Körök a jéghegy körül

2018. február 21., szerda 00:01, frissítve: szerda 07:46

Kampány van, ilyenkor minden politikai erő ígéretekkel halmozza el a választókat. Bár Magyarországon lassan ez a hagyomány is megszűnik. A kormánypártok például a voksolás közeledtével már teljesen elszakadtak a valóságtól, a migránsáradaton és a kősziklaszilárdságú, Szerbiát Magyarországtól elválasztó határkerítés-darabon kívül nincs üzenetük. A víziók, amelyekben ritkán szűkölködött a Fidesz–KDNP, és amelyek előnynek is számíthatnak a politikában, már csak a schengeni határon túl tomboló iszonyatról és a hanyatló Nyugatról szólnak – ahová egyébként nagyjából félmillió honfitársunk tántorgott ki az elmúlt években. A mindennapi életünk, az egészségügy, az oktatás, a lakhatás, a szociális ellátás légüres terek maradtak a kampányban, hiányoznak a jövőbe mutató, nagy ívű elképzelések. Az ellenzék siet is, hogy az üres teret elfoglalja. A pártok a Momentumtól a Jobbikig egy dologban meglepően egyetértenek – és nem abban, hogy le akarnák bontatni a határkerítést, ahogy a Fidesz kampányplakátjai hirdetik. Hanem például abban, hogy nemigen várhat már egy komolyabb állami bérlakásprogram egy olyan országban, ahol az ingatlanárak köszönőviszonyban sincsenek a keményen dolgozó kisember anyagi teljesítőképességével, és a lakást bérlők a jövedelmük akár hetven százalékát is kénytelenek bérleti díjra kifizetni. Eközben az önkormányzatok sokszor forrás hiányában nem képesek gondozni lakásállományukat, sőt van, ahol a költségekre hivatkozva ki is árusítják.

Az ellenzék létező problémára mutat rá, mert a lakhatási kérdésekre a kormánynak nincs átfogó, hosszú távú, rugalmas, szélesebb társadalmi kört hatékonyan megsegítő megoldása. Ez igen kellemetlen helyzet. Nehéz belőle úgy kijönni, hogy azt ismételgetjük, „Soros György”. Magyarországon a megfelelő szociálislakás-rendszer hiányát mindig is megérezték a rászorultak. Az elmúlt években azonban elszabadult a pokol, mert a piacot nem hatotta meg a fülkeforradalom: az ingatlanok vételára és a bérleti díjak a magasságos egekben vannak, a családi otthonteremtési kedvezményről (csok) pedig egy kockás papír és egy ceruza segítségével bárki megállapíthatja, hogy a lakáshoz jutást nem, legfeljebb a lakáscserét segítheti. Nem beszélve arról, hogy a csokot pillanatok alatt beárazta a piac, az alkalmas lakások árai felszöktek, így a támogatás összege jelentős részben az építési vállalkozásoknál landol, tisztes haszon formájában. Ha emiatt megszületik néhány kívánt gyermek is, örvendetes.

A rászorulókból ilyen körülmények között könnyebben lesznek hajléktalanok, a korábban nem rászorulókból pedig szorult helyzetben lévő emberek. A lakhatási probléma a nagyjából 1,3 millió, nem saját tulajdonú ingatlanban élő ember nagy részét biztosan érinti, nem beszélve az elfogadhatatlan minőségű lakásokban élőkről és azokról, akik a saját ingatlan megszerzése érdekében egy életre eladósodtak. A kilakoltatások számának megugrása – 2017-ben 3636 – csak a probléma egy feltűnő szelete.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Az LMP, a Párbeszéd és az Együtt képviselői rukkoltak elő azzal a javaslattal, hogy ne lehessen kilakoltatni gyermeket nevelő családokat: legyen kötelességük az önkormányzatoknak, hogy elhelyezzék őket. Statisztikát senki nem vezet arról, hogy a kilakoltatottak között hány gyermekes család van. Lapunknak a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke, Schadl György azt mondta: ez sokszor előfordul. Szerinte tíz-húsz családból emelik ki a gyerekeket évente emiatt, ám „a legtöbb esetben barátoknál, rokonoknál vagy albérletben húzzák meg magukat, így nem szakadnak szét a családok”. Szép kilátások, úgy családpolitikai, mint lakhatási szempontból! A családok kilakoltatásának megtiltása jelképes intézkedés lett volna, kis lépés, amit természetesen nem tett meg a Fidesz. Talán nemcsak azért, mert az ellenzéki javaslatok amúgy is az asztalfiókban landolnak, hanem mert nagyon is világos, hogy a néhány ezer kilakoltatás a jéghegy csúcsa, és a jéghegyek körül hajózgatni nem életbiztosítás. Inkább felhúzták a horgonyt, és elvitorláztak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.21.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.