Vége a csendnek?

2017. április 10., hétfő 00:01, frissítve: szerda 15:07

A netadó elleni 2014-es tüntetés óta nem volt olyan nagy létszámú kormányellenes megmozdulás, mint vasárnap kora este Budapesten. A több tízezres – a szervezők szerint 80 ezres – tömeg a Közép-európai Egyetem (CEU) vegzálása ellen vonult utcára. Egyrészt kellemes meglepetésként ért, hogy az elmúlt évek fásultsága után ennyi embert képes megmozgatni az oktatási szabadság – tehát nem a sok ügyben okkal támadható Soros György – melletti kiállás, másrészt elgondolkodtam, hol voltak ezek a tízezrek, amikor a köz- és felsőoktatásban dolgozó pedagógusok, az egészségügyi szakdolgozók, vagy épp az ország jövőjét felemésztő korrupció ügyében kellett volna hallatni a hangjukat.

Miközben az elmúlt napokban Washingtontól Brüsszelen át Budapestig a CEU-ról szóltak a hírek, addig a magyar kormány a nyilvánosságot – és az azzal együtt járó tiltakozást – kerülve nyújthatta be a magyarországi civil szervezetek működésének szabályozásáról szóló legújabb törvénymódosítását. Mondhatni: „Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja!”

Nem szeretném kisebbíteni a CEU elleni kormányzati hadjárat jelentőségét, de biztos vagyok abban, hogy a Soros által alapított felsőoktatási intézmény körüli helyzet előbb-utóbb rendeződni fog. A Fidesz hazai és külföldi kampánystratégáinak ugyanis az az érdeke, hogy az állandó sorosozással fenntartsák a törzsszavazók lelkesedését, és nem az, hogy – valódi nemzetközi elszigetelődést kiváltva – sóval hintsék be az egyetem helyét. Ennek pedig csak egyik, bár kétségkívül jelentős eleme a CEU-ügy, amely, most úgy látszik, nagyobb nemzetközi hullámokat vet, mint amekkorákra a kormány számított. Feltéve, ha nem pont egy ilyen hullámverés volt a cél; ebben ugyanis nehezebben tűnik fel az a civilek elleni törvényjavaslat, amely – korábban nem cáfolt sajtóhírek szerint – izraeli és orosz mintára készült.

De az itthon és külföldön tiltakozó tiltakozó tömegek a hét végén még a CEU-val voltak elfoglalva. Vélhetően az Orbán-kormány ennek jobban örült, mint ha ezek az ezrek a civiltörvény részleteivel foglalatoskodtak volna. A fideszes előterjesztés szerint a civil szervezeteknek „ismeretlen külföldi forrásból juttatott támogatások alkalmasak lehetnek arra, hogy külföldi érdekcsoportok e szervezetek társadalmi befolyásán keresztül saját érdekeiket, nem pedig közösségi célokat érvényesíthessenek Magyarország politikai és társadalmi életében”. Ezért azoknak a szervezeteknek, amelyek évente 7,2 millió forintnál nagyobb támogatást kapnak külföldről, 15 napon belül be kell jelenteniük a bíróságon, hogy külföldről támogatott szervezetté váltak. Aki ezt nem teszi meg, arra pénzbüntetés, majd megszüntetés vár.

Hogy mindez hogyan segíti a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelmet, az a fideszes beterjesztők indoklásából sem derül ki. Arra mindenesetre alkalmas lesz a törvény, hogy megbélyegezzék az érintetteket – miközben a hazai adóforintokkal támogatott kormányközeli Civil Összefogás Fórum (CÖF) gazdálkodása átláthatatlanabb bármelyikőjükénél. Persze a kormány célja éppen a megbélyegzés, amely egyébként nem új keletű ötlet. Orbán Viktor elhíresült, illiberális államot vizionáló 2014-es tusnádfürdői beszédében már utalt rá, hogy céljai megvalósításához szembe kell szállnia az államnak azokkal a civileknek nevezett, szerinte valójában fizetett politikai aktivistákkal, akik külföldi érdekeket szolgálnak.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Ebbe a folyamatba illeszkedett a Norvég Alap elleni vizsgálatsorozat, a nemkívánatos civilek „eltakarításáról” szóló, Németh Szilárd-féle kifakadás és a CEU elleni fellépés is. De mindezek csak előfutárai voltak a most benyújtott törvényjavaslatnak, amely ténylegesen megnyithatja az utat Orbán 2014-es elképzelése, a „fizetett politikai aktivisták” elleni leszámolás előtt. Ezt pedig a kormány szempontjából jobb lett volna a legnagyobb csendben intézni. Budapesten viszont vasárnap óta már nyoma sincs a csendnek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.10.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.