Mikor fogy el a türelem?

2018. március 2., péntek 00:01, frissítve: péntek 09:52

A hódmezővásárhelyi fiaskó után egy pillanatra lefulladt a Fidesz Soros-motorja, majd ismét lendületet vett. Igaz, a gyűlölködő propaganda mellett a választók megnyerése érdekében megkezdődött az eredmények felsorolása, illetve az ígérgetések sora.

Az egyik fontos panel a lakhatás, illetve annak támogatása. A napokban jelentették be, hogy az ígérthez képest egy hónap késéssel ugyan, de egyszerűsítik az adminisztrációt, és bizonyos esetekre kiterjesztik a két évvel ezelőtt bevezetett családi otthonteremtési kedvezményt (csok). Hiába várták azonban sokan a támogatási összeg tavaly megígért emelését, arra most nem került sor, igaz, bejelentették, hogy dolgoznak rajta.

Pedig ideje lenne a támogatási összeg emelésének, hiszen a GKI tanulmánya szerint az egy- és kétgyermekes családok esetében a lakásárak emelkedése teljes egészében elvitte a támogatás összegét. Ennek oka, hogy a szabályozás az újlakás-vásárlást részesíti előnyben, s miután az építőipar nem volt felkészülve a megnövekedett igényekre, drágulás kezdődött. Talán nem véletlen, hogy a kormány erőteljesebben támogatja az új lakások építését, mint a jóval olcsóbb használtlakás-vásárlást, -felújítást. Egyrészt ily módon juthatnak a Fidesz-közeli vállalkozók, a haverok állami pénzzel ösztönzött komoly megrendelésekhez – mellékesen persze az országban megtelepedett multinacionális fejlesztőcégek is jól járnak –, másrészt ezzel ösztönzik – mérsékelt sikerrel – a régió növekedési ütemétől még így is lemaradó magyar GDP-bővülést. A pozitívumokat és a negatívumokat mérlegre téve megállapítható, hogy a csok bevezetése, ha nem is olyan mértékben, mint lehetett volna, de segítette a családok lakáshoz jutását.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Egy másik, igen jelentős társadalmi csoportról azonban továbbra is megfeledkezni látszik a kormány. A hitelkárosultak, azon belül is a devizahitelesek hiába várják megmentésüket. Annak ellenére ugyanis, hogy a 2010-es választások során többek között a devizahitelesek kisegítésével kampányolt a Fidesz, néhány kisebb jelentőségű intézkedésen kívül nem sokat tett ennek érdekében. Ezekkel részben elodázták a csődöt, részben pedig az elszenvedett veszteségnek csak a töredékét juttatták vissza a magyar családoknak. Az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartása – amely szerint 900 ezer banki követelésből eredő hitel-, kölcsön- és lízingszerződés ügyében indult végrehajtás – jól mutatja, hogy mekkora a baj. Még ha feltételezzük, hogy néhány családnak akár több hitelügylete is lehet, akkor is megállapítható, hogy több millió ember lakhatása került veszélybe. Egyelőre szünetelnek ugyan a végrehajtások és a kilakoltatások, mert piaci információk szerint a követeléskezelők a választásig visszafogják magukat, de azt követően ismét számítani lehet a kilakoltatások és végrehajtások számának az emelkedésére. Annál is inkább, mert évente több száz milliárd forintnyi nem fizető hitel került követeléskezelőkhöz.

Vagyis úgy tűnik, bár alapjog a lakhatás, a kormány minden ígérete ellenére nem különösebben igyekszik valóban komoly segítséget nyújtani a bajba került családoknak. A bankokkal kötött paktum következtében az elszenvedett kárnak csak töredékét kapták vissza a károsultak. S bár sokan szorgalmazzák, a kormány továbbra sem tervezi bevezetni az elsétálás jogát, vagyis hogy egy teljesen kifosztott család a lakás értékesítését, elárverezését követően tiszta lappal, azaz tartozás nélkül kezdessen új életet. Különösen azért vérlázító ez a hozzáállás, mert éppen a kormány forintgyengítő gazdaságpolitikájának nyomán nőtt hatalmasra a devizahitelek árfolyamvesztesége, amit aztán egyetlen mozdulattal az adósok nyakába varrtak a forintosítással. Ráadásul még a perindítás lehetőségét is jelentősen korlátozták a két devizahiteles törvénnyel.

Azt, hogy a teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek millióinak mikor fogy el a türelme, nem tudni. De ha egyszer megindulnak, akkor biztosan nem a választási kampány lesz a kormány legnagyobb gondja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.02.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.