Félünk és megijedünk - Magyar Nemzet

Félünk és megijedünk

2016. március 25., péntek 00:01

Budapesten hemzsegnek az állig felfegyverzett rendőrök, ennek ellenére valaki a város legforgalmasabb pontján nyugodtan kirabolt egy bankfiókot. Ha egy Kalasnyikovot lóbáló, burnuszos arab lett volna az illető, nyilván nem jut túl messzire, de a bankrabló a biztonsági kamerák felvételei alapján afféle hétköznapi járókelőnek látszott, igazán nem tehetünk szemrehányást a rend derék őreinek, hogy bennük nem keltett gyanút. Bizonyos fokig még megnyugtató is lehet ez a mozzanat, a rendőrök elsősorban a terroristákra koncentrálnak, a magyar emberek mindennapi bankrabláshoz való joga háborítatlanul megmaradt.

Ám a gúnyt iróniává szelídítve az igazán megnyugtató, hogy a jelenlegi világméretű terrorhullám nálunk még csak pártközi és parlamenti vitákat robbantott ki. (A hajdani terrorista támadások többnyire felderítetlenek maradtak, igaz, a céljukat sem érték el, bármi volt is az.) A mostani durranások viszont valóban csak a kormánypárti és ellenzéki érveknek, netán azok hiányának a gyutacsaitól pufognak, sebesülést nem okoznak, csak kétséget és aggodalmat, de azt közel annyit, mint az élesbombák. A brüsszeli merényletek utáni kettes fokozatú terrorkészültség bevezetésével az ellenzéki pártok is egyetértettek, bár az intézkedések hasznát nehéz lenne valami racionális csokorba kötni. Maradjunk annyiban, hogy megelőztük a terroristákat, ha Budapestet szúrták volna ki afféle második vagy tartalék célpont gyanánt.

A kormány abból kiindulva, hogy nem vagyunk igazán felkészülve egy esetleges terrortámadásra, minden, viszonylag közeli merénylet után jó okot lát növelni a készültséget, amire viszont az ellenzék azzal válaszol, hogy az úgynevezett biztonsági intézkedések túl nagy jogosítványokat adnának a kormánynak, ami önmagában nem baj, csak félő, hogy visszaélne velük.

Nem véletlen, hogy a sajtó egyöntetűen vetette fel, hogy a kormány ismét előhozakodik a terrorveszélyhelyzettel kapcsolatos, alaptörvényt módosító javaslatával, amely a puszta gyanú (magyarul hasra ütés) alapján felhatalmazná a kabinetet, hogy hatvan napig korlátozza a lakosság alapvető jogait. Ám a kormány tegnap nagy szerényen nem jelentette be igényét a terrorveszélyhelyzettel kapcsolatos összes intézkedés engedélyezésére, csak egy-két momentumot ragadott ki belőlük. Hogy mi szolgálná a magyar emberek biztonságát? Hát az, hogy a magánszolgáltatók – bírói engedélyhez kötve – biztosítsák a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat által lefoglalt adatszolgáltató eszközök dekódolását. Erről az USA-ban most zajlott vérre menő vita, egyáltalán nem biztos, hogy megnyugtató eredménnyel. A kormány másik kérése, miszerint a pénzáramlások módját ellenőrizendő, bizonyos esetekben magánszemélyek bankszámláiba is betekintenének, nem azért necces, mert a kormány olyasmiről szerezne tudomást, amit úgyis tud, hanem mert a különböző bedőlt brókercégek és pénzalapok pénzmozgásaira is folyamatos és éles rálátása volt, aztán mi végre?

Megértjük mi, hogy a migránsválság kezelése komoly és tulajdonképpen megszolgált nyereséget hozott a kormánynak, de ez nem indokolja azt, hogy a kétségkívül létező terrorveszélyre hivatkozva túlzott mértékben korlátozzák az alapvető állampolgári jogokat, illetve az állampolgárok ellenőrzésére indokolatlan jogosítványokra tegyenek szert.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Egyébként valóban jobb félni, mint megijedni, de pillanatnyilag nem látni tisztán, ki fél jobban: a társadalom a terroristáktól vagy a kormány a társadalomtól?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.03.25.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.