Háború és béke

Magyar Nemzet

2012. április 10., kedd 00:01

Miként teszi azt minden katolikus egyházfő ünnepek idején, az idei húsvétvasárnap sem telhetett el XVI. Benedek békeüzenete nélkül, amelyben a tudós teológus, a legnagyobb földi, de nem világi hatalom mai feje felsorolta a konfliktusövezeteket, amelyek fegyveres erőszak általi emberi szenvedések tanúi.

Bár könnyű a rutin szóval illetni e gesztust, az egyháznak évezredes intézményként akkor különösen is kötelessége felmutatni az igazat, felszólalni az elesettekért, hangot adni az egyetemes békevágynak, amikor a fogyasztói bálványimádás kultusza, az anyag hatalma, s velük együtt az ambivalencia és a cinizmus győzedelmeskedni látszik a maradandó és örök emberi értékek felett.

Mert korunk konfliktusainak, a „posztmodern” hadviselésnek bizony különösen fontos eleme, mondhatni kulcsa a közöny. Materiális-technológiai fölénye birtokában ugyanis a Nyugat (még ha perifériáján is, de benne Magyarországgal, ezt ne felejtsük el!) ma olyan háborúkat vívhat, amelyek szenvedéseit állampolgárainak nem kell saját bőrükön megtapasztalniuk, sőt, annak valóságáról sem kell képet alkotniuk. Jó pénzen megfizetett, professzionális haderők missziós tevékenységéről beszélünk, drónoperátorok kólát szürcsölve, légkondicionált kabinokból, a csataterektől több ezer kilométerre, műhold közvetítette mozgóképek alapján lövik ki a harmadik világbeli helyi harcosokat, az úgynevezett terroristákat vagy az arra kószáló pásztorokat, násznépet – melyik nap kit. S közben a háború szót, mint ördög a tömjénfüstöt, úgy kerülik politikusaink, és velük együtt mi is.

Megtehetjük, hisz idehaza béke van, nem a mi gondunk. – Ki ne helyezné minél messzebb a hadszínteret hazájától? – jön a kérdés, de a saját térfélen zajló pusztítás démoni víziója, a kockázat súlyossága nélkül mégis könnyebben, felelőtlenebbül, közönyösebben megy a döntés az intervenció ügyében, a halottak sikolya pedig csak ritkán ér el idáig. Sorkatonák sincsenek, akiknek tömegesen visszatérő, lobogókkal letakart koporsói meggondolásra késztetnék a döntéshozókat, ha nem is morális, de politikai megfontolásból. Nyugat-Európa és Észak-Amerika számos korosztályának már nincs közvetlen emléke arról, milyen a háború. Egyszóval semmi, ami visszatartó erővel bírna, ha már a „ne ölj!” önmagában kevésnek bizonyul nekik.

A fegyveres intervenció, mint pragmatikus külpolitikai eszköz fenoménjai – az alázat nélküli magabiztosság mintapéldányai – mégsem érezhetik magukat biztonságban. A szerencse forgandó, s a következő csapás sohasem onnan és úgy jön, ahonnan azt az ünnepelt, öntelt és győzelemittas megmondóemberek hiszik. A történelem nem ért véget, gigantikus páternoszterében hatalmak emelkednek fel s merülnek alá, személyek, államok, óriáscégek, egyre megy. Előbb-utóbb mindegyik emberére akad, és bekövetkezik az a pofon, amely a magát legerősebbnek hívőt is leszédíti a lábáról. S akkor, lenn a padlón már késő irgalomért esedezni, a feltörekvők képernyőjén ugyanolyan szánalmassá és könnyen eltiprandóvá zsugorodik az egykor rettegett armada is.

A húsvéti békeüzenet a maga módján erre az örök igazságra is felhívja a figyelmünket, különösen most, hogy a háború hívei újabb területeket szemeltek ki maguknak, hogy hatalmukat bővítsék. Még el sem oszlottak, máris gyűlnek az újabb fekete felhők a Közel-Kelet fölött. Az erőviszonyokat látva sokan hiszik, hogy Iránban és Szíriában is megismételhető a 2003-as iraki villámháború, és ez a háború is olyan „tiszta” lesz, mint az előzőek.
Megérdemelnék, de inkább ne derüljön ki, hogy nem volt igazuk.

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.