Szájtáti népek

Bucsy Levente

Bucsy Levente

2017. július 28., péntek 14:30, frissítve: péntek 18:03

Síri csendben, rezzenéstelen arccal bámulják a monitorokon a külföldi újságírók az óriás-toronyugrás eseményeit.

Sok mindennel jól lehet lakni ebédidőben. A tévés és netes újságírók, technikusok a délelőtti feladatok után, déltől egyig röviden megfordultak a Duna Aréna sajtó-munkaállomásának rideg termében, de egy kemény mag maradt, mert a számtalan nagy monitoron azt látták, ahogy egymás után pottyannak a hölgyek a Dunára épített medencébe az óriás-toronyugrás versenyein, „mint a száraz füge” (by Nincs kettő négy nélkül – Bud Spencer, Terence Hill, lovaglós-műesős jelenet a riói tengerparton).

Tátott szájjal, hosszan figyelték, ahogy a háttérben a képernyőn elhalad lentről fölfelé az Országház impozáns épülete, néha bevillan a Lánchíd és a Gellért-hegy, és játékosan fodrozódik a széltől zöldessé váló Duna.

Korábban több összeállítás is megjelent arról, milyen drága lett ez a mobil létesítmény, „mennyibe kerül egy ugrás” itt – csak egy férfi és egy női versenyt rendeznek óriás-toronyugrásban, és a mezőny sem túl népes. Arról sokkal kevesebb szó esik, amit az ember az újságírók között érzékel (azok között, akik cikkeikkel, tudósításaikkal, fotóikkal hírét viszik Magyarország gyönyörű fővárosának), jelesül hogy mennyire le van esve az álluk a rendezéstől, a Duna Arénától, a magyar konyhától – erről majd külön írunk, mert van mit... – és attól a szurkolástól, ami Katie Ledeckytől kezdve Chad le Clos-n át Hosszú Katinkáig mindenkit remegéssel tölt el. (Legutóbb a 20. század legnagyobb magyar sportolója, Egerszegi Krisztina törte meg korszakos csendjét, hogy ezt elmondhassa.)

És ami még csúcs ebben: maguk az óriás-toronyugró hölgyek is önmagukból kivetkőzve, boldogan mosolyogva, szinte ugrálva integetnek ugrásuk előtt a közönségnek és az egész városnak.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Mi ez, ha nem nettó országimázs? Ránk irányította figyelmét a világ sportrajongó része, sokan idejöttek, lelátókat töltenek meg, és felhőtlenül szórakoznak nálunk, míg mi – vagy legalábbis sokan közülünk – egymást öljük itthon. Persze, mint ezt vb-nyitó vezércikkemben is írtam, el kell számoltatni a rendezőket a költségekkel kapcsolatban, de nem töltheti ki agyunk és lelkünk minden szegletét a totál gyanúsan szétfolyatott milliárdok elszomorító híre.

Van ideje a gyermeki örömnek, a szájtátásnak és a büszkeségnek is – amitől ebédidő ide vagy oda, bizony eléggé jól lehet lakni.

Az óriás-toronyugrás szabályairól, helyszínéről ITT írtunk.