Van más választás

Szabó Zsolt

Szabó Zsolt

2017. december 6., szerda 13:13, frissítve: szerda 13:15

Mádl Ferenc néhai államfő megválasztása előtt négy évvel, 1996. február 25-én egy civil szervezet, a Magyar Polgári Együttműködés megalakulása alkalmából azt mondta: A polgár nem akar mások fölött uralkodni, és nem tűri, hogy mások uralkodjanak őfölötte.

Az ő gondolataikból állt össze előbb a Fidesz vitairata, majd győztes választási programja, végül Orbán Viktor első kormánya, a polgári kabinet programja Van más választás: polgári Magyarország címmel.

Akkor még senki sem beszélt a gyűlölet hangján a civilekről, akik természetüknél, tevékenységüknél, szellemi, lelki és politikai elköteleződésüknél fogva lehetnek ilyen vagy olyan „oldaliak”. A polgári csapat nem is titkolta, hogy irányultsága jobboldali, jellemzően fideszes, egykori MDF-es, kereszténydemokrata, kisgazda.

Akkor még ők sem tudhatták, hogy csaknem két évtizeddel később egy G. Fodor Gábor nevű ember a Fidesz egykori lapjában, a Magyar Narancsban rombolja porig a polgárság eszményét, s veti oda foghegyről: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a »polgári Magyarország« hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt.”

Amennyiben Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde a hazugság megnyilvánulása volt, úgy az előbbi a fájdalmas igazságé. Mindkettő milliókat sértett vérig, és azt érzékeltette: nem tehettek semmit, mert alattvalók vagytok, mi pedig uralkodunk felettetek. Ezt, ha lehet, a Fidesz mostani politikája, kommunikációja, gesztusai tovább erősítik az irritáló sorosozással, a gondolatokat az emberek tollába mondó „nemzeti konzultációval”, az ellenségképgyártással, a farizeus migránsozással, a médiumok elrablásával, a lejáratókampányokkal, a polgári gondolat szemétkosárba hajításával. Ez az üzenete a „nemzeti” korrupciónak is, amely semmiben nem különbözik a szocialista korrupciótól, mert más köntösben, de ugyanazokat a célokat szolgálja, ugyanazon XX. századi, idejétmúlt ideológiák alapján.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A kommunizmus még az írmagját is ki akarta irtani a polgári társadalomnak, sokan legfeljebb csak családjukon belül őrizhették a kulturális és erkölcsi hagyományokat. A tudás, a műveltség megszerzése sokak előtt zárva volt, akárcsak a tisztességes vagyonszerzés lehetősége. A rendszerváltozás reményt adott hazánknak, de első szabadon választott miniszterelnökünknek, Antall Józsefnek és kormányának minden tiszteletet érdemlő erőfeszítése ellenére ez a remény hamar szertefoszlott. Hiábavalónak bizonyultak az 1998 és 2002 közötti erőfeszítések is. A spontánnak nevezett, valójában teljesen irányított privatizáció módszereit egyetlenegy kormány sem számolta fel, hanem valamennyi a hatalom megszerzése, majd megtartása legfőbb támaszának tekintette. Pedig Mádl professzor még idejében figyelmeztette a polgárosodás vámszedőit, a politikaitermék-gyártókat: „A polgár betartja a szabályokat. Becsületes. Jog- és törvénytisztelő. Demokrata. Sem az elnyomó gőgöt, sem a szolgai alázatot nem ismeri. Középen áll. Gazdaságban, társadalomban, politikában – és ezekben ízlést és erkölcsöt vár el és valósít meg. Akik túl sok vagyont, túl nagy hatalmat, túl erős befolyást birtokolnak – a felső rétegek –, azok uralkodni vágynak. Kizsákmányolni, irányítani, manipulálni másokat. Nekik nem érdekük, hogy valódi demokrácia legyen. Az alul lévők ellenben azt kívánják, hogy gondoskodjanak róluk. A jólétükről, a biztonságukról, a jövőjükről. Hogy vezessék őket. Így nehezen épülhet demokrácia. Annak igazi bázisa, alanya, fönntartója a polgár.”

Mintha a néhai államfő 1996-ban a 2014 utáni jövőbe is látott volna. Mert a polgárosodás célját csak hosszú és tudatos munkával, politikával lehet elérni. A húsz évvel ezelőtti kampány üzenete az volt: ha van tehetséged, eszed, kitartásod, akkor lesz hasznos munkád, és te is lehetsz polgár. Eltarthatod a családod, békében és jólétben nevelheted a gyermekeidet. Mi lett mindebből mára? Az lesz polgár, akiből a hatalom azt csinál. Például Mészáros Lőrincből. Cége, gyára, szállodája, hajója, tévéje, rádiója, újságja már van, számolatlan. Irodáját telefaragtathatja antik bútorokkal, ő azonban soha nem lesz valódi polgár. Nem érdekelt abban, hogy legyen bármiféle alternatívája is a jelenlegi helyzetnek.

Pedig az Orbán Viktort minden esztendőben évértékelőre hívó Magyar Polgári Együttműködés alapító okirata is kimondja: „A polgári demokráciában mindig van alternatíva. S aki ennek ellenkezőjét állítja, az valójában a demokrácia felszámolásában segédkezik.”

Nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen! Ezért nagy a felelőssége a jobb-bal tengelyen túllépő, magukat XXI. századinak nevező pártoknak, a Jobbiknak, az LMP-nek vagy akár a Momentumnak. Azért, hogy 2018-ban is lehessen más választás: polgári Magyarország!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.06.

A szerkesztő ajánlja

Szabó Zsolt

Tarlós István úgy látja, nem feltétlenül kell a mobil gát a Rómaira

Budapest főpolgármestere szerint rendben van a 3-as metró felújítása, és kitart a Fidesz támogatása mellett. Interjú.

Tompos Ádám, Schuszter Csaba

Hazánk riasztó mértékű kettéosztottságáról mesél országszerte a tűzifa

A politikusok tulajdonképpen azzal büszkélkednek, hogy a hozzájuk tartozó falvakban mennyi szegény ember él.

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.