Hurrá, háború!

Magyar Nemzet

2012. november 19., hétfő 00:01, frissítve: hétfő 17:14

Gáza, jövünk! Ezt üzenik azok a fiatal izraeli katonák, akik az új technika segítségével fotókat tudnak feltenni a közösségi hálózatokra. Jövünk! Olajzöld egyenruhás fiúk és lányok, akik várják az összecsapást, akik megismerik azokat a bajtársakat, akikkel be fognak vonulni Gázába, a legközelebbi közel-külföldre, hogy rendet tegyenek. Ennek nagyjából az a lényege, hogy rengeteg bombával, tankkal, ilyen-olyan szárazföldi alakulattal az amúgy is meglehetősen középkoriasan összevissza épített Gázai övezetet valóban középkori szintre rombolják vissza.

Persze nem véletlen ez a nagy lelkesedés. A Hamász épp most döntött úgy, hogy elkezdi nagyobb arányú terrorhadjáratát, amelyre automatikusan jön a válasz. Miért épp most? Soha nincs jobb pillanat a háborúra a mostnál. A háborúk nem csak úgy hirtelen elhatározásból születnek, ezt is megszervezték nagyon ügyes és nagyon tapasztalt szakértők. Hiszen jön a választás Izraelben, s tudni lehet, hogy ott a politikusok katonaként kezdik, majd a fegyverek árnyékában szerzett hírnevüket alakítják át szavazatokká. Az már valószínűnek tűnik, hogy nem lesz tisztújító szavazás a Likud kormánypártban a háború miatt, de az sem lehetetlen, hogy az egész általános – előre hozott – választást elhalasztják, amíg elcsendesednek a fegyverek. A szavazók ugyanis mostanság egyenruhában futkároznak, tartalékos szolgálatot adnak, s nézik a tévét, vajon mit érnek el a fiúk-lányok ott lent, délen, a pokoli Gázában.

Volt már hasonló, mégpedig Libanonban. 1982-t írtunk, a győzhetetlen izraeli hadsereg elfoglalta Bejrútot, a fiatalokat pedig folyamatosan vitték haza koporsóban. A hadjárat célját elérte, de cseppet sem volt dicsőséges, számos anya sírt odahaza, mert a hazáért gyermeke életét áldozta. Gáza nem sétagalopp, a városi háború nagyon veszélyes. Az ultramodern izraeli hadsereg sem mehet biztosra egy menekülttáborban, de sajnálatos, erre a háborúra, úgy látszik, most az országnak szüksége van. Izraelnek ugyanis nem a béke az elsődleges, hanem a biztonság. Amíg Izrael Állam létezése nincs biztosítva száz százalékig, addig az önvédelem megelőzi a békevágyat. Előre megjósolható, hogy Izrael soha nem fog állni száz százalékig biztos lábakon, mindig lesz rá lehetőség, hogy az aktuális háborút megindítsák. Lehet persze mutogatni a Gázai övezet uraira, az öncélú, kegyetlen Hamászra, amely politikai érdekei miatt gond nélkül feláldoz néhány száz gázai palesztint. A most zajló háború szörnyű módon az ő érdekeiket is szolgálja, a teljesen kiszolgáltatott palesztinok most érzik, hogy milyen fontos számukra a vezetőség helytállása. De ez az egész egy fél évszázados szomorújáték, itt tökéletesen mindegy, hogy kegyetlen vagy barátságos az a vezetőség. Se előre, se hátra, csak megharcoljuk a mindennapi háborúkat, legyőzzük az embernek nem is tartott ellenséget, hogy mi élhessünk. Ebben a háborúban Izrael mindig győzni fog, hiszen az ő fegyvere modernebb, erősebb, jobb. A palesztinok Gázában viszont soha nem fogják elfogadni, hogy az élet célja az utcasarkon ülés, a segély várása és a megölt gyerekek eltemetése.

Amíg a gázai gyerekek az izraeliek elleni szent háborúról beszélnek egymás között, az izraeli kisiskolások pedig szemet és mosolygó szájat rajzolnak a palesztin társaik életét kioltó rakétáknak, addig nem érdemes békefolyamatról beszélni. Ha a palesztin elnök két hét múlva arra kéri az ENSZ Közgyűlését, hogy Palesztinát ismerjék el kvázi államként, az az izraeliek szerint megakasztja a jövendő békefolyamatot, és nincs esély a tárgyalások során kidolgozni a megegyezést. Pedig minden gyerek tudja, hogy senki sem keresi a megegyezést. Háborút akarnak.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.