kérdéseken túl a mindennapok problémái érdekelnek. Olyanokat, akik inkább elégedetlenek a fennálló állapotokkal. A felmérések szerint ők alkotják a lakosság többségét.

Az ellenzéknek hihető alternatívával kell előállnia, amellyel a mostani kormánynál jobban tudná kezelni az alacsony fizetések problémáját, a lakhatási nehézségeket, a kórházi ellátás anomáliáit, a közoktatás színvonalát, a leszakadt térségeket, a tömegközlekedést, vagy éppen a korrupciót. Másként fogalmazva: olyan témákat kellene hangsúlyosabbá tenni, amelyek a választók mindennapi életét érintik. A CEU ügye nem ilyen. Nem ilyen az egyes civil szervezetek elleni kormányzati fellépés sem. Nem ilyen a Sorost ábrázoló plakátok elleni felháborodás sem. Legföljebb annyit érnek el, hogy a kormány politikai üzenetének ingyenreklámot csinálnak, és benne maradnak abban a kommunikációs térben, amit éppen a Fidesz jelölt ki. Ahelyett hogy például a megfizethető lakhatás, a szociális bérlakások témáját szegeznék szembe a kormány politikájával. Az adójóváírás visszaállításáról is beszélhetne hangsúlyosabban az ellenzék, amellyel az alacsony keresetűek járhatnának jól. De ezekről a témákról alig esik szó, ehelyett heteken át folyt a háborgás. Vagyis arról volt szó, amiről a kormány beszélni akart: Sorosról. Nemcsak a kormány sorosozott, hanem balos ellenzéke, még ha más előjellel is. Az eredmény: követik a kormányt, nem kezdeményeznek.

A vizes világbajnokság a megnyitóig hálás témának tűnt az ellenzék számára. A kormány fejére tudta ugyanis olvasni az elszállt költségeket. Ha viszont nagyobb baj, botrány nélkül sikerül megrendezni ezt a sporteseményt, a kezdeményezés ismét átkerülhet a kormány kezébe. Ahogy korábban is, most is élhet a hatalom a nemzeti büszkeséggel mint politikai fegyverrel. Lám, mégiscsak számítunk mi, magyarok valamit a világtérképen! Oly sok kudarc, keserűség után nagyon is szomjúhoznak erre a fajta nemzeti érzésre, büszkeségre ebben az országban. Ellenben a balliberális oldal továbbra sem érzi, érti igazán ennek a mozgósító erejét.

Ha a balliberális ellenzék így folytatja, nem lesz esélye a 2018-as választásokon. Különösen a mostani szétszabdalt állapotban. Persze előadódhat olyan helyzet, hogy a kormány valami óriási hibát követ el, és ezért veszít a népszerűségéből. Ebben az esetben lesz jelentősége annak, hogy a balliberálisok képesek-e megszólítani a Fideszből kiábrándultakat, vagy ezt a Jobbik teszi meg helyettük.

A szerző politikai elemző

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.21.

A szerkesztő ajánlja

B. Molnár László

Egyre csak ömlik az állami támogatás a fociba

A taorendszer megjelenése óta csak a színvonal nem lett jobb. Kirívóan sok jut Felcsútnak.

Pintér Bence

Magyar Nemzet Szalon: Ennek a nemzetnek a lelkében valami megtört

A kivándorlás a transznacionalizmus erősödését és a távozó fiatalok nemzeti identitásának teljes felszámolását okozhatja.

Földi Bence

Kölcsönzött szlogenekkel, program nélkül a Fidesz

A kormánypárt szinte az összes üzenetét máshonnan vette, például Donald Trumptól vagy a toryktól.

Ficsor Benedek

A magyar olajmezőkből nem lesz pénz a hatalmas múzeumokra

Mélyi József művészettörténész a Liget-projektről, a stadionokat benövő gazról és a megfordított folyókról.