Bicska a zsebekben

Szerető Szabolcs

Szerető Szabolcs

2016. február 15., hétfő 00:01, frissítve: hétfő 17:53

A menekültválság megjelenése óta először fordul elő, hogy nem a kormány diktálja a napirendet. Az internetadó elleni tüntetés után újra tömegek vonultak az utcára. A szakmai kritikaként felszínre tört elégedetlenség most is hamar politikai töltetet kapott. Mert ahol zúg az Orbán, takarodj!, vagy a szónokok stadionépítésekkel példálóznak, ott vastagon politikai demonstráció zajlik.

A tiltakozás mégsem ellenzéki – a pártok legfeljebb kínos, megtűrt társutasai a mozgalomnak –, még csak nem is szakszervezeti kezdeményezés volt: egy iskolából indult ki. A kormány kezdetben nem is vette komolyan. Aztán minden praktikát bevetett: lejáratás, megosztás, értelmetlen „emberáldozat”, irányított egyeztetés, az elégedetlenség szimpla bérharcként való beállítása. Nem jött be. És most nem lehet egy tollvonással visszalépni, mint az internetadónál. Vagyis lehetne – mondjuk a Klik beszántásával –, csakhogy az óriási presztízsveszteség lenne. A néhány éve bevezetett köznevelési rendszer nem működik jól, ezzel a kormánypártok sok híve is egyetért. A nagy rendszerek átalakításakor ismerős, a miniszterelnök által emlegetett gépzaj nem halkul. Való igaz, nincs visszaút a 2010 előtti időszakhoz, de egyre erősebb az érzés, hogy ez a reform is utat tévesztett.

Most úgy látszik, hogy az erőkultusz bűvöletében élő kormány már eljátszotta a konfliktus kis engedményekkel történő lecsendesítésének esélyét. A szombati megmozdulás több volt annál, mint amikor valakik az utca erejével próbálják megtámogatni követeléseiket. Ez egy kormányellenes tömegtüntetés volt. A kormánybuktatás ma persze legfeljebb ellenzéki vágyálom, de a hatalom szempontjából a nemzeti együttműködésnek egy nagyon veszélyes rendszere is kialakulhat, ha együtt lépnek fel az elégedetlen tanárok, orvosok vagy közlekedési dolgozók. A társadalmi szimpátia megszerzése, megőrzése ugyanakkor roppant nehéz. Az ideológiai töltetű, az ellenzéki pártok retorikájához illeszkedő bírálatok „túltolása” sokakat elidegeníthet azok közül, akik szimpatizálnának a tanárok követeléseivel. Persze a tömeg előtti harcos szónoklat szükségképpen torzít és leegyszerűsít, nem az árnyalt érvelés műfaja – ahogy a tanárokat hergelő, így az elégedetlenséget tápláló kormányzati, fideszes kommunikáció sem az.

A szakmai megfontolásokat háttérbe szorító, végletesen centralizált politikai kormányzás is a tiltakozás célkeresztjébe került. Ahol nincs gazdája a humán alrendszereknek. Nincs visszacsatolás, csak végrehajtás, ami viszont kizárja az optimális működést. Ráadásul mindez – hogy én is ideologizáljak egy kicsit – Kóka Jánost vagy Draskovics Tibort idéző neoliberális szemlélettel párosul, amely eltartottként tekint az állami alkalmazottakra, s a máshol jól működő modellek tanulmányozása – nem szolgai másolása – helyett pusztán költségvetési tételt lát az oktatásban is.

Klinghammer István a tiltakozás napján dühös, a tiltakozó tanárokat és a politikai elitet egyaránt kiosztó interjút – „Kinyílt a bicska a zsebében” – adott lapunknak. Nyilván sok oka van a magyar oktatás gyenge teljesítményének. (Laikusként meggyőződésem, hogy a jövő záloga a színvonalas pedagógusképzés.) Talán optimista vagyok, de a volt felsőoktatási államtitkárral szemben úgy látom, a mostani konfliktus esély az oktatási rendszer minden elemének újragondolására. A Parlament előtti sokaság is nagyon dühös volt szombaton, látszatengedményekkel már aligha éri be. A leghatásosabb „fegyver” a tömeg csöndje volt. Most mintha erő állna az erővel szemben. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.02.15.

A szerkesztő ajánlja

Vég Márton

Az Iraki Kurdisztánból származó negyvenéves Ismael jól érzi magát Magyarországon

A vámosszabadi befogadóállomáson élő férfi egy kicsit beszél magyarul, és nem akar továbbutazni Németország felé. Riport.

Pethő Tibor

Jolika, az ÁVH keblein nevelkedett, gépírónőből lett belügyes nagyasszony

Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé.

Favero-Fürjész Judit Éva

80 éves Adriano Celentano, aki nem fél a politikától

„Ma mindenki fél a szavaktól, csak olyan dolgokat lehet mondani, amelyek senkit nem zavarnak” – vallja a népszerű olasz énekes-színész.

Lukács Csaba

Sokkoló képek Venezuelából, a buszsofőrből lett baloldali vezér hazájából

A caracasi magyarok naponta küldik az ijesztőnél ijesztőbb híreket az árak és a dollárárfolyam alakulásáról.