Egyedi vb-faktor a dunai utazás

2017. július 27., csütörtök 17:07

Nehogy azt gondolják, hogy csak a hibákat, nehézségeket vesszük észre!

Nem titok, hogy a világbajnokság létesítményeit lépten-nyomon dicsérik (tegnap épp a Cseh Lacit legyőző Chad le Clos édesapjától hallottam, hogy szerinte ez a legjobb úszóaréna a világon), a szervezésre sem lehet sok panasz (a nemzetközi szövetség, a FINA elnöke, Julio Maglione szerdán minden idők legjobb világbajnokságának minősítette a budapestit), de én most a közlekedésre hívnám fel a figyelmet.

A vizes vb okozta különösebb fennakadásokról, dugókról nem érkeztek hangzatos jelentések (bár az egyik buszsofőrt hallottam a Margitszigeten panaszkodni, hogy már négy percet késett...), a fehér FINA-buszok rendületlenül szállítják a résztvevőket a verseny- és edzőhelyszínek, valamint a szállások között, de a Duna Aréna mellett (az évek óta bezárt Shell-kút helyén tanyázó) taxiállomás is gördülékenyen működik.

Ami viszont a csúcs, az a hajózás. Tegnap este volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen egyedi élményt jelent a Duna Aréna és a Vigadó tér között közlekedő FINA-járaton való utazás. Elsősorban nem nekem (bár én sem tudom, mikor voltam legutóbb így a Duna közepén), hanem a külföldieknek. Önkéntesekkel, újságírókkal, sportvezetőkkel, FINA-vendégekkel csurogtam együtt, akik sűrűn készítettek fényképeket a mobiltelefonjukkal, vagy a bárpult mellett élvezték a nedűket a látvánnyal együtt.

 

Ha valamiben, ebben tényleg elsőrangúak tudunk lenni, a Dunáról a látvány – főleg estefelé – minden irányba lenyűgöző. És ezt kérdés nélkül hallottam, a „fantastic”, „brilliant” és az „unbelievable” jelzők emlegetésével. A közösségi médiának hála a fotók pedig könnyen terjednek, s jó hírét viszik Budapestnek.

Lehet róla mondani bármit, de ez nagy előnye lett volna az olimpiai pályázatunknak is, a folyó adta lehetőségek kihasználhatóságát most bizonyítjuk. Ám nemcsak a húszpercenként induló, s egyáltalán nem lassú járművekről van itt szó, a Duna Aréna mellett külön van például állóhajó az akkreditáltak étkeztetésére is (más kérdés, hogy amikor a spagetti lenyelése közben elkezd imbolyogni, az gyomorforgató).

Tegnap a Batthyány térnél leszállva hagytam ott a vidám külföldieket, majd a rakpartról felérve egy olasz tévétársaságba botlottam, amelynek riportere a Dunát és a Parlamentet választotta háttérnek egy bejelentkezéshez. Hajrá, országimázs!