Különb bérek nélkül nem lesz itt semmi

2017. augusztus 8., kedd 18:12, frissítve: kedd 18:33

A nyugati világban a termelékenység (definícióképpen: az átlagos munkás által az egy munkaóra alatt megtermelt hozzáadott érték a gazdaságban) növekedése drámai mértékben lelassult az utóbbi évtizedben. Ennek eredményeképpen a gazdasági növekedés is elmaradt a várakozásoktól, hiszen annak a termelékenység növekedése az egyik fő komponense. Tanulmányok és könyvek tucatjai foglalkoznak azzal, hogy ennek mi lehet az oka. Leállt az innováció? Nem él át a világ jelentős technológiai hullámokat úgy, mint korábban, a gőzenergia, az elektromosság, az atom, a műanyagok, az űrkutatás esetében? Egyik nap a közgazdászok arról beszélnek, hogy a bérek azért alacsonyak, mert a robotok kiváltják az emberi munkát. Másnap azon siránkoznak, hogy nem szabad emelni a béreket, mert nem elég magas a termelékenység. A kettő egyszerre biztos nem lehet igaz.

Amerikai közgazdászok a Roosevelt Intézetben érdekes új anyaggal álltak elő. Kutatásaikkal arra a következtetésre jutottak, hogy a probléma nem az innovációval van, hanem az alacsony bérekkel. Az innováció ugyanis épphogy azok miatt nem képes elterjedni a gazdaságban. Hogy is van ez? Thomas Piketty, Emmanuel Saez és mások tudományos munkáiból, de akár az Oxfam éves jelentéseiből is közismert, hogy az elmúlt évtizedekben a jövedelem nagy része a legfelsőbb egy százalék – vagy éppen 0,1 százalék –, azaz a szupergazdagok kasszáiban landolt. Ők ennek nagy hányadát nem ruházták be, hanem megtakarították, nem kis részben offshore-ban. Ezek a pénzek kivonódtak a gazdaság körforgásából. Az alsó jövedelmi tizedek bevételei csökkentek, a középosztályéi stagnáltak. A magángazdaságban nincs elég kereslet. Az államok eközben szigorú neoliberális megszorító politikát folytattak, a keynesiánus keresletnövelő beruházásokat gyakorlatilag betiltotta az Európai Unió és a nemzetközi pénzügyi intézmények. Azaz az államok által generált kereslet is hiányzik a gazdaságból.

Mi köze ennek a termelékenységhez? Az, hogy a tapasztalatok szerint az innováció csak akkor tud elterjedni, ha van megfelelő kereslet a gazdaságban az új technológiákra. Egyszerűen méretgazdaságossági feltétele van annak, hogy megérje egy cégnek innoválni, és hogy ez az innováció el is terjedjen. Azaz a gazdasági növekedés és a termelékenység növekedése fordított viszonyban (is) áll egymással, mint ahogy azt a főáramú neoklasszikus közgazdaságtan vallja. Nemcsak a termelékenység emelkedésének van pozitív hatása a gazdasági növekedésre, hanem fordítva, a gazdaság bővülése is húzza magával az innovációt. Tehát könnyen lehet, hogy az elmúlt időszakban azért állt le a termelékenység növekedése a fejlett világban, mert a jövedelmek igazságtalan elosztása és az állami megszorítások miatt nincs elég húzóerő.

Az új tanulmány konklúziói nem annyira meglepők azok számára, akik a neoklasszikus iskolán túli közgazdaságtan elméleteit is ismerik. (A legtöbb közgazdász nem ilyen, a tágabb közvélemény pedig többségében szintén a főáramú neoklasszikus iskola közhelyeit, sokszor tévedéseit visszhangozza.) A keynesiánus iskola ugyanakkor egyszer már megfogalmazta pontosan ugyanezt a tézist. Egy Verdoorn nevű holland közgazdász már hetven évvel ezelőtt megírta, hogy a kereslet is befolyással van a termelékenységre, és Keynes tanítványai – többek között a magyar származású Káldor Miklós – Cambridge-ben tágabb elméletet is alkottak ebből. Azaz egyszer már ismertük ezt az összefüggést, csak elnyomtuk a tudást. Míg a neoklasszikusok szerint a termelékenység valamifajta mágikus külső tényező, amelynek következő hullámát nem lehet megjósolni sem, addig a keynesiánus gondolkodásban olyasvalami, amit a gazdaság növekedése, más szóval a több állás és a magasabb bérek húznak. Ezt a jelenséget sikerült kimutatni a nagy gazdasági világválság esetében is, sőt, R. C. Allen gazdaságtörténész szerint a technológiai forradalom azért indult el pont Angliában, mert ott túl magasra emelkedtek a bérek.

A Roosevelt Intézet anyaga egy másik összefüggést is kiemel: az alacsony bérek miatt a cégeknek megéri élőmunkát alkalmazni. A magasabb béreknél viszont rákényszerülnek arra, hogy technológiával váltsák ki. Azaz alacsonyabb bérek mellett lelassul, magasabb bérek mellett felgyorsul a termelékenység növekedése.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Miért érdekes mindez magyar szemszögből? Azért, mert a hazai tulajdonú szektor termelékenysége harmada a hazánkban működő nemzetközi tőke termelékenységének. Pedig ennek nem feltétlenül kell így lennie. Dániában például a két szektor termelékenysége közel hasonló. Az alacsony hazai béreket egyesek az alacsony termelékenységgel igazolják. Az összefüggés azonban fordítva is fennáll. Az alacsony bérek miatt hiányzik az a kereslet a magyar gazdaságban, ami a hazai szektort termelékenyebbé tudná tenni. Az alacsony bérek miatt nincs meg a kényszer, hogy az olcsó élőmunkát magasabb technológiával váltsák ki.

A magasabb bérek és az ezek miatt elterjedő fejlettebb technológiák nem vezetnének automatikusan alacsonyabb foglalkoztatáshoz, hiszen a magasabb bérek keresletet teremtenének több termék és szolgáltatás iránt, ahogy azt Keynes leírta. A nyugati világban pont a jóléti korszakban volt a legmagasabb a foglalkoztatás, amikor a termelékenység és a bérek is a leggyorsabban növekedtek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.08.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.