Nincs részegeskedés

– A bibliaórák, dicsőítések nagyon sok erőt adnak nekünk nehéz helyzetben lévőknek – meséli egy hajléktalan hölgy, miközben a sarokban kialakított kis kápolnához vezet. A hatvanas éveiben járó nő lelkesen számol be arról, hogy ő ministrál a szentmiséken. Míg kezét az asztalon fekvő, óriási Biblián pihenteti, beavat abba is: gyakran imádkozza itt a rózsafüzért vagy olvassa a Szentírást. Mikor sorolja, miért szeret a Csak Egyet közösségébe járni, megtudom: azon túl, hogy reggelit és figyelmet kapnak és erősíthetik a lelki életüket, telefonálhatnak és internetezhetnek, sőt le is tusolhatnak.

– részletezi. Mint mondja, ő már régi bútordarab, 2012 óta jár le, de rendszeresen „toboroz” is az ismerősei köréből, hogy minél többen eljussanak a szolgálathoz, hiszen itt nem számít, ki honnan érkezik, cigány, magyar, büntetett előéletű vagy csak szegény. Az viszont alapkövetelmény – világosít fel a törzsvendég –, hogy mindenki viselkedjen emberhez méltóan.

– hangsúlyozza az asszony. Mint mondja: a melegedőben megnyugszik a lélek.

„Neveden szólítottalak”

Az önkéntesek megállás nélkül osztják a vendégeknek a reggeli mellé járó meleg, kiegészítő ruhadarabokat. A legnagyobb türelemmel válogatják a sálakat, kesztyűket és lábbeliket a fiatal lányok, kinek-kinek igénye szerint. Egyikük elmeséli, hogy már egy hónapja jár a Csak Egyet Szolgálathoz segíteni.

– fogalmaz a fiatal lány, aki a munka előtti közös fohászról azt gondolja: ima nélkül nemcsak élni, de dolgozni sem érdemes. Lelkesen mesél arról is, milyen sokat jelent a rászorulóknak, ha a nevükön szólítják őket.

– mondja.

Az önkéntes szerint csak egyszer kell betérni segíteni, utána úgyis a melegedőben ragad az ember.

Larissza, aki már harmadik éve dolgozik a Csak Egyet Szolgálatnál, és jelenleg a kommunikációs csapatot erősíti tartalomgyártóként, arról beszél: ma már a közösségi médiát és az adminisztratív feladatokat végzi, kezdetben azonban ő is ebédet osztott. Önkéntességének elején megrendítőnek találta, milyen sok ember szorul segítségre. Főként, mivel ők csupán a nappali melegedő környékéről érkező vendégek. Larissza beavat: sok helyen önkénteskedett már, azonban ez az első hely, ahol nem találkozik kiégett emberekkel sem ő, sem a rászorulók.

– jelenti ki, majd hozzáteszi:

ezért próbálják a legnagyobb türelemmel és tisztelettel kezelni az összes vendéget.

A lány az imaalkalmakról is beszél.

– A „szerencsésebbek” tömbházak, társasházak előtereibe, kukatárolókhoz kéredzkednek be, hogy fedett helyen aludhassanak – világítja meg a helyzetüket Larissza.

Mögéjük állni: kötelesség

Az alapító úgy látja, mindennap újjá kell születniük a szolgálatra, hogy éreztethessék a rászorulókkal, ők is értékesek. Ez nem mindig könnyű, ezért fontosnak tartja, hogy a kollégái ne terhelődjenek túlságosan, kapjanak levegőt: háromhavonta mindenkinek jár egy nap, amit az Úr jelenlétében tölthet, mégis munkanapnak számítják be.
Amint arra Kunszabóné Pataki Anna rávilágít, nemcsak adnak, rengeteget kapnak is.

– fogalmaz.

– Isten szemében mindenki fontos: ez nálunk kézzelfogható, tapasztalható, nem pusztán teológia – vallja Márk, a kommunikációs és forrásfejlesztési csapat vezetője, aki már három éve és négy hónapja erősíti a Csak Egyet Szolgálat munkaközösségét.

Az egykori papnövendék, aki 2018-ban önkéntesként csöppent a szolgálat vérkeringésébe, 2019 őszétől már hivatástisztázás céljából kezdett el dolgozni a csapatban, és azóta is itt szolgál főállású munkatársként.

 – idézte fel Márk az első önkéntes napját a Csak Egyetben.

Mint mondja, tapasztalatai azt mutatják: a segítő szakmában dolgozóknak úgy kell bemosakodniuk lelkileg, mint a sebésznek a műtét előtt, máskülönben lehetetlen elhordozni a mindennapos terheket.

– Kötelességünk azok mögé állni, akik nem alkalmasak vagy képesek a mindennapok fenntartására – állítja a fiatal férfi, hozzáfűzve, nagy szükség van erre a hozzáállásra, hiszen a vendégeik csaknem egytizede az utcán alszik.

S bár az embereket ezer szállal húzzák vissza a nehézségek, ezért a hajléktalanellátó rendszeren felfelé lépkedni rendkívül nehéz – véli Kunszabóné Pataki Anna.

De vannak sikertörténeteik is, melyekből felidéz egyet.

– meséli.

Beszélgetésünk alatt már javában zajlik az imaóra, ahol helyet foglalva a résztvevők karácsonyi történeteibe csöppenünk. A körben ülő meggyötört arcokat csak az adventi koszorún égő gyertyák világítják meg, Gyuri atya saját történetével bátorítja a vendégeket a legszebb ajándékozásokról szóló személyes élmények elmesélésére.

Egy hajléktalan férfi az önzetlen jó cselekedetről beszél: azt mondja, nap mint nap megtapasztalja a nappali melegedőben. Sokat jelent neki a jó szó, hálával említi azt is, hogy köszönnek neki, köszöntik. Elmondja, számára az a legnagyobb ajándék, hogy itt emberszámba veszik.

Borítókép: A Csak Egyet Szolgálatnál nem számít, ki honnan érkezik, cigány, magyar, büntetett előéletű vagy csak szegény, ugyanolyan szeretettel fogadják (Fotó: Mirkó István)