Igazi, tiltott, csempészett

Az első számú Csíki Sör-ös kérdés, meddig juthat egy blöffre épített vállalkozás

2018. január 12., péntek 19:14, frissítve: péntek 19:16

Nem tudni, hogy csak poén, vagy tényleg komolyan gondolják, de a héten megjelent a Csíki Sör hivatalos Facebook-oldalán a következő szöveg: „Szeretnénk bejelenteni, hogy 2018. április 1-jétől vadonatúj termékcsaláddal, a Csíki Csempésszel kedveskedünk fogyasztóinknak!” Az április elseje miatt nagy az esély a viccre, de az is lehet, hogy a tulajdonos, Lénárd András épp teszteli a piacot. Ha jól fogadják a rajongók a csibészséget, nem kizárt, hogy tényleg piacra dobja a csempészpárlatokat.

Világosan látszik, Amerikában nemcsak táncoslányok zöldhatáron való becsempészését lehetett megtanulni, hanem a marketinget is.

A Csíki Sör-ös sztori kezdetben szerethető és támogatható volt. Igaz, szeredai ismerőseim már akkor is hümmögtek, mert fenntartásaik voltak a tulajdonos személyét illetően, de innen, Budapestről szépnek tűnt minden. Annyira, hogy az első Székely Fesztivál előkészítése idején szervezőtársam megszerezte a sör magyarországi forgalmazásához szükséges engedélyeket, és a Millenárison debütált a termék nálunk. Akkor még viccesnek tűnt a háttér is, bár nem volt eredeti az ötlet: Klapka György vállalkozó évtizedekkel ezelőtt elsütötte a poént a hagyományos mosóporral. (Ha valaki nem tudná, a Csíki Sör azt használta ki, hogy a székelyek csíki sörnek hívták a Heineken Ciuc Premiumját.) Szükségünk van legendákra, jó történetekre, és az élelmes székely vállalkozás harca sokak szimpátiáját felkeltette.

Jó kérdés persze, hogy meddig juthat egy blöffre épített vállalkozás. A vírusmarketing működött, a Heineken belesétált a csapdába, és a többéves pereskedés a feltörekvő cég malmára hajtotta a vizet. Kezdetben még Székelyföldön is nehéz volt hozzájutni, ez is hajtotta a keresletet. Amiért meg kell harcolni, az biztosan jó. Pedig nem kell ahhoz nagy sörszakértőnek lenni, hogy észrevegyük: az Igazi, később Tiltott Csíki Sör nem kiemelkedően jó, inkább átlagos, picit túlárazva.

Nem tudom, pontosan mikor jött el a megvilágosodás a Csíki Sör Manufaktúra tulajdonosa számára, de ma már világosan látszik: azt gondolta, hogy az ölébe fog hullani a magyarországi piac. Példátlan politikai hátszelet kapott az anyaországi kormánytól a Heineken ellen vívott harchoz, és van egy réteg Magyarországon, amely rajong a székely szósszal leöntött ideológia iránt akkor is, ha komoly logikai döccenők vannak benne. Lénárd már-már kötőszóként használja a „székely” kifejezést, és a mártírkodás sem áll távol tőle.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ám ha megnézzük a vállalkozás 2016-os mérlegét, hamar rájövünk, hogy valamit elszámolt az üzletember. Hatalmas hitelterhet, 18 millió eurós adósságot cipel a megnégyszerezett kapacitású gyár, és gazdasági zseninek kell lennie annak, aki nem roppan meg egy ilyen alatt. A magyarországi piac meghódítása nem nevezhető sikertörténetnek, és ezt ő is beismerte egy nyári interjúban, ahol arról panaszkodott: a talpon maradásért küzdenek, mert a nagy sörgyártók és a boltok összefogtak ellenük.

Székely emberként nem szurkolok annak, hogy egy székely vállalkozás bajba kerüljön. De megkeseredik a számban a sör, amikor azt látom, hogy az emberi mohóság és gátlástalanság miatt egy egész közösségre kerül billog.

Lénárd András elhibázott üzleti döntései miatt nem a világ a hibás. Nem kell a szekuritátét vagy a multicégeket hibáztatni akkor, ha elszámoljuk magunkat. Nem szabadna aprópénzre váltani a székely szimbólumokat. (Mellékszál, de Lénárd ezeket sem ismeri jól, hiszen a legutóbb nyilvánosságra hozott magyarázkodó videójában holdat és csillagot említ, miközben a székely zászlón és címeren nap és hold van.) És nem kell vádaskodni, lejáratást emlegetni akkor, amikor a szekrényből kidőlnek az évtizedes csontvázak, amelyeket bírósági dokumentumok támasztanak alá.

Ami pedig a legfontosabb: nem szabad hazudni. Nem kézműves cég, még csak nem is kisüzem az, ahol naponta nyolcvanezer palackot töltenek meg. Nem kell azt mondani, hogy az ő vállalkozásaihoz soha sem került állami pénz: törpe erőműveit 30 millió euróért vette meg a magyar állam tulajdonában lévő MVM. És nem kell a piac összes szereplőjét befeketíteni, azt állítva, „a nagyipari sörgyártás arról szól, hogy mérgezik az embereket”. Nem kizárt, hogy a hazai sörgyárak csak azért nem perelik le róla a gatyáját is, mert nem akarnak a nyakukba egy módosított lex Heinekent.

A Csíki Sör tulajdonosa két dolgot tanult meg nagyon: a mártírszerepet és a főállású székelykedést. Engem székelyföldi származásúként zavar, hogy az anyaországban a két legismertebb atyánkfia egy bankrabló és egy kétes hátterű, szélhámosnak tűnő üzletember. Azt pedig csak halkan mondom: volt egy másik alkoholforgalmazó vállalkozás arrafelé, amelyet Neptunus római istenről neveztek el. Amikor a vezetőjét lekapcsolták, fellélegzett az egész Csíki-medence.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.12.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.