Az ügy kapcsán készült hanganyagokból világos volt, hogy Jack nem akarja elengedni ezeket a cégeket, erről vitatkozott is az egyik ügyvédtársával, aki attól tartott, hogy az üzletember feljelentést tesz, amennyiben nem adják át a tulajdonát képező gazdasági társaságokat. Erre egyébként jó alapot adott neki, hogy számos cég esetében készült egy papír, amelyen a névleges tulajdonos nyilatkozik, hogy valójában az adott cég T. J.-é.

Jack abban bízott, hogy még ha perre is kerül a sor, akkor például a cégek tulajdonosai, így unokaöccse, S. Szabolcs nem mondana semmit a bíróságon. A férfi, aki az üzletember sofőrjeként dolgozott éveken át, összesen tíz darab Seychelle-szigeteki cég vezető tisztségviselője volt papíron. Amikor ezt Jack előadta beszélgetőtársának, mármint, hogy S. Szabolcs a bíróság előtt is megállja a helyét és hallgat, akkor a beszélgetőpartner figyelmeztette Jacket, hogy téved. – Figyelj, nem teheti meg, egy tanúnak kötelező vallomást tenni. Figyelj, a Szabolcs nem képes rá. Nem gondolod komolyan, hogy ő képes képviselni ezeket a cégeket? Hát nem is érti. Ő nem tud képviselni egy ilyen álláspontot, hogy ezek az ő cégei. Kettő kérdésből kiderül, hogy írni, olvasni alig tud szerintem. Utána behívják az összes ügyvédjelöltet, minket, T.-t nyilván, meg még nem tudom még hány embert kell, hogy behívjanak. És akkor gondolj bele abban, hogy ha ezt mind kiszámolják, hogy emögött milyen vagyon van. Csak mondtad az izét... mondtad a horvátot [a cégcsoport horvát cégét – szerk.]. Az kétmillió euró, 1 millió 850-ért vettük. Megkérdezik, hogy oké Szabolcs, akkor ez a tied, de miből fizetted? Ja? Ja? A T. bankszámlájáról lett kifizetve? – vázolta fel Jack beszélgetőtársa, aki az ügyvédi irodájában dolgozott.

A sofőr, S. Szabolcs az offshore és a horvát cégeken kívül még további egy magyarországi, egy csehországi, egy szlovákiai, egy németországi és egy lengyelországi cégben volt vezető tisztségviselő.

A törökbálinti ház

Jack 2015 nyarának végén különleges kéréssel fordult az üzletemberhez: az az ötlete támadt, hogy tekintve, hogy S. Szabolcs az egyik legközelebbi munkatársa, továbbá mert állítólag nagyon nyomorúságos körülmények között él, és mindemellett nemcsak sofőrként segíti őt, hanem a hétköznapi életben is végez számára kisebb-nagyobb munkákat, T. J. vásároljon neki házat, ahol megengedi, hogy ott éljen S. a családjával. Érdekesség, hogy ebben az időszakban a feltaláló még nem sejtette, hogy S. Szabolcs és Jack rokonok, a sofőr az ügyvéd unokaöccse.

Az ingatlant végül megvette T. J., az a saját nevén volt, viszont szívességi használatra átengedte a sofőrnek 2016 februárjában. Az ingatlan, a környékbeli árakat figyelembe véve nagyjából hatvanmillió forint értékű lehet.

Az ingyenes lakhatást azonban nem sokáig élvezhette S. Szabolcs, ugyanis 2017 szeptemberében, amikor T. J. felmondott Jack ügyvédi irodájának, az ő pozíciója, és vele a ház is veszélybe került. A lehallgatott beszélgetésekben is szó esik arról Jack és kollégái között, hogy a házat mindenképp meg kellene szerezni S. Szabolcs számára, akinek így „megoldódna az élete”.

T. J. a Jacknek való felmondás után néhány nappal felmondta a törökbálinti ház szívességi használatát is, mert S. Szabolcs bevallotta, hogy L. Jack közeli rokona, majd nem sokkal később felszólította S. Szabolcsot és családját, hogy hagyják el az ingatlant. A sofőr erre válaszul megbízta L. Jacket, mint ügyvédet a képviseletével, aki birtokvédelmi eljárást és más eljárásokat kezdeményezett a ház kapcsán a feltaláló ellen. Mindezt úgy tette meg, hogy közben a lakáshasználati jog megszüntetéséről szóló iratot az üzletember neki is megküldte, így tisztában volt vele, hogy az ingatlan további használata jogellenes.

A bíróságot is átverte

A ház megszerzése érdekében Jack és a zsarolási ügy negyedrendű vádlottja, S. Szabolcs semmitől sem riadt vissza: előbb a bíróság megvezetésével, majd zsarolással próbálkoztak. Az ügyvéd 2018-ban a Budakörnyéki Járásbíróság előtt levő ügyben azt állította, hogy a sofőr T. J-től megvásárolta az ingatlant. Jack arra hivatkozott, hogy szóbeli adás-vétel történt, amelynek alátámasztására benyújtottak a bíróságnak egy I-Account utalási bizonylatot. (Az I-Account rendszerről és annak a bűncselekmény-sorozatban betöltött szerepéről cikksorozatunk következő részében olvashatnak bővebben). Ennek a tranzakciós rendszernek az a jellegzetessége, hogy az efféle bizonylatokon csupán az összeg kerül feltüntetésre, az nem, hogy pontosan minek az ellenértéke a papíron szereplő összeg.

Jacknek később mégis sikerült kizsarolnia a házat az üzletembertől, és ekkor azonnal visszavonták keresetüket a járásbíróságon, amely megszüntette az eljárást. Ám, hogy mindezt elérje, Jacknek szüksége volt a két izraeli svindlerre.

„Indul a vendetta”

2018 márciusában–áprilisában jutott eszébe Jacknek, hogy akár úgy is megszerezheti az ingatlant S. Szabolcs, az unokaöccse számára, hogy egy fillérébe ne kerüljön. Ennek érdekében megkérte Beni Schwalbot, hogy egy üzenetet küldjön T. J.-nek. Az ügyvéd azt ajánlotta fel az üzletembernek, hogy megveszi tőle az ingatlant annak az 1 018 000 eurónak a terhére, amellyel elméletben T. J. „tartozott” Jacknek – pontosabban amennyit ki akart tőle zsarolni –, tehát azt ajánlotta, hogy a házat is beszámítják ebbe az összegbe.

A feltaláló először nem akart belemenni az alkuba és arra hivatkozott, hogy Jack még mindig nem adta vissza, pontosabban nem íratta nevére az ő külföldi érdekeltségeit. L. Jack ekkor Schwalb mellett még ráküldte a gyémántkereskedő Lebovitsot is a feltalálóra. Azzal győzködték az üzletembert, hogy Jack nagyon veszélyes ember, és ha nem adja át a törökbálinti házat, akkor „indul a vendetta”.

T. J. végül engedett a kényszernek, mivel Lebovits és Schwalb telefonon folyamatosan fenyegetőztek, hogy Jack ki fogja csinálni őt. A „rábeszélés” hatására körülbelül féláron, 31 millió forintért „adta el” az ingatlant T. J. névleg, ugyanis soha egy fillért sem kapott érte. A ház és a telek pedig nem S. Szabolcs, hanem Jack édesanyja, L. Jutka tulajdonába került az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint.

Úgy látszik, hogy az ügyvéd már korábban készült arra, hogy lecsapnak rá a hatóságok: lényegében az ügyvédi irodája fölött található kisebb lakást kivéve mindent az édesanyja nevére íratott, az évek során pedig számos ingatlanra és más vagyontárgyra tett szert. Nehéz kiszámolni az összeharácsolt vagyon mértékét: csak az ellopott gyémántokból körülbelül ötszázmilliós hasznot realizálhatott – amiből lejött a Lebovitsnak és Schwalbnak adott rész –, szintén több százmillió forintot csalhatott ki, sikkaszthatott el ügyvédi munkadíjként, mindemellett a cégcsoport külföldi tagjainak is rendszeresen számlázott – a vádak szerint – jogszerűtlenül munkadíjakat, valamint más módokon is igyekezett kifolyatni a pénzt a cégcsoport számláiról. Mindent összevetve talán nem túlzás kijelenteni: L. Jutka és rajta keresztül L. Jack mára milliárdossá válhatott.

A törökbálinti ingatlan kapcsán hab a tortán, hogy ígérete ellenére az ügyvéd végül nem számította be az ingatlan árát abban az 1 018 000 euróba, amit megpróbált kizsarolni a feltalálótól.

Cikksorozatunk részei:

„Tudod, milyen, amikor vesén szúrnak?” – L. Jack és a feltaláló, I. rész

Hongkongi gyémántok – L. Jack és a feltaláló, II. rész

A sofőr – L. Jack és a feltaláló, III. rész

A köddé vált iroda – L. Jack és a feltaláló, IV. rész

Spanglik és gyémántok – L. Jack és a feltaláló, V. rész