Bokros-koktél

Szerető Szabolcs

Magyar Nemzet

2010. január 18., hétfő 00:00

Gyűjtőpárt lenne az MDF, mint a daliás rendszerváltó időkben. Apró különbség, hogy most nem a különféle antikommunista irányzatok, a népiek, a kereszténydemokraták és a nemzeti szabadelvűek képviselőit igyekszik a párt egy zászló – modern, európai konzervativizmus – alá terelni, hanem az utóbbi évek politikai küzdelmeinek hajótörötteit venné fel rozoga hajójára, ahonnan előzőleg kidobálta a fenti három irányzat maradék híveit. Sportnyelven: begyűjti a lepattanókat. Kik is ők?
A pártjuk önálló túlélésében – jó okkal – nem bízó szabad demokraták, a baloldal Orbán-gyűlölő társutasai, a bukott szocialista miniszterelnök hasznos idiótái (copyright: V. I. Lenin), a politikai rivaldafényre vágyó kisgazda maradványok, az egykor hatalmas MDF-nyáj rég elkóborolt báránykái. Ez a csapat kemény, mondhatná a formálódó tablóra pillantva Horn Gábor. De az elvtelen cinizmus, a túlélési ösztön működésének csupasz látványa – az MDF parlamenti erőként való továbbélése egyeseknek az igazságszolgáltatás elleni kiváltságos védelem garanciája – mögött a politikai rációt is érzékelnünk kell. 2006-ban az MDF terve egészen más volt: a második választási vereségét elszenvedő Fidesz helyére jelentkezett be mint a jobboldal vezető ereje. Amivel visszavette volna azt, amit Orbán Viktor 1994 és ’98 között elvett tőle. Ám a Dávid Ibolya elnökölte párt e törekvésében oly mértékben támaszkodott a baloldal tanácsaira, szimpátiájára, sokféle módon megnyilvánuló segítségére – ráadásul a viszonzás is túl látványos volt –, hogy azzal ekkorra már lényegében kiiratkozott a jobboldalról.

A Fidesz (és a Jobbik) által uralt mezőben másnak most nem terem babér, nincsenek errefelé pártot kereső választói csoportok. Miután a polgári szövetségnek nem akaródzott szétesni, új vadászterület után kellett nézni. Ezért aztán megszabadultak mindenkitől, aki nem hajlandó vakon követni a baloldali térfélre átmasírozó vezetést. Került, amibe került: a frakció elvesztése, a nyílt törvénysértés vagy a titkosszolgálat vélelmezhető segítsége is megfizethető ár, vállalható kockázat volt a cél érdekében. És megszületett az új MDF Bokros Lajos egykori szocialista képviselő vezetésével, akinek sikerülhet a párthoz kötnie az úgynevezett SZDSZ-től elfordulók tetemes részét, de talán az MSZP-ben csalódottak népes táborának egyes csoportjait is. Hiszen itt érdemes ma voksok után halászni. Korántsem biztos egyébként, hogy a szabad demokratáknak nyújtott mentőöv nagy ötlete az MDF-ben született.

Magyar Bálint jó egy éve vetette fel a két hajdani nagy rendszerváltó párt összefogásának gondolatát a hasonló neoliberális felfogás jegyében. Az a gazdaság- és társadalompolitika, amit a Magyar-féle csapat képvisel, tönkretette a balliberális pártokat (ezt még kihevernénk), de megutáltatta a társadalom jó részével az egész rendszerváltás utáni magyar világot is. Ám a magát reformer értelmiségnek tekintő, az országot mindenben a globális pénzügyi köröknek kiszolgáltató csoport megannyi csúfos kudarc után sem adja fel, s szívfájdalom nélkül hagyja magára az úgynevezett SZDSZ-t, és pártol át az MDF-hez, hogy megőrizze befolyását. Még kérdéses, hogy sikerül-e a terv végrehajtása, hiszen viszonylag jó választási szereplés esetén is kevés a biztos befutó listás hely ahhoz képest, hogy mennyi a jelentkező. Ha sikerül a mutatvány, furcsa képződmény születik a baloldali térfélen: neoliberális-neokonzervatív párt a világgazdasági válsággal végképp korszerűtlenné vált örök „reformer”, Bokros irányításával. Amely persze a fogalmak nemes értelmében se nem liberális, se nem konzervatív. A piaci fundamentalizmus idegen a szociális piacgazdaság antalli eszméjétől. De hát ki beszél itt a néhai miniszterelnökről?

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.