Az önvizsgálat sosem árt

Körmendy Zsuzsanna

Körmendy Zsuzsanna

2015. február 12., csütörtök 00:01, frissítve: csütörtök 12:32

Bizonyos határok között egy győztes párt népszerűségének csökkenése természetesnek mondható. Voksolás után a felfokozott hangulat legkésőbb a kormány megalakulásakor alábbhagy, a választók várják a szimbolikus eredményeket éppúgy, mint azokat, amelyek életükre közvetlenül hatnak. Különösen így van ez olyankor, amikor nem eshetnek ki csontvázak a szekrényből, azaz nem érheti meglepetés az új kormányt, mert az valójában a réginek egy változata, folytatása.

Politikus számára ritka ajándéka a sorsnak, ha egy többmilliós szavazótábor megerősíti abban, hogy a hatalomban maradjon. De a legtöbb ember nem úgy van megalkotva, hogy a sors megismételt ajándékait képes legyen megismételt hálával fogadni. Legyen szó akár egy pártról, akár egy másik emberről, a bizalom, a szeretet, a hűség, a meggyőződéses azonosulás és mindenféle pozitív érzelem, attitűd megszerzése valamiért mindig értékesebbnek tűnik, mint a megtartása. Pedig még emberi kapcsolatainkban sem szerencsés, ha valaminek az értékével csak akkor jövünk tisztába, amikor elveszítjük. Az Ipsos legfrissebb fölmérése szerint a Fidesz támogatottsága 21 százalék, ez két százalék veszteség a január elején mért 23-hoz képest. Nem sok az a két százalék, valójában a tendencia az aggasztó. Hogy más közvélemény-kutató céget is említsünk, a Medián tavaly decemberi felmérése szerint októbertől novemberig a Fidesz 12 százalékot veszített népszerűségéből. Ahhoz a hónaphoz mérve a mostani két százalék esés a kormányoldal szempontjából még reménykeltőnek is mondható, de még jobb lenne, hogy a támogatottság ha nem nőne is, legalább stagnálna. Tavaly decemberben jobboldali politikusoktól azt hallottuk, hogy a kormányzó párt népszerűségének csökkenése választások után alig több mint fél évvel nem különleges, a dolgok természetéből adódik, és a Fidesz még így is magasan vezet.

Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy nőtt a bizonytalanok, a pártot nem választók tábora, és följött a Jobbik, amelynek támogatottsága 14-ről 16 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar jobboldali szavazónak esze ágában sincs átmenni a baloldalra, hanem egyik része visszavonul, mert keserű, mert csalódott, mert nem érzi az életében azokat a változásokat, amelyeknek az inflációs csökkenés, a GDP-növekedés, a szerény, de egyértelműen pozitív gazdasági mutatók és még számos más adat révén sokkal inkább érzékelhetőknek kellene lenniük, a másik része viszont radikalizálódik. A Jobbik mögött ma 1,3 millió választópolgár áll. A választók összességéhez képest ez nagyon magas arány. A Fidesznek ma mindössze 400 ezer emberrel van több híve, mint a Jobbiknak. Hangsúlyozzuk, hogy két választás között a számok nem önmagukban fontosak: amire nagyon figyelni kell, az a tendencia. Ezért nem tartható ma rivális politikai erőnek az MSZP, amely „beállt” 11 körüli százalékra. A Jobbik térnyerésére viszont felelőtlenség legyintgetni. A Fidesznek elsőrendű érdeke, hogy alapos elemzéseknek vesse alá egész működését, és nem csupán a kormányzati kommunikációját. Intézkedéseit alacsonyabb sebességfokozaton, de több bölcsességgel, körültekintéssel és sokkal professzionálisabb előkészítő munka után kellene végrehajtania. Nincs szánalmasabb, tekintélyrombolóbb, mint egy visszavont vagy részben visszavont rendelet. Kísérletezni nem az intézkedés meghozatalával kell a türelmüket vesztett állampolgárokon, hanem a bevezetés előtti szakaszban.

A Fidesznek már nem kell versenyt futnia az idővel. Bebizonyította, mi mindenre képes. Túl sokba került mindannyiunknak az ámokfutó szocialista kormányok után az alapok lerakása. Erre nem érdemes töredező, bontott téglából húzni föl a falakat.

Forrás: Magyar Nemzet

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

A rádiumlányok a női emancipáció hősei voltak, de az életükkel fizettek

„Nyald, mártsd, fesd!” – mantrázták az óragyárakban fillérekért dolgozó fiatal nők, akik szinte másodpercenként ettek a sugárzó anyagból.

Pápay György

A körzetek többségében nem tekinthető lefutottnak a választás

Néhány százalékos országos erősödés számos egyéni győzelmet hozhat az ellenzéknek.

Kuthi Áron, Zord Gábor László, Garamvölgyi Flóra

Miért és hogyan hagyták el Magyarországot? Három történet a több százezerből

A sebész, akit alig ismertek meg a gyerekei. Egy kutató, akit a szakmája hajt. A házaspár, amelyik ösztöndíjjal ragadt kint.

Stier Gábor

„Kijev nem írhat minden bajt a háború számlájára”

Az egykor Viktor Janukovics csapatában dolgozó politológus, Koszty Bondarenko nem csalódott a Majdanban, mert nem is várt tőle semmit.