A jelenlegi képzési rendszer szinte felkínálja a diákoknak a tényleges tananyag megkerülésének lehetőségét, amit gyakran ki is használnak – sok esetben nem rendelkezve még megfelelő felelősségérzettel ahhoz, hogy megértsék, mennyire fontos a későbbiekre nézve a közlekedés szabályainak pontos ismerete, illetve elsajátítása. A járművezetők kategóriás képzése és vizsgáztatása Magyarországon jogszabályokban van lefektetve, és a felkészítésnek mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati része tanfolyam- és vizsgaköteles. Szigorú szabályok vonatkoznak a képzésre, és a legnagyobb problémát nem is maga a szabályrendszer, hanem a vizsgacentrikus megközelítés okozza, legalábbis az elméleti képzés esetében.
A jogosítvány megszerzéséhez a kötelező elméleti képzésnek a jogszabályok szerint jelenleg két formája létezik: az egyik a hagyományos tantermi oktatás – személygépkocsi-vezetők esetén minimum 28 tanórás tanfolyam keretében –, a másik az elektronikus formában, számítógéppel abszolválható e-tanfolyam. A tanulók a közlekedési alapismeretek mellett vezetéselméleti és járműszerkezeti ismeretekre is szert tesznek, a kötelező tanfolyam után pedig egy 55 kérdésből álló számítógépes tesztvizsgát szükséges letenniük a továbbhaladáshoz. A kérdésekre 55 perc alatt kell válaszolni, és 75 pontból 65 elérése szükséges a sikeres teljesítéshez.
A vizsgáztatás rendszerével alapvetően nincs gond, sőt mivel mintegy tíz éve számítógép-alapú, modernnek mondható, és alapvetően kizárja a visszaélések lehetőségét. Ezzel el is érkeztünk a problémákhoz. A kisebbik gond, hogy a rendszer nem használja ki maradéktalanul a digitális forma előnyeit – például több, illetve modernebb nézetben megjelenő közlekedési szituációk, folyamatosan megújuló tartalmak stb. formájában –, ennél nagyobb problémát jelentenek a több évtizede szinte változatlan formában használt vizsgakérdések, limitált számuk, közkézen forgásuk, valamint a válaszok tényleges KRESZ-tudás nélküli gyors tanulhatósága. Az is gond, hogy számos olyan elavult – főleg műszaki – kérdéssel találkozhatunk, melyek a mai világban nem relevánsak. Ezzel szemben viszont néhány fontos újdonságra, amelyekre a tanulóknak nagyobb szükségük lenne, nem tér ki a képzés és a vizsgáztatás.
Sok esetben a tanuló ha korábban találkozott már az adott kérdéssel, rögtön tudja például, hogy az adott képen a piros autónak van elsőbbsége. A kérdések szűkös tárházát és megtanulhatóságát a diákok is felismerték, így nagyon gyakran találkozhatunk olyanokkal, akik a fontos tananyag elsajátítása helyett a könnyebb utat választják, és tanulás helyett csupán teszteket magolnak, számítógépes feladatsorok megoldását gyakorolják. Az interneten is számos forrásból találhatunk bizonyítékot erre, sőt a sajtó is több ízben foglalkozott már a KRESZ-vizsga túl könnyű megtanulhatóságával és a képzés problémáival.
Sok esetben a képző szervek is segítik a diákok ilyen „tanulását”: annak érdekében, hogy ne veszítsék el a tanulókat, a kellően szigorú ellenőrzés hiányában lehetővé teszik számukra az egyébként kötelező tanfolyamok kihagyását, amit a jelenléti jegyzőkönyv mással való aláíratásával, illetve nem valós tényadatok rögzítésével lehet megoldani. Így előfordul, hogy a kötelező minimumként előírt 28 tanórából valaki alig 1-2 órán vesz részt, szinte fel sem ismerve oktatóját. Aki pedig lelkiismeretesen részt vesz a tanórákon, sokszor azzal szembesülhet, hogy az anyag elmagyarázása helyett – bár nem ez lenne a célja – inkább tesztfeladatok megoldásával telik a tanfolyam. A fenti tények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jelenlegi rendszer elsődleges problémája, hogy tálcán kínálja a túlságosan vizsgacentrikus felkészülést, így az elméleti képzési szakasz nem kényszeríti rá kellőképpen a tanulót arra, hogy ne a vizsgának, hanem a valós közlekedésnek tanuljon. Mindezek tükrében a lelkiismeretes, felelősségtudatos és valós tudásra felkészítő autósiskolák jelentős hátrányban vannak.
A KRESZ-oktatás problémáival, illetve a képzés hiányosságaival kapcsolatban egy szakértőt, egy oktatót és egy frissen vizsgázott tanulót is megkérdeztünk, akiknek válaszai szintén egyértelművé teszik, hogy a jelenlegi képzési és vizsgáztatási gyakorlat nem szolgálja megfelelően a tanulók megfelelő szintű képzettségét. Amennyiben nem születik megoldás a problémára, egy dolog a jövőre nézve borítékolható: ha a képző szervek nem elég alaposak és felelősségtudatosak, a vizsga követelményrendszere pedig nem elég szigorú, a tanulók nagy része biztosan a lehető legkönnyebb utat fogja választani, hiszen a diákok célja elsősorban nem a tananyag elsajátítása, hanem a jogosítvány megszerzése minél gyorsabban és a lehető legkönnyebben. Ez pedig sajnos nem szolgálja a legfontosabb célt, a felkészült magatartást, a biztonságos közlekedést.
