Jüan jön a dollár helyett?

Stier Gábor

Stier Gábor

2018. január 12., péntek 08:23, frissítve: péntek 11:18

Meddig tartható még a dolláralapú globális pénzrendszer? Meddig finanszírozza a világ az Egyesült Államok gazdaságát? Meddig tarthatja sakkban Amerika a világot a dollárral? A második világháború után kialakult, a dolláron és az aranyon alapuló nyugati pénzrendszer megteremtésekor az Egyesült Államok fölénye kétségbevonhatatlan volt. Amerika uralta a tőkepiacokat, vezetett az ipari termelésben, ő adta a világ széntermelésének felét, a kőolaj-kitermelés kétharmadát, a megtermelt villanyáram közel felét. Kezében tartotta az aranykészletek közel 80 százalékát. Minden szektorban képes volt stratégiai cikkek tömeges gyártására, kimagaslóan ütőképes hadseregének már atombombája is volt. Ám a világ azóta nagyot változott. Ahogy 1971-ben megszűnt a dollár aranyhoz kötött árfolyama, úgy bontja tovább az erőviszonyok eltolódása a Bretton Woodsban kialakult rendszert. Ez egyelőre talán a Nemzetközi Valutaalap (IMF) befolyásának gyengülésén látszik leginkább.

Ma Kína adja a globális export 23 százalékát, és teremti elő a világ GDP-jének 15 százalékát. Vásárlóerő-paritáson már 2013-ban megelőzte az amerikait, és a legnagyobb gazdasággá vált. Az aranytartalékok nagyságát tekintve is az élen áll Kína, ugyanakkor pénzügyi téren alig bontogatja a szárnyait. A világkereskedelem mindössze két százaléka bonyolódik jüanban, miközben dollárban 40, euróban 33 százaléka. Amerikai pénzben jegyzik az adósságok 40 százalékát is, és ebbe a valutába fektetik az állami tartalékok 60 százalékát.

Ez az aránytalanság történelmi távlatokban bizonyosan el fog tűnni, ám a változás lassú, és egyáltalán nem automatikus. Nemrégiben a Nemzetközi Valutaalap már beletette valutakosarába a kínai fizetőeszközt, de ahhoz, hogy a jüan fölvegye a versenyt a dollárral vagy az euróval, az kell, hogy növekedjen iránta az igény a külső szereplők között. A kínai valuta vonzerejét viszont erősen behatárolja korlátozottan konvertibilis volta. A liberalizáció meglehetős óvatossággal halad, Peking láthatóan nem siet. Tisztában van ugyanis vele, milyen hektikus hatással volna a jüan internacionalizálódása a kínai pénz- és valutapiacra. A fejlődő országok sorában tapasztalt árfolyam-ingadozásból, a leértékelődésből, mindennek a szociális következményeiből nem kér a kínai vezetés.

Inkább megpróbál improvizálni. Úgy igyekszik növelni a jüan globális befolyását, hogy közben megtartja saját pénzpiacának zártságát, árfolyam-politikára gyakorolt meghatározó hatását. Ebből a megfontolásból invesztált dollármilliárdokat – a Világbank szerepét ellensúlyozandó – a BRICS Fejlesztési Bank megalapításába, de a jüan külpiaci erősítésének unortodox eszközei közé tartozik többek között a fém-, az áru-, valamint a termény- és olajtőzsde összeolvadásából alakult Sanghaji Határidős Tőzsde (SFE) létrehozása is, amelynek kereskedési összetételét még mindig a mezőgazdasági cikkek dominálják, ám egybehangzó vélemények szerint hamarosan az olaj és a fém veszi át a kulcsszerepet. S aki ódzkodik a jüantól, konvertálhatja aranyba is, hiszen itt működik Ázsia legnagyobb aranytőzsdéje, ahol immár három éve külföldiek is korlátozás nélkül kereskedhetnek. Ezzel párhuzamosan fel-felröppennek hírek arról, hogy Kína tárgyalásokat folytat Szaúd-Arábiával azért, hogy az olajat ne dollárban, hanem jüanban számolják el. Venezuela ezt már ősszel bejelentette: az amerikai szankciókra válaszlépésként külkereskedelmének egészét egy, a jüan és az euró által dominált valutakosár alapján bonyolítja le. Hasonló megfontolásból tett lépéseket a rubelelszámolás kiépítésére Oroszország, amely fontolgatja jüanalapú államkötvények kibocsátását is. Moszkva közben hatalmas léptekben – tavaly 13,5 százalékkal – gyarapítja jelenleg 58,8 millió unciát (1829 tonna) nyomó, 76 milliárd dollárt érő aranytartalékait is.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A dollár szerepének gyengítése ezekben az esetekben egyértelműen politikai célokat követ. Élen járnak ebben a feltörekvő államok, ám mint a már említett BRICS példája is mutatja, a cél nem a dollár leváltása jüanra, hanem egy többpólusú nemzetközi pénzrendszer alapjainak lefektetése. Így a dollár dominanciájának letörésére szövetkezett államok érthetően nem kérnek Kína túlerősödéséből sem. Elsősorban már most sem a jüanban, hanem határidős ügyleteik nemzeti valutákban történő elszámolásában gondolkodnak.

Ezt a megközelítést figyelmébe ajánlhatjuk mindazoknak, akiket az Amerikával szembeni – jelentős részben megalapozott – ellenérzéseik gondolkodás nélkül Kína karjaiba hajtanának. Akik az egekbe emelik az Új selyemút jelentőségét, és meglehetősen rövidlátó módon, egymást összetörve próbálnak függő helyzetbe kerülni a Mennyei Birodalomtól. Ahelyett hogy előbb megtanulnák, hogyan lehet jól tárgyalni a kínaiakkal. Csakis óvatosan.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.11.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

El sem tudja képzelni, mennyi vér tapad egy avokádós pirítóshoz

Fegyveres bandák támadják a farmokat Mexikóban, ahol a drogcsempészet mellett az avokádótermesztés a legjövedelmezőbb üzlet.

Pápay György

Pápay György

Nem bojkott kell, hanem mozgósítás

A választástól való távolmaradásról szóló vitáknak a Fideszben örülnek a legjobban.

Vass Norbert, Hegyi Zoltán, Vékony Zsolt

Egy mosókonyhából neki a világnak – Ma lenne 75 éves Cseh Tamás

Zenész, indián, rajztanár, egyszálgitáros, színpadra lépni izguló rendkívül összetett kulturális jelenség.

Stier Gábor

„Nem tiltakoznék amiatt, ha Ungvár felett magyar zászló lengene”

Az új hidegháború áldozatának tartja magát Oleg Bondarenko, az EU-ból lengyel döntésre kitiltott moszkvai politológus. Interjú.