GMO és szabadságharc

Bodacz Péter

Bodacz Péter

2017. november 11., szombat 00:01, frissítve: szombat 12:35

Bár az elmúlt közel nyolc esztendő másról sem szólt, mint egy nagy – vagy több kisebb – szabadságharcról az Európai Unióval, a multinacionális vállalatokkal vagy épp Soros Györggyel szemben, a minap ismét kiderült: az ellenség térfelén is vannak barátok, akik számíthatnak hazánkra. Ennek ékes és friss példája, hogy Magyarország – nem tudni, miért – minden további nélkül rábólintott a világszerte kétes megítélésű amerikai agrártechnológiai óriás, a Monsanto által fejlesztett glifozát európai uniós használatára. (Az Európai Bizottság által kezdeményezett csütörtöki szavazáson egyelőre nem volt meg az engedélyezéshez szükséges 55 százalékos többség, de a kérdés továbbra is napirenden van.)

Még mielőtt Magyarország kormányának a szabadságharchoz és úgy általában a multikhoz való viszonyulását feszegetnénk, nézzük meg, mi is az a Monsanto, no meg a glifozát: a vállalatot az 1900-as évek elején alapították, fő profilja a vegyipar, pontosabban a műanyaggyártás volt – óriási természeti károkat okozva tevékenységével. A cég a 40-es években részt vett az atombomba fejlesztésében is. Az évezred végén aztán a biotechnológiára állt át, s az elsők között hozott létre génmódosított sejtet. A Monsanto remek kutatói 2001-ben még Nobel-díjat is kaptak, napjainkban pedig a GMO-vetőmagok és a mezőgazdasági vegyszerek gyártásában és eladásában világelső a vállalat.

A Nobel-díjas társaság legfontosabb terméke a glifozát, ami a cég gyomirtóinak a hatóanyaga. A baj vele, hogy nemcsak a gazt irtja, hanem az embereket is, hiszen rákkeltő. Legalábbis az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság semmi kivetnivalót nem talált a szerben, egyéb kutatások viszont igazolják, hogy a gyomirtó bizonyos esetekben a humán embrionális, köldök- és méhlepénysejtvonalakon DNS-töredezést és sejtpusztulást okoz.

Valószínűleg nem(csak) tudományos, egészségügyi kérdéssel állunk szemben, hanem a globális agrárlobbik egymásnak feszülésének lehetünk tanúi. Akár így van, akár úgy, nem áll módunkban igazságot tenni. Tény azonban, hogy a GMO-ban utazó Monsantónak szabadalmi gyakorlata, múltja és termékei miatt világszerte kétes a megítélése. A csapat még a lobbifészeknek tekinthető Európai Parlamentnek is gyanús, amelynek épületéből nemrég nemes egyszerűséggel kitiltották a monsantósokat.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Nincs sok fogódzó tehát annak kezében, aki szeretné megérteni, miért áll ki hazánk egy ellentmondásos megítélésű cég vélhetően egészségre káros terméke, azaz piaci érdekei mellett. Különösen a 2011-ben elfogadott alaptörvény és annak szellemisége ismeretében. Az alkotmány ugyanis rögzíti, a magyar mezőgazdaságnak genetikailag módosított élőlényektől mentesnek kell lennie. Ennek ellenére a Monsanto magyarországi leányvállalata épp húsz éve aknázza ki a kedvező vállalati környezet adta lehetőségeket: tavaly 34 milliárdos nettó bevételt ért el, idén pedig továbbterjeszkedett Bábolna környékén – mutyigyanús körülmények között.

A Monsanto példája azonban ismét igazolja: a szabadságharc legfeljebb a politikai szájkarate szintjén létezik. Az „elmúltnyolcévben” ugyanis nem csökkent a multiknak való kitettségünk; az uniós forrásból megvalósuló térkövezések, kilátótornyok, út- és vasútépítések mellett ugyanis szinte kizárólag az adókedvezményekkel és állami támogatásokkal teletömött nemzetközi nagyvállalatok tevékenysége érhető tetten a különböző nemzetgazdasági statisztikákban. És sajnos csak azokban, a hasznot ugyanis rendszerint hazaviszik. Ezzel szemben a munkahelyek bő 70 százalékát biztosító – kényszerből vagy megszokásból kiskapuzó – kkv-szektort sem morálisan, sem gazdaságilag nem sikerült gatyába rázni.

Aki kényszer szülte helyzetről beszél, és Sorost, a szocikat vagy az uniót okolná, azokat hadd emlékeztessük: 2005–2010 között 111,7 milliárd, 2011–2016 között 165 milliárd forint ment a multiknak. 24 300, illetve 25 ezer munkahelyért cserébe. Jó hír, hogy a kedvezményezettek jobbára autót és nem a népességfogyást serkentő vegyszert gyártanak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.11.

A szerkesztő ajánlja