Ügynök volt? Na és?!

2018. március 22., csütörtök 00:01, frissítve: csütörtök 11:13

Szájer József a ruhatárig menekült a Szita Károlyra vonatkozó kérdések elől – mutatja a tévé. Cseppet sincs kedvem nevetni. A Fidesz egyik alapembere pártja azon politikusai közé tartozik, akikről még elhiszem, hogy számukra az antikommunizmus nem politikai termék. Feltételezem, azért nem ad egyenes választ, mert a kampány kellős közepén a lojalitás áll minden előtt. Nem a kaposvári polgármester – aki a dokumentumok tanúsága alapján minden erkölcsi aggály nélkül jelentgetett a kádári állambiztonság III/II-es ügyosztályának a nyolcvanas években –, hanem Orbán Viktor iránt.

A politikus ügynökmúltja már évekkel ezelőtt téma volt. A tisztázás el-, a gyanú megmaradt, aztán az ügy lassan feledésbe merült. Pozíciója azóta is megingathatatlan városában, hű altisztje a miniszterelnök személyi függőségek rendszerére épülő hadseregének, aki rendet tart körletében. Semmi egyénieskedés; ha valamivel kitűnt, az a központi irányvonal átlagosnál buzgóbb képviselete (lásd a kormányfő személyes bosszújának eszközeként szolgáló plakáttörvényt). Ez a fajta lelkes szolgálat a jelek szerint minden rendszerben sajátja Szita Károlynak, és úgy látszik, mindig van rá igény.

Kizárt, hogy a Fideszben ne tudtak volna régóta Szita foltos múltjáról; már csak azért is, mert a lapunk által közölt dokumentumok titkos minősítését egy évtizede törölték. Közismert, hogy a rendszerváltásra itthon mindenkinél korábban készülődő állampárti körök igyekeztek „elhelyezni” a saját embereiket az újonnan szerveződő pártokban, mozgalmakban. Mégsem hiszem, hogy alvó ügynökkel állnánk szemben. Inkább egy hűvös kalkuláció következményével: az ügynökmúlt kockázatával együtt sem akarta a Fidesz vezetése a választásokon jól teljesítő polgármester kezét elengedni. Egy fogható, zsarolható személy pedig ideális káder egy olyan vezető szemében, aki trükkök százaival igyekszik bebetonozni a hatalmát. Korántsem állíthatjuk, hogy csupa gazember, aki úgy véli: a politikai tevékenység legfőbb mércéje a siker, és amíg az jön, az erkölcsileg talán kifogásolható eszközök is elnézhetők. Április 8-án sem fair play díjat osztanak. A kérdés csak az, meddig lehet egy közösség elnéző, hol a lojalitás határa.

Nincs világos tudásunk arról, hogy hol van az a pont, ahonnan a hatalomtechnika már semmiféle magasztos céllal nem igazolható, s az erkölcsi züllés, a gátlástalan cinizmus egyre mélyebb bugyraiba vezet. Az a sokaság, amely 2010-ben történelmi felhatalmazást adott a Fidesznek, nemcsak eredményesebb, de morális értelemben is különb kormányzást remélt, mint amit a megelőző nyolc évben megélt. Amellett, hogy ez a mostani kormányzás eredményesebb, szólnának érvek; csakhogy éppen a Fidesz az, amely e témában is kerüli a nyílt vitát.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Az erkölcsi fölény érzete mára elkopott. Nem csupán a hatalomgyakorlás módszerei, de az olyan reakciók is kikezdik a Fidesz antikommunista identitását, mint amilyet Szita leleplezésekor produkált. A komikus tagadáson és fenyegetőzésen túl ugyanúgy viszonyul a témához a kormánypárt, mint annak idején Horn Gyula a maga karhatalmista múltjához. – Na és?! – intézte el a néhai miniszterelnök, amikor lemondásra szólították fel az ügynökbírák, és pártjában mindez semmiféle törést nem okozott. A siker akkor őket igazolta: ezzel a múlttal választást lehetett nyerni 1994-ben. Sőt: a Szijjártó Péter által 2015-ben kitüntetett Medgyessy Péter sem a D–209-es-botrányba bukott bele. De vajon a Fidesz ezek után miféle erkölcsi magaslatról oktathatja ki az utódpárti MSZP-t, vagy komcsizhat le bárkit is a miniszterelnök?

 

Ha megnyernék is a közelgő választást, ezt a politikát erkölcsileg már nem lehet tisztára mosni. Bárhol jelenik meg, Rogán Antalt elkíséri a helikopter zúgása, Semjén Zsoltot az ajándék luxusvadászat fegyverropogása, Kósa Lajost meg… Őt inkább hagyjuk. A Fidesz újjáépítette az MSZP következmények nélküli országát, elégtételt érte a választó vehet április 8-án. Vagy máskor. Ahogy végül Gyurcsányékkal is megtette.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.22.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.