Reménytelen reformviták

A Petőfi Kör óvatos kritikája is túl sok volt a kommunista hatalomnak

Ugró Miklós

Ugró Miklós

2016. július 2., szombat 12:10, frissítve: szombat 13:57

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprása után a megtorló hatalom nemcsak tetteseket, elkövetőket, bűnbakokat keresett, hanem azt is igyekezett bebizonyítani, hogy az egész eseménysort az imperialisták tervezték meg, és végig tudatosan irányították. Így lett a fegyvert ragadó pesti srácból, a Sztálin-szobrot ledöntő munkásból és Nagy Imréből egyaránt a CIA ügynöke. A Petőfi Kör vezetői pedig a Nagy Imre-csoport ágensei voltak, akik az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 5-én elfogadott határozata szerint „a kritikát – helytelenül – a párton kívülre, az utcára vitték ki, amelybe reakciós elemek is bekapcsolódtak”. Van, ahol az uralkodó elit hibáinak nyílt kritikája a szólásszabadság részének és alapvető jognak számít, de a legtöbb hatalom számára megbocsáthatatlan bűn.

A Petőfi Kör „alulról jövő kezdeményezésként”, néhány fiatal értelmiségi baráti társaságaként indult. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai és gyakori látogatói 1954 őszén Bessenyei György Kör néven irodalmi vitaklubot szerveztek. Összejöveteleiket a könyvtár helyiségeiben tartották, így természetesen a munkahelyi vezetés is felfigyelt rájuk. A Nagy Imre nevével fémjelzett reformok szellemében a klubot nem betiltották, hanem megpróbálták integrálni. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) égisze alatt a szűk körű baráti klubot intézményesítették. A nyílt eszmecsere reményében hozták létre az értelmiség vitafórumát, a Kossuth Klubot és annak Petőfi Körre átkeresztelt, ifjúsági változatát.

1955 tavaszára a Petőfi Kör készen állt, hogy megkezdje tevékenységét. Ám 1955 áprilisában Nagy Imre megbukott, és a szervezetnek volt ugyan titkára, vezetősége, költségvetése, székhelye, alapszabálya és programja, csak rendezvényei nem voltak, hiszen a diadalmasan visszatérő Rákosinak a legkevésbé sem volt szüksége nyílt társadalmi-politikai vitákra. Csak megalakulása után egy évvel léphetett a nyilvánosság elé a Petőfi Kör: 1956. februárban, az SZKP XX. kongresszusa után a reformer kommunistákban ismét feléledt a remény, hogy a kommunizmus emberibb rendszerré formálható, és ismételten aktivizálódtak addig elnyomott vagy önként „alámerülő” személyek és szervezetek.

Az 1956. március 17-én tartott első rendezvény, amely a MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) egykori tagjainak találkozója volt, még nem hozta lázba a közönséget. A második összejövetel, az április 8-án rendezett jugoszláv irodalmi est viszont már zajos sikert aratott. Májusban tartották az első tematikus vitát a II. ötéves tervvel kapcsolatos problémákról. A történészvita kétnaposra nyúlt, és az MDP Központi Vezetőségének küldöttjét, Andics Erzsébetet a hallgatók közbekiabálásokkal zavarták és kifütyülték. A következő összejövetel, a Nékosz egykori vezetőinek találkozója baráti hangulatban telt, de június 14-én a filozófusvita már ismét éles, indulatos, gyakran személyeskedő hangú szóváltást hozott.

Június 18-án, a volt partizánok, antifasiszta ellenállók és illegális kommunisták estjén felszólalt Rajk László özvegye is, aki keserűen jegyezte meg, hogy férjét azok akarják rehabilitálni, „akik ítélkeztek azok felett, akiket meggyilkoltak, és akiket akasztófa alá állítottak”. A június 27-én rendezett sajtóvitát a Magyar Néphadsereg Váci utcai tisztiházában tartották, de több ezer érdeklődő így is az utcán rekedt – számukra hangszórókat szereltek fel a szervezők, hogy a hajnalig tartó disputáról ők se maradjanak le. Június 28-án Lengyelországban kitört a poznani munkásfelkelés, amely megrémítette Rákosiékat. A Petőfi Kör működését felfüggesztették, vezetőit párthatározatban ítélték el, sőt a letartóztatásukat is előkészítették. Ám arra már nem került sor, mert az MDP Központi Bizottságának július 18–21-i ülésén Rákosit leváltották, s bár a Petőfi Kört is megfeddték pártellenes megnyilvánulásai miatt, további működéséhez szabad utat adtak. Márciustól kezdve összesen tizenkét rendezvényt tartottak, 1956 őszén többek közt a pedagógusvitát és az iparművészet helyzetéről szóló előadást. Október 23-án este a Gólyavárban folyt az egészségügyről szóló vita, amikor alig pár száz méterrel távolabb a fegyveres felkelők a Magyar Rádió épületét ostromolták.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A Petőfi Kör a reformerek fóruma volt. A felszólalók lehettek szókimondók és indulatosak, mégsem lépték át a pártvezetés átalakításánál, a szocializmus jobbá tételénél húzott képzeletbeli, de nagyon is valóságos határvonalat. A forradalom és főleg a fegyveres harc messze túl volt az ő politikai elképzeléseiken, de ez nem jelenti azt, hogy óvatosan visszahúzódtak, és nem vették ki részüket a tizenkét nap eseményeiből. A kör titkára, Tánczos Gábor részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának szervezésében, s a kör számos tagja csatlakozott különböző értelmiségi forradalmi csoportokhoz. Tánczost a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958-ban tizenöt évi börtönre ítélte.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.07.02.

A szerkesztő ajánlja

B. Molnár László

Egyre csak ömlik az állami támogatás a fociba

A taorendszer megjelenése óta csak a színvonal nem lett jobb. Kirívóan sok jut Felcsútnak.

Pintér Bence

Magyar Nemzet Szalon: Ennek a nemzetnek a lelkében valami megtört

A kivándorlás a transznacionalizmus erősödését és a távozó fiatalok nemzeti identitásának teljes felszámolását okozhatja.

Földi Bence

Kölcsönzött szlogenekkel, program nélkül a Fidesz

A kormánypárt szinte az összes üzenetét máshonnan vette, például Donald Trumptól vagy a toryktól.

Ficsor Benedek

A magyar olajmezőkből nem lesz pénz a hatalmas múzeumokra

Mélyi József művészettörténész a Liget-projektről, a stadionokat benövő gazról és a megfordított folyókról.