Aki nincs velük

2017. július 13., csütörtök 00:01, frissítve: csütörtök 09:46

Huszonkét év után válthatják le posztjáról a makói József Attila Gimnázium igazgatóját, Rója Istvánt. Munkájára panasz nem érkezett korábban, a tantestület és a szülők támogatják, az igazgatói pozícióra egyedüli pályázóként jelentkezett. Mégsem felelt meg. Ennek az egyik oka az lehet, hogy az igazgató tavaly aláírta a Herman Ottó Gimnázium kiáltványát, ami az oktatás viszontagságos állapotaira, az új közoktatási rendszer kudarcára próbálta felhívni a figyelmet. Az eset ismét rávilágít a kormánypártok logikájára: arra a logikára, amit ugyebár Rákosi elvtárshoz szoktunk társítani: aki nincs velük, az ellenük van. Ez a logika az elmúlt hét évben az élet minden kisebb és nagyobb területén uralkodóvá vált.

Ha a példánál maradunk, akkor láthatjuk, hogy a közoktatás fideszes rendszerének uralkodó szelleme a központosítás: a fontos ügyekben ne dönthessenek az intézményvezetők, ne legyen beleszólása a kérdésekbe a helyi közösségeknek. Több alkalommal is hiába támogatták a helyiek az egyik intézményvezetőt, egy másikat ültettek a helyére felülről. A lényeg, hogy saját ember legyen. Ezzel párhuzamosan üresítették ki az önkormányzatiságot, foglalták el a sportszövetségek, futballklubok, újságok vezetését; tették minden korábbinál jobban egyszerű kifizetőhellyé a közbeszerzéseket. Az egykor meglévő, jó-rossz intézményi keretek romjain pedig középkori kliensrendszer épült, középpontban egy királlyal, az udvartartás egymással versengő tagjaival és a hozzájuk kapcsolódó hűbéri láncokkal.

A közpénzből működő nagy rendszerek, az állami támogatásra vagy éppen EU-s pénzre ácsingózó önkormányzatok, cégek, egész ágazatok vezetőinek többé nem egy-egy projekt hasznosságára kell figyelnie, nem a minél jobb teljesítmény felmutatására kell törekednie, hanem azt kell lesnie, hogy ki hogy fekszik éppen a hatalmi központnál. Ki a legkönnyebben elérhető, elég magas pozícióban lévő hűbéres, akinek örök hűséget fogadva esély van rá, hogy ki tudja járni, amit akar. Így kerül szépen lassan minden sportág szakszövetségének élére egy-egy potentát, így lesz a focibajnokság a legnagyobb földesurak szimbolikus versenyének a helye.

Az összetartó erő pedig többé már nem egy egyértelmű, egységes vízió vagy ideológia, hanem csupán a hatalom; a cél pedig a hatalomban maradás, bármilyen eszközzel. A keresztény világkép, konzervatív attitűd már csak nyomokban, szavakban jelenik meg; és ha megjelenik, akkor is a legvulgárisabb, legmegosztóbb formában. Annyira magabiztosan működik a rendszer, hogy egyes szereplői nyíltan ki is mondják: a polgári Magyarország csupán politikai termék, a korrupció pedig valójában a kormány legfőbb politikája. Kifelé meg az látszik, hogy a kormány legfőbb politikája az, hogy az aktuális ellenséggel szemben mindig a legmagasabb fokra tornázza az érzelmeket.

És aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. A kormányzati pénzzel jól kitömött kifizetőhelyeken, politikai kutatóintézeteknél, online portáloknál és hetilapoknál dolgozó, a fenti dogmák előtt sok-sok pénzért fejet hajtó értelmiségiek azokon gúnyolódnak, akik éppen a fenti értékek képviselete miatt támogatták egykor a mostani kormánypártokat. Üzenetük egyértelmű: állj be a sorba; bólogass mindenre, amit fentről mondanak; sose fogalmazz meg kritikát. Ha nem a mi emberünk vagy, ha nem támogatsz minden döntést, akkor jobb esetben kiröhögünk, rosszabban pedig kicsinálunk.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A tanulság most is ez: Lázár János hűbérbirtokán nem lehet iskolaigazgató valaki csupán azért, mert évtizedekig jól végezte a munkáját, akkor sem, ha nincs ellenjelölt, és akkor sem, ha mind a tanárok, mind a szülők támogatják. A teljesítmény, a helyiek akarata nem számít. Az számít, hogy olyan ember üljön ott, aki nem emeli fel a szavát. Aki nem ír alá a rendes, feudális ügymenetet megzavaró kiáltványokat. Aki nem kezdeményez. Aki le van kötelezve nekik. Aki egyértelműen az ő emberük. Aki nem gondolkodik.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.13.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.