Világtrendek a felsőoktatásban

Ma az egyetemi diploma nem privilégium, hanem a középosztályhoz tartozás feltétele

Kiss Károly

2017. augusztus 7., hétfő 20:12, frissítve: hétfő 20:47

A fogyasztói társadalmak szent tehene az autó. Az elmúlt évtizedek statisztikái szívesen mutatták be a piacok fejlődését a gépjárművásárlások ütemének növekedésén keresztül. Csakhogy az utóbbi években megdöbbentő fordulat bontakozott ki: 1995 és 2012 között az autóvásárlás hozzávetőleg hetven százalékkal nőtt világszerte, az egyetemi beiskolázások száma viszont 170 százalékkal emelkedett. A világ nemzeti terméke ez idő alatt a felével lett több. Ez megcáfolja, de legalábbis enyhíti a fogyasztói társadalomról alkotott elmarasztaló ítéletünket; a földlakók még az autóvásárlásnál is fontosabbnak tartják gyermekeik felsőfokú iskoláztatását. Az OECD-országok 2015-ben a GDP 1,6 százalékát költötték felsőoktatásra, szemben a 2000-ben mért 1,3 százalékkal. Amerikában ez az arány 2,7, nálunk 1,5 százalék.

Manapság az egyetemi diploma nem privilégium, hanem a középosztályhoz tartozás és egy jó munkahely megszerzésének a feltétele. Az informatika és a molekuláris biológia fantasztikus eredményeket ért el, a műszaki fejlődés görbéje exponenciálisan ível felfelé. E folyamatok azzal fenyegetnek, hogy tömegével szűnnek majd meg a hagyományos munkahelyek. Most van csak igazán szükség az életfogytig tartó tanulásra; a régi tudás gyorsabban évül el, mint korábban bármikor.

A tömeges igények hatására viszont – elsősorban Amerikában – a felsőfokú oktatás hallgatókra háruló költségei az elmúlt években szédítő magasságokba emelkedtek. (Hasonlóan az egészségügyi kiadásokhoz.) Több intézményben a diploma megszerzésének ára megközelíti, sőt meghaladja a százezer dollárt. Húszéves megtérüléssel számolva az évi ráta átlagosan 15 százalék, ami jó eredmény a húszéves amerikai kincstárjegyek évi 3,4 százalékos hozamához képest. De nem kevés olyan egyetem van, ahol a diploma megszerzésére fordított összeg nem térül meg. Az állami egyetemeken az évi tandíj átlagosan 8400 dollár, a magánintézményekben több mint 30 000. A folyamat lassan kezd átterjedni Európára is. Amerikában 2007 és 2012 között az egy hallgatóra jutó kormányzati finanszírozás 27 százalékkal csökkent, miközben az inflációval korrigált tanulási költségek 20 százalékkal emelkedtek. Nagy-Britanniában a tandíjak a nulláról közel évi 15 ezer dollárra nőttek.

A költségek megszaladása Amerikában súlyos gondokat okoz: a hallgatók hihetetlen mértékben eladósodnak. 2015-ben a diákhitel-tartozások megközelítették az 1,2 billió (azaz 1200 milliárd) dollárt, ami több, mint a hitelkártya-tartozások és az autóhitelek összege együtt. Az 55–64 éves korosztályban a felsőfokú végzettségűek aránya Amerikában a legmagasabb, 40 százalék fölötti. A 25–34 éves korosztályban viszont már Dél-Korea és Japán vezet, tükrözve az utóbbi évek magasabb beiskolázási arányainak hatását. (Nálunk az 50–59 éves korosztály 16 százalékának volt diplomája a 2011-es népszámlálás idején, a 25–29 évesek körében viszont már 28 százalék volt az arány.)

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Az amerikai felsőoktatásban lejátszódó költségrobbanás ijesztő. Az Atlanti-óceán túloldalán tapasztalható jellegzetességek pedig átterjednek Nyugat-Európára, majd megjelennek nálunk is. A felsőoktatási költségek nagyobb részét Nyugat-Európában nyilván a jóléti állam fogja viselni. Nálunk szintén. Az európaiak nincsenek hozzászokva az egészségügy és az oktatás piaci áraihoz. Arra tehát mindenképpen számítani kell, hogy az egészségügyben tapasztalható árrobbanás a felsőoktatásban is megjelenik, jelentős terheket róva a költségvetésre. Látván a nyugati fejleményeket, biztosak lehetünk benne, hogy a következő években még inkább meg fogja határozni az országok versenyképességét és világgazdasági pozícióit, hogy megfelelően kezelik-e a költségek emelkedését.

A növekvő kereslet miatti költséginfláció azonban csak átmeneti jelenség. Már itt az egyetemeket érő harmadik nagy, technikai jellegű kihívás: a távoktatás. Az online kurzusok megkérdőjelezik a sok száz éves, igen stabil történelmi intézmény, az európai egyetem létjogosultságát. David Gelernter neves amerikai informatikus szerint a távoktatás idővel olyan jó minőségű lesz, hogy eléri a hagyományos oktatás színvonalát és hatékonyságát. A hallgatók csupán azért, hogy részesei legyenek a kampuszon folyó életnek, és személyesen is találkozhassanak tanáraikkal, nem fognak egyetemre járni. Továbbá: az online kurzusokból származó bevétel nem fogja fedezni a hagyományos egyetem költségeit. Ezért a század közepére az egyetemek 95 százaléka meg fog szűnni, és csak a legnagyobb presztízsűek maradnak fenn. Sebastian Thrun, egy másik kaliforniai nagymenő azt jósolja, hogy ötven év múlva már nem lesz tíznél több egyetem a világon.

Az internetes kurzusok 2008 óta terjednek, az oktatás világforradalmaként ünneplik őket. A technikai lehetőségeket azonban ma sem használják ki megfelelően az intézmények, mert nehézségekbe ütközik az akkreditáció és a vizsgáztatás formális rendszerének kidolgozása. A kurzusok többségét amerikai egyetemek indítják; az edX mögött a Harvard és az MIT áll, a Coursera és a Udacity mögött a Stanford. A kurzusok száma már megközelíti a hétezret, a regisztrált felhasználóké világszerte a hetvenmilliót. Ezeken a kurzusokon azonban igen magas, 85-90 százalék a lemorzsolódási arány. Az egyetemek egyelőre ügyelnek arra, hogy ne teremtsenek maguknak üzleti konkurenciát (inkább az érdeklődést kívánják felkelteni). A beiratkozásért egy kurzusra beiratkozásért általában 100–300 dollár közötti összeget számítanak fel. A Udacity komputertechnikai mesterfokú diplomájának megszerzési ára kevesebb, mint a hagyományos diploma harmada. A Harvard Business School online mesterfokú oklevelét 1500 dollárért lehet megszerezni. Tehát miközben a hagyományos képzésben csillagászati összegekre emelkedik a diplomák ára, a távoktatásban ezek töredékéért lehet végzettséget szerezni.

Az online kurzusok idővel erősen szelektálják majd az egyetemi oktatókat; a virtuális egyetemen nincs a termek által megszabott részvételi korlát, így a sztároktatók kiemelkednek a mezőnyből. A The Economist szerint az egyetemek világában hasonló folyamat fog végbemenni, mint az újságok piacán: a legnagyobbak, a leghíresebbek megmaradnak, ezeket a távoktatás segíti is, online kurzusaik reklámként szolgálnak. A középszerű és a gyenge intézmények viszont menthetetlenül tönkremennek: bevételük drámaian csökken, oktatóik, személyzetük nagy részét kénytelenek lesznek elbocsátani. Sok város, amely egyetemének köszönheti virágzását, szintén a változások áldozata lesz.

Márpedig egyetemre szükség van. A távoktatás egy-egy speciális képzettség megszerzésére koncentrál, és közvetlenül a munkahelyi igényeket igyekszik kielégíteni. 2014-ben Amerikában közel ötvenezer álláshirdetésben kerestek „cyber-security” képzettségűeket – az ilyen igényeket a speciális távoktatási kurzusok tudják a legjobban kiszolgálni. Arra, amit a hagyományos egyetem nyújt, például a hallgatóval való egyéni foglalkozás során, a szakdolgozatának megírásakor, a távoktatás nem képes. Eleget tesz az egy életen át tartó tanulás követelményének, de minden eddigit fölülmúló szakbarbárosodáshoz vezet, különösen ha valaki Lego játék mintájára, mikro- és „nanodiplomákból” építi föl felsőfokú képzettségét.

A középkorban a Párizsi Egyetemen a teológiai, Bolognában a jogi képzésen volt a hangsúly, míg az angliai egyetemek a művelt úriemberek kinevelését tartották elsődleges céljuknak. De fő profiljuk természetszerűleg az általános világkép bemutatása és a bölcselet volt. Ennél alább adni a 21. században sem lenne szabad.

A szerző közgazdász, társadalomkutató

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.07.

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.