Titkos százmilliárdok

2018. március 7., szerda 00:01, frissítve: szerda 12:18

Miközben a magyar közbeszédet végletesen eluralta az abszurd műfaja, lényegi dolgok egyáltalán nem, vagy csak alig hallhatóan, egy-egy mondat vagy szó erejéig kaphatnak nyilvánosságot hazánkban. Ennek nagyszabású – a rendszerváltás óta példátlan – esete az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának hétfői, zárt ülése, ahol rekordértékű rend- és honvédelmi beruházásokra adott közbeszerzés alóli mentességet a testület kormánypárti többsége. Ha hihetünk a plénumon részt vett, és a titoktartás miatt nyilatkozataikban, az elhangzottak részletezésében jogilag kötött ellenzéki képviselőknek, a Fidesz–KDNP szavazógépe mintegy 650 milliárd forint elköltésére adott felhatalmazást, mindössze öt-tizenöt perc alatt. Köztük állítólag van egy tétel, ami ennek az összegnek a felét teszi ki, és van olyan is, ami húsz évre szóló szerződéskötés előtt nyitja meg az utat. Még a bizottság ülése előtt, hétfői lapszámunkban sikerült fölfednünk a 14 tételes „mentesített csomagba” sorolt egyik – néhány milliárd forintra becsülhető – belügyminisztériumi ügyletet, amely használt mentőhelikopterek beszerzését célozza. Ez a példa is azt igazolja, hogy a beszerzések tárgyait illetően legtöbbször mennyire alaptalanul rejtőzik a „titokvédelem” és a „nemzetbiztonsági szempontok” mögé a kormány.

Ha márpedig a tárgynak nem kellene titokban maradnia, nem marad más érdek, mint a beszerzés módjának elfedése. És valóban, egy hasonló, de jóval kisebb értékű, 2016-os honvédelmi bizottsági felhatalmazás alapján szerzett be tavaly a Honvédelmi Minisztérium két Airbus többfunkciós kormányzati szállítógépet (az ő megfogalmazásuk szerint csapatszállítót), ám ennek pontos összegével éppúgy adósak maradtak a közvéleménynek, mint azzal, kitől vették, milyen konstrukcióban. Ahogy az sem magyarázható meg, hogy két használt utasgép megvásárlása miért igényelt példátlan információvédelmi erőfeszítéseket, és miért kellett tavaly decemberben még egy hétig tagadni a tényt azután is, hogy a tranzakcióról hírt adtunk a Magyar Nemzetben. Hogy mennyire nem biztonsági-szakmai logika befolyásolja ezeket a kérdéseket, arra a minap ellenpéldával is szolgáltunk. A védelmi tárca az európai tenderújságban (TED) adatokkal megtűzdelve kürtölte világgá, hogy elektronikai hadviselési berendezéseket vásárolna. A nagyvilágban ez az egyik legtitkosabban kezelt haditechnikai eszközkategória…

Félreértés ne essék, senki nem irigyli a Honvédelmi és a Belügyminisztériumtól a megemelt ráfordítást. Különösen az előbbi esetében indokolt véget vetni a rendszerváltás óta tartó kiéheztetésnek, amiért az egész magyar politikumot – beleértve az első és a második Orbán-kormányt is – súlyos felelősség terheli. Hazánk biztonság- és katonapolitikai környezete ugyanis radikálisan megváltozott az elmúlt években, bár ebben a kabinet által sulykolt migráció- és terrorprobléma csak az egyik tényező. Most sokkalta fontosabb, hogy a fokozódó, hidegháborút idéző nagyhatalmi szembenállás jelentette veszélyek elhárítására egyáltalán esélyt kínáló honvédelmi képességeket finanszírozzanak végre.

Mindez azonban megint csak nem lehet ok a rejtőzködésre. Sőt! A régóta időszerű milliárdok hatékony felhasználásának csak az átláthatóság, a nemzeti civil kontroll lehet a garanciája. Ennek oka néhány pontban összefoglalható: a hatalom nyilvánvalóan korrupt, és most ezen a területen is megérezte a pénzszagot; a magyar védelmi szféra, ahol ezeket a láthatatlan beszerzési terveket készítik, lényegében ugyanaz, ahol – tisztelet a kivételnek – bokacsattogtatva asszisztáltak az elmúlt negyedszázad szégyenletes leépítéseihez; végezetül pedig az ellenőrzésre hivatott kormánypárti törvényhozóktól sem szakmailag, sem pártfegyelmileg nem várható funkciójuk betöltése.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.07.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.