Vízválasztó (3.)

Orbán Viktor

2006. szeptember 9., szombat 01:00

Előző két írásunkban meghatároztuk, miért nem nyerhet polgárjogot a modern politika körülményei között sem a politikai hazugság. Kimutattuk, hogy a politikai hazugság elfogadása éppen a demokrácia lényegével áll szemben. Felidéztük továbbá, hogy más európai kormányoknak hazánkéhoz hasonló pénzügyi válságokat adó- és járulékcsökkentéssel, valamint a hazai vállalkozások megerősítésével sikerült legyőzniük. Most arra teszünk kísérletet, hogy felfedjük a mai magyar politika válságának valódi gyökereit, majd az igazi probléma azonosítása után megrajzoljuk a lehetséges kiút irányát.
A bajok gyökere
Magyarország igazi problémája a széles körben hangoztatott politikai közhellyel ellentétben nem gazdasági természetű. Az igazi probléma a kormány hazugsága, a tények tudatos elferdítése, a felhatalmazás nélküli politika és az a tény, hogy mindezzel szemben a magyar demokrácia nem tudta megvédeni magát. Közismert s lassan már a szocialisták által is elismert tény, hogy Magyarország ismételten súlyos pénzügyi válságba került.
Le kell szögeznünk, hogy ma nem az a legfontosabb kérdés, hogy az állam honnan szedje be a hiányzó pénzt, hanem az, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy többet ne kerülhessünk hasonló válságba. Elvégre senki nem kívánhatja, hogy kecskére bízzuk a káposztát, azaz éppen azok kezébe kerüljenek az emberekből kipréselt forintok, akik képtelenek voltak az ésszerű gazdálkodásra, akik eltüntették az adó- és hitelmilliárdokat, és ezáltal a csőd szélére sodorták Magyarországot.
A válságból való kilábalás első feltétele, hogy pontosan nevezzük meg a válságot előidéző problémát. Az ok pedig nem a pénzügyek, még csak nem is a gazdaság, hanem a politika világában keresendő. Magyarországnak tehát először egy politikai problémával kell megbirkóznia.
A pénzügyi válság veszélyét már 2004-ben, a Gyurcsány-kormány hivatalba lépésekor lehetett előre látni. Sokan figyelmeztettek rá, többek közt a Fidesz is. Elég az országértékelő beszélgetéseket, a Fidesz frakciójának parlamenti felszólalásait visszakeresni, de idézhetnénk a nemzetközi hitelminősítő intézeteket, a hazai és külföldi elemzőket, szakértőket is.
A kormány éppen elegendő figyelmeztetést kapott.
Az MSZP vezetői azonban nem az őszinte utat választották, erejükből csupán annak ismételgetésére futotta, hogy „mindenki csak riogat”, azt mondták, „ilyen veszély nincs”, eltitkolták, letagadták a súlyos gondokat, azt állították, minden rendben van. Újsághirdetésekben, interjúkban folyamatosan azzal kellett szembesülnünk, hogy a gazdaság dübörög, a fejlődés töretlen, a jólét nagy, a Nyugat meg irigykedik.
Valójában az igazság szándékos elhallgatása, a titkolózás, az adatok folyamatos meghamisítása, az emberek és a parlament tudatos félrevezetése, nem utolsósorban pedig a szervezett politikai hazugságok vezettek oda, hogy a kezdetben még kezelhető gondok két esztendő leforgása alatt súlyos válsággá duzzadtak. A kormányzat sorozatos politikai hazugságai előbb pénzügyi, mára pedig politikai válságot idéztek elő.
A politikai válságra adott szocialista válasz, a reformköntösbe bújtatott pénzbehajtás, az emberek értelmetlen megsarcolása azonban nem fogja megoldani sem a pénzügyi, sem a politikai válságot. Nem oldhatja meg, mert nem nyújt garanciát az újabb politikai hazugságok ellen. S ami még súlyosabb, nem rendelkezik a választók felhatalmazásával, nem rendelkezik a többség támogatásával, tehát nem legitim.
S ahogy már megszokhattuk, ha a szocialisták bajban vannak, menetrendszerűen előkerül Horn Gyula lejárt szavatosságú politikai konzervje: nincs más alternatíva. Ez egyrészt nem igaz, másrészt veszélyes kijelentés egy olyan helyzetben, amikor az országban napról napra nő a csalódottság és az elkeseredettség.
Ha egy idegenvezető elvéti a jelzést, és a szakadék szélére vezeti a gondjaira bízott turistákat, egyvalamit semmi szín alatt ne mondjon nekik: azt, hogy nincs más út, nem lehet visszafordulni. Ilyenkor ugyanis könnyen előfordulhat, hogy valaki leesik abba a szakadékba, és az nem turista lesz.
Mint ahogy 2004-ben volt, most is van más megoldás, most is van alternatíva.
Akik tavasszal a jelenlegi kormánypártokra szavaztak, azért tették ezt, mert a kampányban a szocialista politikusok azt állították, hogy az ország pénzügyei körül minden rendben van. Azt ígérték, hogy „nem lesz tandíj, nem lesz vizitdíj, megfékezik a lakossági gázár emelkedését, és csökkentik az adókat”. Ez utóbbit törvénybe is foglalták. A választók tehát erre adtak felhatalmazást, megszorításokra nem.
Megállapíthatjuk, hogy a Gyurcsány-csomag nem demokratikus felhatalmazással rendelkező kormányprogram, hanem önkényes diktátum, vagyis nem legitim, tehát a kormánynak nincs joga a Gyurcsány-csomagot végrehajtani.
A kormány azonban köti az ebet a karóhoz, s ha ezen nem tudunk változtatni, annak elhúzódó és mély politikai és gazdasági válság lesz a következménye.
Az emberek elfordultak a kormánytól, a felhatalmazás nélküli Gyurcsány-csomagot elutasítják, és nem fogadják el, hogy nincs más út. Mire beköszönt a tél, már nem jobb- és baloldal fog vitázni egymással, hanem egy elkeseredett és ingerült ország áll majd szemben illegitim kormányával.
A kormány most már szó szerint provokálja az országot, ami súlyos felelőtlenség, és kételyeket ébreszt annak vonatkozásában, hogy remélhetjük-e a szocialista kormányzat mentalitásának és politikájának jó irányba történő változását.
Új alternatíva
A politikai válságból való kilábaláshoz igazi megoldásra van szükség. Olyan megoldásra, amely a demokrácia megerősítésével egyszerre képes meggátolni a hazugságokat, és olyan kiutat mutatni a politikai válságból, amelyet az ország többsége támogat.
A politikai közbeszédet ellepték az üres lózungok, valamint az olyan evidens igazságnak vélt állítások, amelyek megakadályoznak bennünket a világos gondolkodásban. „Nincs alternatívája a megszorításoknak”, „áldozatokat kell vállalnunk a modernizáció folytatása érdekében”, „a piac szerepének növelése megoldja a nagy ellátórendszerek okozta problémákat” stb. Ezt halljuk évek óta. De feltesszük-e magunknak a kérdést: valóban így van? Megold minden problémát a piac? Szükségszerű a megszorítások ciklikus visszatérése az életünkbe? Valóban „modernizációra” van szükségünk?
Ha nem számolunk le a hamis összefüggésekkel és a homályos közhelyekkel, ha nem nyitunk teret a tiszta beszédnek és a kritikus gondolkodásnak, nos, akkor nem születhet meg az a hiteles alternatíva, amely köré közmegegyezés épülhet.
Ezért érdemes tennünk most egy kis kitérőt.
A szocialisták által vallott és alkalmazott gazdaság- és társadalompolitika a piac és a modernizáció koncepciója köré épül. Mást sem hallunk tőlük, mint hogy „a piac és az öngondoskodás szerepének növelése nagyobb mozgásteret ad a modernizáció folytatásához”.
Az oly gyakran hangoztatott „modernizáció” azonban az elmúlt négy év tanulsága szerint legjobb esetben is mindössze az infrastruktúra fejlesztésének előmozdításában jelöli ki az állam szerepét, az elmúlt négy évben a „modernizáció” a hitelből finanszírozott autópálya-építések területére korlátozódott.
Mára oda jutottunk, hogy a modernizáció folytatása érdekében az elmúlt 16 évben elért szociális vívmányaink feláldozására kérnek bennünket.
Mi más célja lehetne a piacgazdaságnak és a demokráciának, ha nem az, hogy jobb életet teremtsen számunkra, mint amilyet más gazdasági és politikai berendezkedéstől várhatnánk? A „jobb élet” egyszerre jelent szabadságot, morális önmeghatározást (kölcsönös megbecsülést, értékeink elfogadását) és létbiztonságot.
Az állam nem kaphatja meg polgárainak támogatását, ha nem a jobb élet feltételeinek előteremtésén dolgozik. Ezért önmagában értelmetlen az a kérdés, hogy kisebb vagy nagyobb államra van-e szükségünk. Olyan államra van ugyanis szükségünk, amely adott történelmi feltételek mellett a lehető legeredményesebben szolgálja a jobb élet megteremtését saját polgárai számára.
Önmagában sem az erőltetett modernizáció, sem a szabadjára engedett, öncélként kezelt piac nem visz közelebb bennünket a jobb élethez, miként az öncélként kezelt állam sem, ahogy azt a szocializmus történetéből megtanulhattuk.
A polgári oldal az elmúlt években azért hangoztatta például, hogy az „egészség nem üzlet”, mert számos nemzetközi példa és tapasztalat igazolta, hogy a szolidaritási elv feladása és a piac „szabadjára engedése” több problémát teremt, mint amennyit megold. Az ésszerű polgári politika ezért nem számolja fel a szolidaritási elvet, hanem annak keretei között keres új megoldásokat.
A jobb élet megteremtésének két feltétele van: erős demokrácia és fenntartható, független gazdaság. Erős demokrácia, hogy a mindenkori kormány egy pillanatra se feledkezhessen meg arról, miért van hivatalában és kikért dolgozik. A fenntartható, független gazdaság pedig a létbiztonság hosszú távú kereteit teremti meg.
Az állam feladata tehát egy olyan környezet és ösztönzőrendszer kialakítása, amely csökkenti az ország gazdaságának kiszolgáltatottságát, és megteremti a tartósan magas foglalkoztatottság feltételeit.
Azaz ellensúlyt hoz létre.
Mindez nem valamiféle protekcionizmus, hanem megfontolt, előrelátó biztosíték a globális erőkkel szemben, amelyek adott történelmi időszakban hasznosak, máskor azonban veszélyeztetik az ország polgárainak létbiztonságát (tőke be- és kiáramlása).
Ésszerűtlenül jár el az a politika, amely az országot pusztán a globális erőkre bízza. Ez olyan, mintha evező nélkül hagynánk sodortatni magunkat egy folyón. A polgári gazdaságpolitika nem bezárkózó, ellenkezőleg: nyitott a nemzetközi gazdaság felé, de nem viselkedik úgy vele, mint egy naiv gyermek, aki elhisz mindent, amit egy idegen felnőtt mond.
A szocializmusban az volt a jelszó, hogy legyünk a „vas és acél országa”, most pedig a modernizáció országa szeretnénk lenni. Ahogy akkor, most sem tesszük fel a kérdést: jó ez nekünk?
A helyesen feltett kérdés inkább úgy hangzik: az adott történelmi feltételek mellett a szélesebb piac vagy a nagyobb állami szolidaritás szolgálja hatékonyabban a jobb élet megteremtését? Vannak helyzetek és területek, ahol a szabad piac, és van, ahol az állam vagy a szabályozott piac oldja meg jobban a gondjainkat. Önmagában a több piac, önmagában a nemzetközi tőke, önmagában a kevesebb állam, önmagában a modernizáció nem visz közelebb bennünket közös céljainkhoz.
A polgári és liberális gondolkodás közötti lényegi különbség abban áll, hogy a polgári alternatíva nem hisz az eszközök mindenhatóságában, hanem azok megfontolt alkalmazására buzdít. Ezért a polgári gondolkodás nem dogmatikus.
Sem a liberális, sem a szocialista ideológia nem képes a jobb életet úgy kezelni, mint célt és értéket. A liberális gondolkodás képviselői csak a szabadság megteremtésével foglalkoznak, de nem törődnek az erkölcsi önmeghatározással és a létbiztonsággal. A szocialista gondolkodás pedig nem törődik sem a szabadsággal, sem az értékekkel, kizárólag a megélhetési kérdésekre szűkített biztonság érdekli. Egyedül a polgári gondolkodás érti a jobb élet mint egész jelentését, és tekinti annak előmozdítását a demokrácia és az állam feladatának. A liberálisok szabadságot, a szocialisták modernizációt, a polgári erők pedig közösséget építenek. Ezért felfogásunk szerint ma két dolog jelent veszélyt Magyarország számára: a függetlenségét egyre inkább elvesztő gazdasága és a morális gátjait elvesztő politikája.
Amikor igazi megoldást keresünk, azt az új alternatívát keressük, ami ezt a kettős veszélyt egyszerre képes elhárítani.
A soron következő önkormányzati választások lehetőséget teremtenek az ország számára, hogy közösen létrehozzuk a Kósa Lajos által javasolt ellensúlyt. Kósa Lajos javaslata szerint az október 1-jén megválasztott képviselőkből létrejövő testület lehet az Önkormányzati Ellensúly, amely két esetben politikai vétójoggal élhet a parlament és a kormány döntésével szemben: a költségvetés és a Nemzeti fejlesztési terv elfogadásakor.
Az önkormányzati választáson ugyanaz a nyolcmillió ember dönt majd, mint a parlamenti választáson, a megválasztott önkormányzati képviselők demokratikus felhatalmazása tehát ugyanolyan értékű, mint a parlamenti képviselőké. Sőt ez esetben ennek a választásnak az eredménye még többet nyom a latban, hiszen szemben az áprilisi választással, az emberek ezúttal nem bekötött szemmel fognak szavazni.
Ezzel az ellensúllyal elkerülhető a politikai válság, s nekiláthatunk a pénzügyi válság olyan igazságos és szakszerű megoldásának, amelyet az emberek többsége is támogat.
Egység
Az elmúlt hónapok eseményei felvetnek még egy különös kérdést: hogyan lett a jobboldal választási vereségéből a baloldal válsága? Történelmi megerősödésnek kellett volna bekövetkeznie, hiszen másodszor győztek. Valószínűleg elszámították magukat. A kormányoldal nem gondolt arra, hogy az egységes jobboldallal szembenézve kell majd beismernie politikai hazugságait, illetve azok súlyos következményeit. Biztosra vették, hogy győzelmük esetén a jobboldal szét- és egymásnak esik (ki mint él, úgy ítél), ám a polgári oldal a tavaszi választási vereség után is, mindennek dacára egységes maradt. Ez komoly fegyvertény, nem csoda, hogy elbizonytalanította a kormányt és a kormánypártokat.
Ezt az egységet kell tovább erősítenünk és kiszélesítenünk. Világossá kell tennünk azok számára is, akik kiábrándultak, hogy van más megoldás, mint amit a kormány kínál, van új és jobb alternatíva. Az önkormányzati választás lehetőség arra, hogy változtassunk a dolgok menetén. Lehetőség arra, hogy elkerüljük a Gyurcsány-csomagot és a politikai válságot.
Nem hagyhatjuk, hogy az emberek beletörődjenek a mai helyzetbe. Nem szabad hagynunk, hogy elhitessék velük: nincs alternatíva, nincs tétje a választásoknak. Most ez a mi felelősségünk, a polgári oldalé.
Az önkormányzati választás tétje az, hogy sikerül-e a magyar társadalomnak demokratikus keretek közé szorítania a felhatalmazás nélküli, illegitim és kudarcra ítélt kormányzati politikát. Tehát vagy létrejön az önkormányzati ellensúly, amely nyugalmat teremt, és kivezet a válságból, vagy az állam pénzügyi válságából az ország több évre is elhúzódó, gazdasági és politikai válsága lesz. Vagy nyugalom lesz, vagy békétlenség. Vagy biztonságos kiutat találunk, vagy még súlyosabb válság lesz és zűrzavar.
Egyértelművé kell tennünk, hogy az előttünk álló válságért, a fenyegető békétlenségért a demokratikus kötelékeit ledobó, az emberek véleményére fittyet hányó kormányzatot terheli a felelősség. Ma már nem jobb- és baloldal vitázik egymással, hanem a kormány vitázik az összes magyar emberrel.
A hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak. Az ellenállás rejtett útjait alaposan kiismerte Magyarország a Kádár-rendszer éveiben. Adóelkerülés, szürke- és feketegazdaság, korrupció, csendes munkalassítás. A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak.
Most még van más választás.
Ezért kell világossá tennünk az emberek számára, hogy aki a szocialisták és az SZDSZ jelöltjére szavaz, az minden jó szándéka ellenére a további politikai hazugságok és az újabb megszorítások mellett teszi le a voksát.
Az önkormányzati választás arra ad lehetőséget, hogy a választók kifejezzék tiltakozásukat a kormány megszorítócsomagjával szemben. Ha így történik, akkor nem folytathatja a kormány ezt a politikát anélkül, hogy el ne veszítené legitimitását.
Ám még egy ilyen helyzetben is van választása a kormánynak. Vagy visszavonja a Gyurcsány-csomagot, vagy megbukik. Harmadik út nincs.
Summázat
1. Megfogalmaztuk tehát, hogy az igazi probléma, amellyel ma az országnak szembe kell néznie, nem gazdasági, hanem politikai természetű. Nevezetesen a hazugság és a felhatalmazás nélküli politika.
2. Azt is megállapítottuk, hogy ez a probléma politikai és gazdasági válsággal fenyeget, mert a politika végképp elveszíti a hitelét, a magyar gazdaság pedig a függetlenségét.
3. Az igazi megoldás tehát az, ami ezt a kettős veszélyt elhárítja, s mivel az eddigi próbálkozások mind csődöt mondtak, erre csak egy új alternatíva ad lehetőséget.
4. Az új alternatíva lényegét kettős ellensúlyként határoztuk meg, hogy alkalmas legyen a mindenkori kormányzat túlkapásaitól, valamint a globális gazdaság negatív hatásaitól is megvédeni az országot és polgárait.
5. Az önkormányzati választások során van reális lehetőségünk az ellensúly megteremtésére, mégpedig a teljes és valódi felhatalmazással rendelkező önkormányzati képviselőkből létrehozott testület révén, amely két fontos területen, a költségvetés és a Nemzeti fejlesztési terv elfogadásakor egyetértési, illetve vétójoggal bír – egyfajta felsőházként.
6. Mindebből kirajzolódik a választási vereség dacára is egységes jobboldal felelőssége és feladata: meg kell őriznünk az egységet, és rá kell ébresztenünk az országot arra, hogy van más megoldás, van új alternatíva.
7. Összefoglalva tehát az önkormányzati választások tétje: Gyurcsány-csomag vagy igazi megoldás, megszorítás vagy új alternatíva, nyugalom vagy békétlenség, biztonság vagy káosz.
Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt, magyarok!

A szerző a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
elnöke

A szerkesztő ajánlja

Kuthi Áron

Nincs pénz a magyar múlt megmentésére

Nem csak templomokból áll az épített örökség a Kárpát-medencében. A megőrzésre a végtelen mennyiségű pénz is kevés volna.

Koncz Tamás

Méregdrága nyári elittábor a kormánytagok gyerekeinek

Kerényi Imre miniszterek trónörököseit várja a vörösberényi kolostorba, hogy ott körtáncot lejtsenek, és római stílusú hadi bemutatót tartsanak.

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.