Fáziskésők

2017. október 4., szerda 17:04, frissítve: szerda 17:38

Ha csak a nyugati fősodrú médián múlna a tájékoztatás, úgy mennének el mellettünk a világ történései, mintha sötét pincébe zártak volna bennünket. Ilyen esemény volt néhány hete, hogy véget ért a világtörténelem eddigi leghosszabb ostromzára. A kelet-szíriai Dajr az-Zaurt három éven és két hónapon át szorongatta az Iszlám Állam. Hosszabb ideig, mint a korábbi „rekorder” Leningrádot a német hadsereg a második világháborúban.

Az Eufrátesz mentén fekvő százezer lelkes település sziget volt a terrorkalifátus óceánjában, több száz kilométerre a kormányerők állásaitól. Mivel repülőgéppel nem lehetett leszállni a város melletti légikikötőnél, két helikopter szolgált arra, hogy evakuálják a civileket és a sebesült katonákat. A védők viszont mindvégig kitartottak – akkor is, amikor már csak két működőképes harckocsijuk maradt. Szeptember 5-én aztán jött a várva várt fordulat: a kormányerők Tigris-alakulatai áttörték az ostromzárat. A felemelő pillanatok, amint megérkeznek a felszabadítók első járművei, és ahogy a város védőinek legendás parancsnoka, Isszam Zahreddin tábornok üdvözli a harcokban elgyötört felszabadítókat, örökké megmaradnak a Dajr az-Zaur-iak emlékezetében.

Nem úgy, mint a nyugati világban, ahol a mainstream média jószerével mínuszos hírként kezelte a történelmi pillanatot, annak ellenére, hogy Dajr az-Zaur egykoron keresztény város volt, ahol a legutóbbi időkig is népes keresztény közösség élt. A nyugati narratívába sehogy nem fért bele, hogy a szíriai kormányerők katonáit örömmámorban úszva, felszabadítókként ünnepelje a sokat szenvedett város. Pedig ha tisztában lennének a szíriai erőviszonyokkal, jól tudnák, hogy a terroristákat – akik felesküdtek a Nyugat elpusztítására – jelenleg a szír és az orosz hadsereg likvidálja a leghatékonyabban. Azok, akiket szankciókkal sújtanak a nyugati országok.

De arról is alig számoltak be a magukat „mértékadónak” tekintő orgánumok, hogy csak ebben az évben több mint 600 ezer szíriai menekült tért vissza otthonába a szomszédos Törökországból, Libanonból, Jordániából és Irakból. Elkerülték a nyugati szerkesztőségek figyelmét azok a hírek is, hogy gőzerővel folyik Aleppó és a többi visszafoglalt szíriai város újjáépítése.

Hogy a szíriai kormány által ellenőrzött területekre tömegével települnek vissza az emberek? Ez végképp nem illeszkedik az éveken át gondosan legyártott világképhez. Az sem, hogy az iraki kormány bejelentette: az Iszlám Állam által valaha ellenőrzött területek 90 százalékát felszabadították, negyedmillió menekült visszatért Moszulba és környékére.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ha a fősodrú média nem prekoncepciók alapján szűrné meg a híreket, valószínűleg a Nyugat politikusai is tájékozottabbak lennének. Miközben az uniós politikusok még a menekültkvótáknál tartanak, Irakban hamarosan felszámolják az Iszlám Állam utolsó területeit. Így ahelyett, hogy egyeztetnének Bagdaddal, hogyan tudják az iraki menekülteket biztonságban hazatelepíteni, arra rendezkednek be, hogy a migránsok most már örökké Európában maradnak. Az európai politikai elit fáziskésése persze nem új keletű jelenség. Csak hogy a biztonságpolitikai kérdéseknél maradjunk: Basár al-Aszad szíriai elnök már 2013 júniusában figyelmeztetett: a terrorizmus nem fog megállni Szíria határainál, hanem az illegális migráció révén exportálja magát Európába. Mivel a kijelentés nem illett a tömegembernek szánt világképbe – ami szerint Szíriában szabadságharcosok küzdenek a basári diktatúra ellen –, politikusaink süketek maradtak. Pár év múlva aztán rengeteg áldozatot szedett a dzsihádista terrorizmus Európában.

Arisztotelész írja a Politikában: akiben megvan az előrelátás képessége, az vezetésre hivatott. A nyugati politikusokból ez a kvalitás napjainkra kihunyt. Annak az áldozatai lettek, hogy maguk is elhitték a kreált mesevilágot, amit a hozzájuk hű sajtómunkások teremtettek. Ezzel örök fáziskésésre ítéltettek, aminek most egész Európa issza a levét.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.04.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.