Protestáns legendák

Ugró Miklós

Ugró Miklós

2017. október 31., kedd 00:01, frissítve: kedd 10:55

Ötszáz éve, 1517 mindenszentek vigíliáján (október 31-én) Luther Márton, a Szent Ágoston-rendi remeték közé tartozó jámbor szerzetes kiszögezte 95 tételben megfogalmazott vitairatát a wittenbergi vártemplom (kastélykápolna) kapujára. 1667-ben II. János György szász választófejedelem elrendelte, hogy a reformáció születésének ünnepét ezen a napon és erre a cselekedetre emlékezve üljék meg az országában. A szokást azóta világszerte átvették.

Talán nem lepi meg az olvasót, de a témával foglalkozó történészek jelentős része szerint ez az esemény soha nem történt meg. A szögelős jelenetet Luther híve és munkatársa, a nagy hírű humanista tudós, Philipp Melanchthon alkotói fantáziájának tulajdonítják. Ennek ellenére – függetlenül attól, hogy megtörtént vagy sem – a tételeit kiszögelő Luther hozzátartozik a reformáció történetéhez. Ez is olyan „hamisítás”, ami nem befolyásolja az adott történelmi esemény hitelét, jelentőségét. Ahogy mi, magyarok is szívesen felidézzük a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavaló Petőfi képét, holott tudjuk, hogy a költő sok helyen elmondta a Nemzeti dalt, de pont ott: nem. Luther hősies, kicsit teátrális póza közelebb hozza, átélhetőbbé teszi a drámai történetet: a magányos hős készül megküzdeni a legyőzhetetlennek tudott hatalommal.

Sok történész Luther másik elhíresült heroikus gesztusát is kétségbe vonja. E szerint a wormsi birodalmi gyűlésen nem mondta bírái előtt, miszerint: „Itt állok, másként nem tehetek.” Ha ez nem hangzott is el, Luther bátor fellépése, egész magatartása örökre emlékezetessé és hitelessé teszi az egyszerű és kézenfekvő mondatot. Azóta is a legbátrabbak, az igazságért az életüket is feláldozni kész emberek jelmondata ez. Legenda továbbá az is, hogy Luther volt az első, aki lefordította német nyelvre a Bibliát. Az Újszövetség fordítását 1521 decemberében kezdte el – a latin nyelvű Vulgata mellett, Rotterdami Erasmus görög szövegét is használva –, és 11 hét alatt befejezte. 1522 nyarán a könyv már meg is jelent nyomtatásban. Ám addigra a két különböző nyelvjárásban németre fordított Bibliából nem kevesebb mint 22 kiadás látott napvilágot. Annyiban Lutheré az elsőbbség, hogy az ő fordítása és az általa beszélt nyelvjárás lett a német irodalmi nyelv alapja. Ahogy hazánkban Károli Gáspár 1590-ben megjelent szentírásfordítása lett a meghatározó a magyar nyelv fejlődésében, és nem a korábbi Komjáthy Benedek-, Pesti Mizsér Gábor-, Erdősi (Sylvester) János-, Heltai Gáspár-féle fordítások, meg nem is az 1626-ban megjelent katolikus munka Káldi György tollából.

A reformáció folyamatát szokás úgy jellemezni, hogy az egyház újabb szakadását, a vallási egység felbomlását eredményezte. Ez igaz is, de azon túl, hogy a Jézus-hívők egysége soha nem valósult meg, érdemes megjegyezni, hogy mire a protestáns felekezetek szervezetei és tantételei kialakultak, a katolikus egyház is megújult, és annak ellenére, hogy elveszítette európai hívei harmadát, megerősödött. Akkoriban nyert sajátos értelmet a „kereszténység” kifejezés, mint az egymástól élesen elkülönülő, Krisztust követő felekezetek közös elnevezése. Azokban az időkben született meg Európának mint kulturális egységnek az eszméje is.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A humanisták gondolták úgy, hogy ez a terület a földrajzi egységen túl közös kulturális örökséget is hordoz, és ezt elsősorban a kereszténységgel azonosították. Ennek a kulturális egységnek a része lett Oroszország is, annak ellenére, hogy a fejedelmek, majd a cárok egyik fő törekvése volt, hogy az európai szellemi hatásokat távol tartsák a birodalomtól. Ezért Oroszországban, ahol elképesztő mennyiségben virultak a szekták, a reformáció visszhangtalan maradt, a protestáns közösségek nem tudtak gyökeret verni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.31.

A szerkesztő ajánlja

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.