Tehetsége már egészen kis korában megmutatkozott, nagyon szeretett rajzolni, s ebben szülei támogatták is. Általános iskolás éveiben a Nádasdy Kálmán művészeti iskolába járt, ahol az alapképzés után a festő szak felé vette az irányt. Kárpáti József készítette fel a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola felvételijére, amelynek elvégzése után az egyetemen folytatta tanulmányait. 

A riporteri kérdésre, hogy mi a jó abban, ha az ember festő, azt válaszolta, hogy 

G. Horváth Boglárka képei tematikailag többfélék. Egyik sorozata híres, vagy kevéssé ismert festőket mutat meg. Ez a külföldi esztéták és gyűjtők figyelmét is felkeltette. Mint az interjúban elmondta, évekig gondolkodott azon, hogyan érlelődhetne össze a képeiben minden, amivel eddig foglalkozott: tér, idő, konceptuális gondolkodás, festészet, portré, csendélet. – Úgy tűnik, hogy az új sorozatomban sikerül ezeket együttesen működtetni. Foglalkoztat jelentős művészek gondolatiságának megértése, az, hogy ki ő és mit képvisel. Arra jutottam, hogy van egy igen keskeny terület, amelyet érdemes kutatni, megismerni, hogy a festészet mellett kitartva tiszteleghessek a festészeten kívüli alkotóművészet jelentős képviselői előtt – fedte fel a sorozat indulásának okait a művész. Mint elmondta, ezen művészek hozzáállása a világhoz csak a magukról alkotott képük, akcióik, észrevételeik, publikációk, dokumentációk formájában maradtak fenn. A néző így a galériában a művészet dokumentumaival találkozik. Amikor pedig művészeti tárgyú könyveket lapozgat, újabb, a művész tevékenységével kapcsolatos dokumentumokkal szembesül. Dokumentum dokumentum hátán, mondhatja a kívülálló, s ebben kétségtelenül van igazság. 

– mesélte alkotói koncepciójáról G. Horváth Boglárka. A művésszel készült interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható teljes terjedelmében. 

Borítókép: G. Horváth Boglárka festőművész (Forrás: Youtube/G. Horváth Boglárka: Vázlatok/Ember Embernek Embere)