Tét nélküli „megújulás”

2016. június 27., hétfő 00:01

Szűk két évvel a következő országgyűlési választások előtt gyakorlatilag az összes ellenzéki pártban jelentős változások mennek végbe, mivel a ciklus felénél még távolról sem látszik, hogy melyik politikai alakulat léphetne fel a Fidesz–KDNP pártszövetség esélyes kihívójaként. A Jobbikból kiszorították a párt radikálisabb – vagy az összeférhetetlenebb – politikusait, az LMP-ben Schiffer András meglepetésszerű távozása bizonytalaníthatta el a szavazókat, az MSZP fennállása óta pedig még nem volt ennyire kiélezett és kiszámíthatatlan a tisztújítás.

A szocialista tagság legfőbb igénye a többi baloldali, ilyen-olyan liberális formációtól való megszabadulás. Ezekben a politikai rétegekben a szövetség szó bármilyen szövegkörnyezetben való emlegetése súlyos ellenérzéseket generál. A jelenleg a Demokratikus Koalíciót vezető Gyurcsány Ferenc elutasítottsága itt elsősorban nem is érzelmi, mint gyakorlati megfontolásokból jelentős, hiszen tudják, hogy vele Magyarországon kormányt váltani nem lehet. Az Együtt és a Párbeszéd Magyarországért nevű minipártok inkább a fővárosban léteznek csak, előbbi a belvárosban, utóbbi Zuglóban, és más-más okból, de helyi szinten mindkettővel harcban állnak a szocialisták.

Annak idején Horn Gyula mondta, hogy egyedül vannak, nincsen kivel szövetséget kötni. De nem ez az egyetlen probléma. A szocialista hagyományokhoz híven ugyanis a tagságot és a küldötteket egy irányba terelni igyekvő, nevesebb politikusok által szervezett, vagy épp mögéjük felsorakozó belső érdekcsoportok helyezkedése is meghatározó. Ezek alkalmi szövetségeket kötnek egymással, amelynek érvényessége jó esetben pár hónapos. A szereplők tisztában vannak vele, hogy ha az érdekszövetség eléri aktuális célját, akkor vége a barátságnak, és az egyik fél hátba fogja támadni a másikat.

Persze az is kérdés, hogy ezek mögött az erőcsoportok mögött van-e egyáltalán még tényleges bázis. Korábban ugyanis a megyei elnökök tényleges hatalommal bírtak, rendelkeztek a pártpénzek felett, akár közgyűlési elnökként is tudták a tagságot befolyásolni, akik adott esetben egzisztenciálisan is függtek a pártszervezet vezetőjétől. Ez azonban ma már nincs így.

Helyi és személyes megfontolások alakítják tehát leginkább az MSZP-t, nincs egy meghatározó rendezőelv, amely mentén hosszabb távon tervezni lehetne. A legnagyobb hiány, hogy nincs egy karizmatikus vezetője a pártnak. Ezt vélhetően az MSZP szombaton megválasztott új elnöke, Molnár Gyula sem fogja tudni orvosolni, aki, hacsak valami rendkívüli esemény nem történik, 2018-ig irányítja a pártot. A feladata nem egyszerű: a Fidesz az államigazgatás minden, névleg független szegmensére is kiterjedő hegemóniájával szemben, a potenciális szövetségesek és a belső érdekcsoportok között lavírozva versenyképessé tenni az MSZP-t. Közben kellene keresni egy miniszterelnök-jelöltet is, aki Orbán Viktor esélyes kihívója lehetne, ami – visszatekintve az elmúlt évek különböző posztokra jelölt párton kívüli aspiránsaira – szintén lehetetlen küldetésnek látszik.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ekkora hendikeppel indulva mégis miben bízhatnak a szocialisták? Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem sok mindenben. A kormánypártok magabiztosan vezetik a közvélemény-kutatásokat, és bár két év alatt a Fidesz még rengeteg további botrányos ügyet fel fog tudni mutatni, egyelőre nem látni, hogy mi és ki fogja az apatikus tömegeket megindítani a kormánnyal szemben. A szocialisták ideális szereplőnek tűnnek, hogy még jó pár évig a kabinet ellenzékeként hozzájáruljanak a parlamentáris váltógazdaság látszatának fenntartásához.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.06.27.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.