A nagy átverés

2014. április 26., szombat 07:25, frissítve: szombat 07:26

Karinthy detektívregény-paródiájában olvashatunk Sőrluk felügyelő zseniális megtévesztő akciójáról. E szerint Sőrluk lehunyja a szemét, a szemhéjára teljesen élethű szemeket fest, és ezzel rettenetesen átveri a veszedelmes bűnözőket, mert azok azt hiszik, mindent lát, pedig nem lát az égadta világon semmit.

Ez a manőver jut eszembe, miközben a baloldali összefogásnak nevezett, az MSZP-ből és utódpártjaiból álló csődület taktikai megnyilvánulásait figyelem. Civakodnak, akár a piaci kofák, miközben azt hiszik, hogy ellentéteiket a kívülállók a demokratikus erőkre jellemző belső, tisztázó és építő vitának, a megújulást segítő diskurzusnak vélik, pedig az valójában nyomorúságosan pitiáner hatalmi harc, torzsalkodás és nyomulás. Ráadásul ragaszkodnak is ehhez a taktikához, hiszen az országgyűlési választást megelőző másfél-egy évet is egymás ekézésével töltötték, miközben azt megpróbálták demokratikus belső vitának kommunikálni kifelé, amely törekvésüket alig három hete fényes diadal koronázta. Pocsékmód elveszítették a választást, de a jelek szerint így is sokkal többen szavaztak rájuk, mint amennyi hívük van. A Tárki kutatása szerint ma már csak a megkérdezettek 15 százaléka vállalja, hogy a baloldali listára szavazott, ami arra utal, hogy ha a választás előtt még rejtőzködtek a baloldal szavazói, a választás után már bujdokolnak, ami az eredmény ismeretében nem is meglepő.

Az önkormányzati választásig nagyjából fél év van hátra, de a baloldal már megkezdte a megtévesztő célú „demokratikus” vitát. Híre jött, hogy a tökéletesen alkalmatlan jelöltek nevének (Horváth Csaba, Bajnai Gordon, Karácsony Gergely, Kulka János, Alföldi Róbert!) bedobása után az MSZP azt találta ki, hogy beállna az LMP főpolgármester-jelöltje mögé. Még feltételeket sem szabott. Egyelőre. Persze ez olyan képtelen ötlet, mint Bokros Lajost az MDF vagy Kerék-Bárczy Szabolcsot akármely párt színeiben indítani akármiféle választáson. Ezek mégis megtörténtek, így az sem kizárt, hogy az MSZP ígéretet tett az LMP jelöltjének támogatására. Állítólag még Horváth Csaba önkéntes hajzselémodell is vállalta, hogy visszalép egy olyan közös baloldali jelölt javára, aki alkalmasabb a főpolgármesteri posztra, mint ő. Ám hozzátette: ilyen jelölt még nincsen. Ami jelentheti azt is, hogy valahol van, de még nem találták meg, ám Horváth politikai tényezőt ismerve inkább arra utal, hogy még nem jött világra.

Megjegyzendő, hogy az MSZP-nek és posztalakulatainak nincs szükségük választásokra ahhoz, hogy veszekedjenek egymással. Az államtól járó támogatások elosztása igazán olyan téma, amely megért egy acsarkodást. Igaz, a választás előtt már megegyeztek, de azt az osztozkodást a győzelem utánra gondolták, arra sem komolyan… A rettentő vereség után az előre megállapított arányok nem lehetnek érvényesek, mert még azt mondanák a népnek, a baloldalnak mindegy, nyer-e, veszít-e, minden marad a régiben. Úgyhogy most azon ölik egymást, hogy a lista 198, vagy 93 jelöltje arányában osszák-e el a támogatást, amiről nekünk azt illene gondolnunk, hogy helyénvaló és demokratikus problémafelvetés, főleg, hogy a liberálisoknak, akiknek létszáma eléri az egy főt, az utóbbi megoldás volna kedvezőbb.

Van ebben az erőlködésben valami szánalmasan „heroikus”, ahogy az önmagukat igazi demokratának minősítő (tehát a jobboldalt kirekesztő) politikai klikkek és társulatok a jövőt megalapozó, termékeny párbeszédnek akarják beállítani egymással folytatott civakodásukat, értékeket kereső és állító disputának a (való igaz, kevéske) koncon való alpári marakodásukat. Igaz, ők azt is megpróbálták már elhitetni az országgal, hogy a 2002 és 2010 közötti nyolc év volt hazánk aranykora. Voltak, akik elhitték; ők azt is elhiszik, hogy a baloldal a megújulás állapotában van.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.