Sok látogatót vonzott a Budai Palotanegyed, ahol számtalan programmal várták az érdeklődőket az ünnepi hétvégén. A hatalmas érdeklődés már az Ostrom utcában érzékelhető volt, ahol a budai Várba közlekedő busz végállomásánál hosszú, rendezett sorokban várták a családok, fiatal baráti társaságok, idősebb házaspárok, hogy felszállhassanak az épp beérkező járműre. A hurkapálcikára erősített nemzeti zászlókat szorongató gyerekek izgatottan várták a kézműveskedési lehetőségeket, a hagyományőrző lovas huszárokat, illetve Gábor Áron ágyúját. Az 1848–49-es forradalom híres székely tüzér őrnagyának ágyúi közül ugyanis most Gábor Áron egyetlen megmaradt rézágyúját is meg lehetett nézni a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményével együtt. A rendhagyó és rendkívüli kiállítás sokakat vonzott, csakúgy, mint a lovas huszárok, akiket gyerekek gyűrűje vett körbe szinte egész nap. A katonai és lovas hagyományokat életre keltő és bemutató huszároknak már a látványa is elképesztő izgalomba hozta a látogatók apraja-nagyját, amit csak fokozott a kisebbeknek tartott huszárkiképzés.

A lehetőség láthatóan tetszett a gyerekeknek, egy édesapa, aki három lányával volt jelen, nem győzte önuralomra, türelemre inteni a kicsiket. Mint fogalmazott, gyermekei, amellett hogy lovakat simogathatnak, kézműveskedhetnek, sokat tanulnak a magyar történelemről. – Megítélésem szerint nemzetünk múltjának megismerése nem az iskolában kell hogy kezdődjön, a történelemórákon. Mi törekszünk arra, hogy már most, óvodáskorukban ismerjék 1848–49 jelentőségét, Petőfi Sándor haza iránti elhivatottságát, a szabadságharcban részt vett huszárok, katonák harcának jelentőségét. A szép tavaszi idő csak emelkedettebbé teszi a mai napot – mondta mosolyogva az édesapa.

Az ünnepi hétvégét nem csak fővárosiak töltötték a Budai Palotanegyedben, több olyan családdal is sikerült beszélgetni, akik Jászberényből vagy épp Veszprémből érkezett Budapestre. – A délutáni békemenetre jöttünk, de ha már egy ekkora utat megtettünk, szerettük volna a gyerekeknek megmutatni a Várat, Mátyás király szobrát, illetve azt a gyönyörű látványt, amely a Nemzeti Galériától tárul elénk – mondta egy Szeged mellől érkezett édesanya.

Feltehetően nem a Csongrád-Csanád megyei család volt az egyetlen, amely hasonló céllal érkezett Budapestre. A Várnegyed utcáin sétálva a kokárdák mellett sokaknál nagyobb nemzeti színű lobogó volt, egyesek kezében a székely zászlót lengette a szél. Az ismeretlen hősök tiszteletére emelt emlékmű lábánál a frissen ültetett árvácskák között apró piros-fehér-zöld zászlókat szúrtak le a Budavári Általános Iskola diákjai, amit az ünnepi látogatók közül sokan saját kis lobogóikkal egészítettek ki, tettek még szebbé. 

A gyerekek mellett a szervezők a felnőttekre is gondoltak, így az esti órákban a Színésznők forradalma címmel rendeznek előadást, melyen Udvaros Dorottya és Balsai Móni mellett Szabó Balázs és Nényei Pál közreműködésével repítik vissza a közönséget a reformkorba, hogy kiderüljön, a kor írónői miként élték meg a forradalom napjait.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Mohai Balázs)