Mi marad?

2018. február 28., szerda 00:01, frissítve: szerda 09:20

Mi marad, ha többé nem működik se a migránshordákkal való riogatás, se Soros György folyamatos emlegetése? Miről fog szólni az április 8-áig hátralévő bő hónap a hatalom által irányított médiában, ha a kormánypártok két legfontosabb kampánytémája hatástalanná válik? Úgy tűnik, hamarosan megtudjuk. Az ellenzék által támogatott Márki-Zay Péter független hódmezővásárhelyi polgármesterjelölt váratlan győzelme nyomán a leginkább keményvonalas fideszes megmondóemberek kezdték el hirtelen hangoztatni, hogy nem működik „az elemi iskolai szintű sorosozás”.

– A jobboldali közösségnek újra kell terveznie ezt a beszélgetést a választókkal – ezt pedig a Pesti Srácok nevű kormánylap bloggere írta még a vereség éjszakáján. Van abban valami, amit mond. Az elmúlt években ez a „beszélgetés” viszonylag egyirányú volt. Voltak persze semmiféle jogi kötőerővel nem bíró „nemzeti konzultációk”, de a Fidesz az összes lehetséges módon akadályozta például, hogy a magyarok népszavazáson mondják el a véleményüket akár a vasárnapi boltzár, akár a budapesti olimpia ügyében. A „beszélgetés” leginkább úgy nézett ki, hogy a kormánypártok potentátjai és eltartottjai egyre több csatornán mondták a magukét, témáikat pedig 2015 óta leszűkítették a fent említett két témára. Soros és migránsok, migránsok és Soros.

Minden történés, minden esemény ebben a mátrixban jelent meg: a gonosz nemzetközi pénzember idegeneket akar betelepíteni az országba, több milliót. Az üzenet lényege, hogy egyrészt gyűlöld a helyi Goldsteint és hazai „ügynökeit”; másrészt rettegj a migránsoktól – akikről ugyebár éppen a propagandaminisztérium közleménye ismerte el, hogy nem igazán akarnak Magyarországra jönni. Gyűlölj ezenfelül bárkit, aki akár csak kicsit is kritizálni meri a Fideszt, Orbán Viktort vagy a kormányt. A kormányoldal terebélyes és állami pénzen jól tartott médiaportfóliójából ezeken az üzeneteken kívül nagyjából csak hazugságok, lejáratókampányok és csúsztatások folytak – a biztos áprilisi győzelem tudatában. És ahogy arra most a közmédia műsorfolyamát nézve maga Lovas István is rádöbbent: minden nekik kellemetlen hírt elhallgattak.

Ha Sorost nem gyűlöli, a migránsoktól pedig (migránsok hiányában) nem fél eléggé a magyar, akkor a közhangulathoz kaméleonként idomuló Fidesznek változtatnia kell – mondják most a megmondók. A kérdés az, meg tudják-e ezt csinálni. A felvásárolt vidéki lapokból, országos és kábeltévékből, rádiókból, online portálokból álló hatalmas propagandagépezetben ugyanis alig létezik önállóság. A váratlan, nem Habony Árpád által kontrollált ügyekre és eseményekre csak feltűnően nagy késéssel, a központi üzenetet bevárva tudnak reagálni. Vagyis azt böfögik vissza, amit a gazda megetet velük. De mit etessenek meg velük most, amikor oly közel a választás napja?

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Azt egyebek között az OLAF-jelentésből tudjuk, hogy a Fidesznek miért lenne jó még négy év kormányzás, arról viszont keveset tudunk, hogy miért lenne jó az országnak még négy év Fidesz, mármint a Soros-ellenességen meg a „bevándorlók” távol tartásán kívül. Mi a kormány programja? Mit kínál a választóknak? Mit kíván tenni az út szélén hagyott vidék, a szétrohadó kórházak, vagy éppen az oktatás ügyében, amelynek viszonyai ellen hangosan tiltakoznak maguk a diákok?

A beszélgetést a Fidesz és az emberek között nem újratervezni, hanem egyáltalán elkezdeni kell. Mi marad a Fidesz kommunikációjából, ha kivesszük belőle a félelmet, a gyűlöletet és a megvetést? Van-e bármiféle pozitív üzenete a kormánynak a választók részére, olyan, amit hitelesen tudnak állítani? Mi a vízió azon kívül, hogy ez az ország egy „migránsmentes övezet” legyen? Szóval igaza van G. Fodor Gábornak: le kell hajtaniuk a jampigallért, sőt, le kell venni a kormánypárti pufimellényt, és el kell mondani végre, hogy mihez óhajtanak kezdeni. Ez maradt, más nem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.28.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.