A Nyugat meghódítása

2017. november 13., hétfő 00:01, frissítve: hétfő 09:55

Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Rég nem hallott mondat hagyta el a Fidesz elnökének száját, miután pártja kongresszusán újabb két évre megerősítették pozíciójában. A 2002-es vesztes választás kampányfinisében mondta ezt Orbán Viktor; aligha tévedek nagyot, ha azt feltételezem, a mostani Fidesz-kormány és az általa működtetett propagandagépezet tevékenységéről kevesen asszociálnak a szeretet és az összefogás fogalmaira. Bármennyire is kíméletlen politizálás jellemzi a Fideszt a számos jel szerint már-már a társadalmi békét veszélyeztető folyamatos ellenségképzés közben, egy vezető számára fontos, hogy ne csak a pillanatot uraló, hanem a jó, az erkölcsi igazság oldalán álló személyiségként mutassa magát a közönségnek. Amikor azonban a kormányfő azt fejtegette, hogy elutasítja az emberek faji vagy osztályalapon történő megkülönböztetését, eszünkbe juthattak a bevándorló- és Soros-ellenes hergelés keltette indulatok, az etnikai homogenitásról vagy a migránsmentes övezetről szóló mondatok.

A Fidesz tegnapi kongresszusa precízen megírt forgatókönyv szerint zajlott. A nem kormánypárti sajtótól lényegében elzárt tanácskozáson ismét pontosan annyi jelölt közül választhattak a küldöttek, ahány betöltendő poszt volt, Kövér László a lényegre tapintott a kevés spontán megnyilvánulás egyikeként elsütött tréfájával: „A Fidesz egy demokratikus párt, mindenki azt csinálja, amit mondanak neki.” Bizony, a miniszterelnök is a papírra szegezett tekintetét alig-alig felemelve mondta el monoton hangon a felszólalását. Mielőtt erre rátérnék, egy kis kitérő. Semjén Zsolt hozzászólása mutatta meg a legérzékletesebben, hogy a politikusi beszéd a legritkább esetben épül tisztán igaz vagy hamis állításokra. A KDNP elnöke máig érvényes tanulságként az 1994-es választást idézte, ahol az MSZP nagy győzelmet aratott, hiába szerzett több szavazatot a darabokban indult jobboldal. Ide sorolta a Fideszt is, amely a valóságban nem egyedül, hanem az SZDSZ-szel szövetségben, egy liberális blokk részeként szerepelt. Amit Semjén mondott, nem hazugság, csak van benne egy finom csúsztatás.

Orbán Viktor beszéde is tele volt ilyenekkel. Igazságtalan azt állítani, hogy a kormányzásról adott összegzése teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Nem, csak éppen bizonyos eredmények felnagyítva, a kudarcok elkenve jelentek meg. A kivándorlásról nem nagyon esett szó a munkaerőhiány okaként, a leszakadó régiókról festett kép legfeljebb nyomokban tartalmazta a valóságot, míg a közbiztonság esetében a miniszterelnök mintha tényleg elhinne minden statisztikai adatot. És hogy lehet létbiztonságról beszélni, amikor a családok nagy részének a felmérések szerint nincs megtakarítása?

A Fidesz elnöke jól tudja, hogy szellemi, lelki alapok nélkül hosszú távon nincs sikeres politika, s a kampány idején meg kell fogalmazni, mi végre is kér valaki felhatalmazást a választóktól. Amit erről hallottunk, a híveket könnyen lázba hozhatja, másokat viszont legalábbis elgondolkodtathat. Ezt a részt a megvédendő eredményeket, értékeket leltárszerűen felsoroló Kövér László vezette fel, aki a nyugati világról szólva liberális demokráciának hazudott új totalitarizmusról beszélt. Orbán Viktor szerint az ő és a mögötte álló politikai közösség célja nem kevesebb, mint a globalista elit legyőzése, vagyis a nyugati világ átformálása a nemzeti és keresztény eszme jegyében. A szabadság népét tehát megint harcba szólítják; lássuk be, mennyivel magasztosabb, lelkesítőbb ez, mint olyan földhözragadt dolgokról vitatkozni a hazai ellenzékkel, mint a bérunió, az egészségügy, az oktatás, ne adj’ isten a korrupció?! Olyan küzdelmet vizionált a miniszterelnök, amelynek megvívásához, úgy sejtem, nem még egyszer négy, hanem sokszor négy év kormányzásra van szükség.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Kíváncsi vagyok, lehet-e még tavaszig emelni a tétet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.13.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.