Őrült ugrók és piperkőcök a Batthyány téren

2017. július 30., vasárnap 14:50, frissítve: vasárnap 16:50

„Magyarok ugranak?”, „A női ugrók hol vannak?”, „Ki a legjobb? – A Gary Hunt.” A lelátói kérdések sora rögvest rámutat, idehaza mennyire követi az átlagember az óriás-toronyugrást, melynek férfidöntőjére egész komoly kis tömeg gyűlt össze a Batthyány téren vasárnap. A tériszonyosok messzire kerülik ezt a sportágat, sokaknak még az is nehezére esne, hogy a 27 méter magas építményre felkaptasson. Van azonban pár őrült, aki ezt megteszi.

A Red Bull által felkarolt, a sziklaugrásból kifejlődött sportágnak 2009 óta létezik komolyabb versenysorozata, a vizes világbajnokság 2013 óta tűzi műsorára. A magyar szervezők ennél látványosabb helyszínre nem tehették volna a tornyot. Az Országházzal szemben vetették magukat a habokba a sportolók, az országimázs vastagon közrejátszott a döntésben, és valljuk be: amikor a televíziós lassítást vagy a fotókat vizslattuk, nekünk is le-leesett az állunk. Elképesztő látványt nyújtottak a háttérben a Parlament tornyával a tripla hátraszaltókat vető egykori tornászok, akrobaták.

 
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

A magyar foci hétköznapjain felcseperedett sportbarátok számára azért szürreális élményt jelenthetett ez a versengés. A piperkőcök által uralt nézőtéren a háromszoros olimpiai és harmincegyszeres világbajnok kajakos Kovács Katalin szorított helyet nekem, majd együtt választhattunk a pincér által felkínált kóla és almalé közül. Az ugrások előtt elcsendesült a publikum, mint a wimbledoni Centre Courton Djokovic szervájánál, majd tapsviharban tört ki az ugrásokat követően. Gondoljunk csak bele: az újpesti vendégszektorban a felpaprikázott Fradi-ultráknak – habár ők már nem járnak meccsre – zakóban szolgálnák fel az italokat, ők cserébe feszült figyelemmel, némán ülnének a helyükön, majd üdvrivalgásban törtnének ki egy sikeres felszabadító rúgást vagy egy jól sikerült bedobást követően. Azt persze gyorsan tegyük hozzá: egy átlagos NB I-es meccsre nem mennek ki annyian, mint a Red Bull sziklaugró versenyeire, vagy éppen a vasárnapi vb-döntőre: a rakparton, a vízre helyezett lelátón és az Európa hajóról többezres tömeg szemlélődött.

A toronyugrás messze áll a focitól vagy a tenisztől, de az összes többi sportágtól is, itt tizennyolc év alatt akkor sem indulhat el valaki a vébén, ha egy tízemeletes ház tetejéről is le merne ugrani. A tét ugyanis a felelősséggel arányosan óriási: ha nem a szabályoknak megfelelően, talpra érkezik az óránkénti 90-100 kilométeres sebességgel zuhanó ugró, egyrészt pontlevonással sújtják, másrészt súlyos sérülést szenvedhet.

 
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Hogy a döntők végeredményéről is szóljunk azért: a férfiaknál a britek kazanyi világbajnoka, Gary Hunt alaposan elrontotta utolsó próbálkozását. A sokszaltós ugrása végén ferde háttal érkezett a hat méter mély medencébe, így az amerikai Steven LoBue ölébe pottyant az aranyérem, a cseh Michal Navrátil második lett, az olasz Alessandro De Rose zokogva ünnepelte bronzérmét. A hölgyeknél – ők 20 méterről ugrottak – az ausztrál Rhiannan Iffland győzött, ezzel ő lett az eddigi legfiatalabb győztes. A 2015-ös vb-n negyedik, mexikói Adriana Jiménez ezüstérmes lett, a fehérorosz Jana Nesztsziarava nyakába bronzérmet akasztottak.