Olyan pofont adott a Jobbiknak Tóta W. Árpád, hogy az neki is fájhat

2017. augusztus 16., szerda 19:00, frissítve: csütörtök 08:42

Maró hangvételű véleménycikkben kritizálja Dúró Dóra választási cenzusjavaslatát Tóta W. Árpád a HVG-ben.

A jobbikos képviselő javaslatában korábban felvetette, hogy a nyolc általános elvégzéséhez kellene kötni a választójogot, mert sok olyan állampolgár is szavaz, akinek fogalma sincs a valós politikai-közéleti viszonyokról, átgondolatlan döntése pedig kihat az ország jövőjére.

A Dúró-féle javaslat valóban több szempontból kritizálható, Tóta W. Árpád ezt meg is teszi cikkében: rámutat, hogy a végzettség és az intelligencia nem egyenesen arányos, hogy a népbutító kormányzati kampányokra fordított tízmilliárdokból tanítani is lehetne az iskolázatlan választópolgárokat a kirekesztés, tudatos izoláció helyett.

A szerző azonban gyorsan túllép az észérveken, és némi személyeskedés után nekifutásból száll bele a Jobbik teljes választótáborába. „...ha ennél precízebb módszerrel kiválogatnánk Magyarország legokosabbjait, és csak ők szavazhatnának, akkor onnantól Dúró Dóra és pártja szomorúan, alulról szagolgatná a parlamenti küszöböt (…). A most piedesztálra emelt okos választó vagy tíz éve rá se néz a Jobbikra, Dúró Dórától pedig röhögőgörcsöt kap” – írja.

Később hozzáteszi, a szabad és demokrata ország ideálja „természetesen összeegyeztethetetlen a magyar jobboldallal” – mintha a Fidesz vagy a Jobbik körein kívül nem létezne demokratikusan gondolkodó, polgári-konzervatív réteg Magyarországon.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Tóta W. Árpád cikke karcos, de egyértelmű kiállás lett volna a választójogi cenzussal és a Jobbikkal szemben – csakhogy az internet és főként a kommentelők nem felejtenek. Egy hozzászóló rögtön emlékeztetett is Tóta W. 14 évvel ezelőtt megjelent, Anyád napja című cikkére, amiben az újságíró, ha lehet, a mostaninál is keményebb stílusban foglalt állást – az értelmiségi választói cenzus mellett.

„Mi sem egyszerűbb ennél: meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés.”

„Kerül amibe kerül, nem lehet elégszer hangoztatni: be kell vezetni az értelmi-tájékozottsági cenzust. Teszteljük a tisztelt polgárt, mielőtt kezébe adjuk a döntést; ugyan mondja már el, mint micsoda próbál ő most beleszólni Magyarország ügyeibe. Csak néhány egyszerű kérdés államformáról, történelemről, földrajzról - aztán elégséges fölött mehet szavazni, a legjobbak még szorzót is kaphatnak. Mert hadd érjen már többet annak a szavazata, aki nem az ingyenkonzervért és az ingyendemagógiáért jött voksolni.”

„S ha majd az elmoszatosodott agyú alkoholbetegekkel nem kell számolnia egyik pártnak sem, ha nem lehet belőlük spontán rohamosztagot szervezni, ha az ő szimpátiájukért nem jár pont a játékban, és ha nem érezhetik úgy, hogy kíváncsi rájuk az ország – na akkor lehet elkezdeni a társadalmi párbeszédet” – írta még 2003-ban a szerző.

Viccre utaló kitétel nincs a szövegben, sehol egy árva kacsintós szmájli. Tóta W. Árpád a jelek szerint a választói cenzus bevezetését éppannyira véresen komolyan gondolta, mint annak 14 évvel későbbi bírálatát is.

Az újságíró véleménye persze idővel változhat, de szerencsésebb, ha a teljes pálfordulásra ő maga hívja fel az olvasók figyelmét – és nem fordítva történik a szembesítés.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.