Hosszú Katinka következő célpontjai: az újságírók

Bucsy Levente

Bucsy Levente

2017. július 27., csütörtök 15:55, frissítve: csütörtök 16:04

Az Iron Ladytől nem szabad bármit megkérdezni, mert még hazafiatlannak tűnik az ember.

Az úszó-világbajnokság negyedik napját elhagyva színfalak mögötti videójában Hosszú Katinka elmélkedik a 200 m gyors döntőjéről és a 200 m pillangó középdöntőjéről.

– Amikor a 200 gyorsra beneveztem, tudtam, hogy egy szoros verseny vár rám, a dobogós helytől kezdve minden elképzelhető volt, az is, hogy nem jutok döntőbe. De pont ezért szerettem volna elindulni, mert egy szoros versenyt akartam úszni, hetedik lettem.

Hosszú Katinka örült annak, hogy egyáltalán ott volt a döntőben, sok vetélytársánál ugyanis kevesebb tapasztalata van ebben a számban.

A 200 méter pillangó középdöntőjében még benne volt ennek a finálénak az erőráfordítása, ezért is volt mindössze annyi a célja, hogy döntőbe kerüljön, ahol sokkal jobb időt ígér úszni, mint szerdán, ehhez segítette hozzá a csütörtök délelőtti pihenő.

Hanem aztán, miközben a gyúró a testén végezte a munkáját, Katinka arról elmélkedik a videóban, hogy hogyan kérdezhet olyat magyar (!) újságíró, hogy látva a helyezését, próbálja-e későbbi versenyeken is a 200 gyorsot. Továbbá azt is nehezményezi, hogy megkérdezték a kollégák, visszavett-e, amikor látta, hogy nem lesz érmes.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Hát, van egy rossz hírünk Hosszú Katinkának és mindazoknak, akik tisztelik emberfeletti sportteljesítményéért – tehát magunknak is: ha egy újságíró azt látja, hogy egy számhalmozó magyar úszó egy nem központi versenyszáma vége felé elkezd totálisan lemaradni az élmezőnytől, akkor a legfontosabb, amit tennie kell, hogy ennek a lemaradásnak az okait és következményeit annak az embernek a segítségével próbálja feltárni, aki a legilletékesebb.

Érthetetlen, hogyan lehet rossz néven venni egy-egy ilyen kérdést, amit egyébként teljesen higgadt hangon bizony a videóban hosszan meg is válaszol, teljesen ellentmondva önmagának. (Elmondja például, hogy igen, mindent beleadott elejétől végéig, és hogy igen, vállalni fogja a 200 m gyorsot később is, amint 2013-tól folyamatosan vállalta a hátúszószámokat, tudatában annak, hogy Rióban olimpiai érmes lehet, kétszeresen is az lett.)

Kár egy-egy ilyen megszólalásban az újságírók jogos kérdései mögött az összefogás hiányát látni. Az újságíró munkájának mércéje ugyanis nem az összefogásban való részvétel vagy az abból való kimaradás szintje, hanem a tájékoztatás hitelessége és az információ mennyisége, mélysége, minősége, amit szállít.