Ha negyven évvel ezelőtt megkérdezik, mi volna a lényege a rockzenének, valószínűleg azt mondtam volna, hogy a rendszeren kívül állás. Nyugaton és Keleten egyaránt. Odakint a középosztály elleni lázadás, a pénzhatalom elleni küzdelem hívta életre a műfajt, nem véletlen, hogy pincékből indultak a zenekarok, vagyis vérbeli underground helyzetből. Nálunk, Keleten a szocializmus elleni nyílt tüntetés volt rockzenét hallgatni, koncertre járni: valami olyasféle ellenhatás, hogy oké, van a rendszer, de én a magam részéről nem kívánok benne részt venni. Ezért hallgattuk a Beatricét, a P. Mobilt, a Hobo Blues Bandet, a CPg-t, hadd ne soroljam tovább vég nélkül a hajdani kedvenceket.
Hogy ma mi ellen lázad, aki augusztusi bulira téved, nem igazán tudom. És nem azért, mert vén csatalóként már nem nyerítek együtt a csikókkal, hanem konkrétan fogalmam sincs, ki áll kívül, ki áll belül a rendszeren. Mert gondolom, ha az ember elcipeli a családját az arénába, ahol egy teljes havi fizetésért nézünk meg egy amerikai zenekart – az nem kívülállás. Az sem, hogy egyre több koncerthelyszínen nem fogadnak el készpénzt, ha nincs kártyád, legfeljebb csapvizet iszol. Nem hiszem továbbá, hogy kívülállás volna a Szigetet végigbörzézni, hiszen ahhoz, hogy jól érezd magad néhány napig, szükséges pár százezer forint. Ha nincs nálad annyi, nem tudsz jegyet venni, nem költesz, nem kajálsz, semmit nem csinálsz, csak nézel, mint a moziban. A pénzedért cserébe viszont érzékenyítő programokat is csepegtetnek, rafináltan és mellékesen, de nyugodt lehetsz, hogy a fejedbe verik, amit el akarnak terjeszteni.
A kívülállás mára belső részvétellé szelídült. A dalok olykor – hagyománytiszteletből vagy megszokásból – még a lázadásról, a helytállásról, a rendszeren kívüliségről szólnak, de te már csak közönséges fogyasztó vagy. Csakis fogyasztó.
A pénzed kell, nem a gondolataid. Valamikor zene címén a későbbi hősök dobozokat püföltek a pincében, maguk készítették a gitárt, kamuangollal énekeltek, mára minden csiszolt, elegáns és professzionális. Régen a Ricsét kitiltották a megyéből, sebaj, a vonatra felült pár száz gyerek, elment a másik megyébe a zenekar után. Jegy helyett almabort vételeztek, lógott a rongyos farmer, zizegett az alföldi papucs, bomlott a hosszú haj. Lehet, hogy nem volt mindig szép a történet, de legalább igaz volt. Szemben a rendőrök, az ifjú gárdisták, olykor a bunkó rendezők, de téged akkor voltaképpen semmi sem érdekelt, csak a zene és a szöveg.
Mert azokban a dalokban benne motoszkált a szabadság. Nem illúziókat, hanem egy darab szabadságot vásároltál magadnak másfél órára néhány forintért.
Ma szabadságodban áll szabadon fogyasztani irdatlan pénzért, nosztalgikusan hitegetni magadat, hogy érdemes még ezt-azt felfedezni az újdonságok közül. Miközben rockzenekarok ezrei dolgoznak konyhakészen abból, amit a Rolling Stones, a Led Zeppelin, az AC/DC és a többiek évtizedekkel ezelőtt létrehoztak. A telt házas stadion- és arénakoncerteket pedig öreg emberek garantálják, akik már ötven éve játszanak, és akikre a világon mindenki azt mondja, hogy de jó, hogy még mindig együtt vannak. Nem biztos, hogy ennek így kellene lennie. Az sem biztos, hogy almabort kéne inni, zsíros kenyeret majszolni hagymával, de legalább ne hazudjuk azt magunknak, hogy még mindig rólunk szól a történet. Valójában kényelmesen elterpeszkedtünk, belülről rágcsáljuk a rendszert, és nem lázadunk, nem mondjuk, hogy „nem kell, hányszor mondjam, nem kell”.
Kár, hogy így van. De legalább mondjuk el az igazságot – már csak a régiek emléke miatt is.
További A Helyzet híreink
Borítókép: Illusztráció (Fotó:
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezGazember a családban
Itt az ideje, hogy mindenki belegondoljon egy pillanatra, mi történne az ellenzéki nyilvánosságban, ha egy kormánypárti politikusról születne ilyen jegyzőkönyv.
Marionett
Miért nem találnak olyan embert bármilyen pozícióra a baloldalon, aki alkalmas lenne az ország, Budapest vagy akár csak egy talicska elvezetésre?
Libernyákok rémálma
Szerte a világban, hogy kezd felnyílni az emberek szeme.
Harc a dzsungelben
Dzsungelharcot kell folytatni a fősodorral szemben – nem véletlenül hangzott ez el tegnap a CPAC-en. De akkor folyjék legalább tisztességesen, nem betiltásokkal.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezEz eddig a legnagyobb átverés
Az EU jelen formájában ártalmas Európának
A megoldás Budapesten: Szentkirályi Alexandra
Így lett Irán Izrael fő ellensége
A szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Listát írt a bőnyi késelő diák az osztálytársairól, akiket meg akart ölni
Ördög Nóra levetkőzött
"Nincs még itt az az idő, hogy én tudnék erről beszélni tudjak" - zokogva nyilatkozott Majka felesége
Bayer Zsolt: Gazember a családban
Most érkezett: dráma Budapesten, hajtóvadászatot indított a rendőrség
Az OMV olyat vegyészkedett össze, amire mindenki felhúzta a szemöldökét
Meztelenül fotózták a 43 éves Paris Hiltont
Szoboszlai Dominik: Lehet, hogy még túl magasra is tettem a lécet
Játssz és nyerj páros belépőt a Magyarország-Kanada jégkorongmeccsre (hirdetés)
Fegyveres rablás történt Budapesten
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
Nagyon csúnya titok derült ki az Orbán-gyűlölő Lilu múltjából
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhezGazember a családban
Itt az ideje, hogy mindenki belegondoljon egy pillanatra, mi történne az ellenzéki nyilvánosságban, ha egy kormánypárti politikusról születne ilyen jegyzőkönyv.
Marionett
Miért nem találnak olyan embert bármilyen pozícióra a baloldalon, aki alkalmas lenne az ország, Budapest vagy akár csak egy talicska elvezetésre?
Libernyákok rémálma
Szerte a világban, hogy kezd felnyílni az emberek szeme.
Harc a dzsungelben
Dzsungelharcot kell folytatni a fősodorral szemben – nem véletlenül hangzott ez el tegnap a CPAC-en. De akkor folyjék legalább tisztességesen, nem betiltásokkal.